Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 2

Találatok


Egy emberöltő tünt el már azon kultúrpolitikai fontosságát illetőleg első rangú időszak óta, midőn Jolin Stuart Mill hatalmas szava a «Subjection of Women»-ben erős hullámzásba hozta a már is több oldalról előkészített közvéleményt és napikérdéssé tette a nők ügyét. Ezer s ezer alakban haladt az a hullám ez idő óta a művelt világban szerteszét, sőt nyomai meglátszanak a stambuli háremekben s a keletindiai nők életében, tehát ott is, a hol vallás és hagyomány, az emberi szellem haladásának legerősebb béklyói, a nők alsóbbrendű jellegét látszólag kétségbevonhatatlanná tették. Egyes példák azt látszanak tanúsítani, mintha ez az új áram a társadalmi életet is felforgatni akarná. Ki hitte volna ugyanis kevéssel ezelőtt, hogy az elnyomott hindu nők a tanítók és orvosok kenyérkereső pályájára lépnek, hogy Svédország előkelő egyetemének mathematikai tanszékére nőt választanak, hogy itt-ott ügyvédek s papok is kerülnek ki a nők közül s lesz város és állam, melynek vezér közigazgatási állását nők töltik be ? Valóban nehéz még tiszta és igazságos ítéletet hozni e kérdésekben, mint általában minden forrongásban levő társadalmi kérdésben ; de másrészt tagadhatlan, hogy a jelen helyzet 30 évi küzdelem után legalább annyiban világos, hogv a nők műveltségi foka emelésének szüksége ma már művelt körökben vita tárgyát sem képezheti. Igen, mi …
Tovább a műhöz
Alig van vád, melyet gyakrabban hangoztatnának a modern nőnevelés íllen, mint az, hogy a leányok hivatásszerű képzését elhanyagolja. «Tanítanak a leányoknak mindent, még mértani definicziókat, csillagászatot és antropológiát is, de nem tanítják meg arra, mit neki mint nőnek, mint leendő anyának, egy háztartás vezetőjének tudnia kell.» így sóhajtozik a legtöbb író, ki a nőnevelés érdekében szavát felemeli, s kárhoztatja az iskolát, a tantervet, az emanczipáczionalis törekvéseket, az oklevélhaj hászást, melyek külön-külön és együtt odahatnak, hogy a nő idegenné válik családjában, s nem érti meg, nem méltányolja kellőképen nemes hivatását, melyre a természet és a társadalom rendje kijelölte. Meg kell változtatnunk a rendszert, új tantervet, új szervezetet kell adnunk a leányiskoláknak — fűzik tovább, de sajnos, nem mutatnak rá az átalakítás mikéntjére, pedig e nélkül ugyancsak tanácstalanul és csüggedten tekinthetünk leányiskoláink jövőjére, mert nem lehet bíznunk már abban, hogy a meglevő rendszerrel, tervezettel czélt érjünk s nem tudjuk, melyik úton induljunk, hogy a czélt megközelítsük. Megvallom, én nem tartozom a csüggedök közé. Nem mondhatom ugyan, hogy nőnevelésügyünk jelen állapota teljesen kielégít; de a tapasztalt hiányokért nem merem az iskolát felelőssé tenni. Nálunk az iskola oly zsenge korában hat a leánynövendékre, hogy későbbi …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 2