Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Minden kiállításon a tanügyi csoport vezetőinek van legnehezebb munkájuk. Egyrészt az anyag mennyisége, másrészt a beküldött tárgyak sokfélesége nem kis gondot nyújt a tárgyak rendezésénél. Ebben a csoportban kell a rendezőknek leginkább rnegküzdeniök a kiállítók sokféle egyéni felfogásával s az abból eredő sokszor rendszertelenül összehordott kiállítási tárgyak halmazával. Erre a meggyőződésre jutottam, mikor azt a tengernyi, apróbbnál apróbb holmit megláttam a tanügyi kiállításban s elképzeltem azt az óriási munkát, melyet a nagy anyaghalmaz elrendezése követelt.
A kiállítók egy része — szól ez különösen az alsóbb fokú intézetekre — bámulatos naivitással tárta elé kincseit, helyet követelve egy-egy elemi iskolás növendék külön kézimunkája számára is. Elfeledték, hogy az iskolai kiállítás czélja minden tantárgynál csak az intézet tanítási menetének, módszerének a föltüntetése lehet. Szóval nem tudták megválasztani a kiállítandó anyagot s a kiállítás módját. Innen vau, hogy a laikus közönség bizonyos közönynyel nézte végig a tanügyi csoport kézimunkáit s a szakértőnek alapos s fáradságos munkáj ába került, míg kikereste belőle a lényeget, a dolog magvát. Mert a nagy anyaghalmaznak meg volt mégis a kellő értéke, a mely a szakértő igényeit jórészt kielégíthette. Először is örömmel vehette észre, hogy az elemi s felsőbb fokú …
Tovább a műhöz
Mielőtt annak a szép, de megvallom nekem nem könnyű feladatnak megoldásához kezdenék, melylyel a «Mária Dorotheao egyesület szakosztálya a múlt ülések egyikén oly megtisztelő módon megbízott volt, hogy t. i. Deák Ferencznek gyámleányához, Vörösmarty Ilonához írott levelét iskolai használat czéljából módszertani szempontból feldolgozzam, tárgyaljam: engedjék meg, mélyen tisztelt hallgatóim, hogy e levelet önökkel megismertessem, hogy mindnyájunk előtt tudott, ismert legyen a tárgy, mely kis munkálatomnak alapul szolgál, hogy együtt, mintegy közösen dolgozhassunk, közösen figyelhessük meg a czélokat, módokat, eszközöket, szempontokat melyeket e kis remekmű tárgyalásánál magam elé tűztem. A levél így hangzik : Puszta Szent-László, 1862 augusztus 14-ikén. Kedves leányom! Nem várom Le hatodik leveledet s eltérve saját szabályomtól, íme írok, mert jövő hétfőn neved napja lesz. Üdvözöllek tehát neved napjára az atyai szeretetnek komoly, de szives szavaival. Gyermekéveid már elmúltak. Eddig csak azok körében éltél, kik a te boldogságodat saját boldogságuk egyik főrészének tekintették. Szeretet ápolt s vezetett minden lépteiden. Ártatlan örömeid között nem ismerted az aggodalmat s az élet gondjait.
De most már kilépsz a világba az emberek közé, kik saját érdekeiket a te boldogságodnak föl nem áldozzák. Kevesebb szeretettel, több szigorral s gyakran kíméletlenül …
Tovább a műhöz