Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 7
Összes találat megjelenítve : 7
Találatok
„Ne hagyjátok a kisdedeket sokáig magukra s ne bízzátok őket lelketlen műveletlen emberekre !“ Ez, kedves leányom — a kisdednevelés egyik aranyszabálya. — A kisdedek lelkét szoksor hasonlították már a tükörhöz s méltán, mert a kisdedek lelke oly képéket tüntet elénk, a minők azokban lelhetők, a kiknek lelke gyakran és huzamosan gyakorolt a kisdedekre hatást. — Boldog gyermekek, kiknek lelke müveit, szerető lelkek hatása alatt állhat szüntelen; mert az ily gyermekek erkölcsi életének alapja a szerétéiből való engedelmesség lesz, a melyből megrendíthetlenűl fejlődik idővel a jellem, a meggyőződésből való engedelmeskedés azon törvényekkel szemben, a melyeket az erkölcstan szab elénk. •— A magára hagyatott gyermek csak magát szeretheti meg — mivel ő maga az, ki magának gyönyörűségeket szerez. A sokszor, sokáig magokra hagyatott gyermekek ellenségeiknek tekintik az őket idöszakonkint háborgató egyéneket —- félnek tőlük; mert azok rendesen csak azért közelítenek feléjök, hogy valamely élvezettől, kellemes érzelemtől megfoszszák. Az ily egyéneknek aztán nem azért engedelmeskednek a kisdedek, mivel szeretik őket hanem csak azért, mivel félnek tőlük. — Jaj a gyermeknek, ki kisded korában csak félelemből engedelmeskedik; mert ezzel az ellenmondás és a kétszínűség alaptermészetévé válik s gyönyör érzet vesz rajt erőt, ha ellenszegülhet a törvénynek, mit a …
Tovább a műhöz
Német-, branczia- és Angolországban a nőkérdésnek már gazdag irodalma van; nálunk alig foglalkozik vele egy-egy hírlapi czikk; külön könyv e tárgyról épen a ritkaságok közé tartozik. S ha az irodalom csakugyan a közélet és közszellem tükre, akkor nálunk nökérdés ügyszólván nem is létezik. Nagy tévedést rejtene magában ez a hirtelen következtetés. Nekünk is megvan a magunk nőkérdése a közéletben, csakhogy a közszellem nem ébredt még arra, hogy tüzetesen foglalkozzék vele s az irodalom — e téren legalább — igen keveset tesz a közszellem ébresztésére. A kérdésnek természetesen más az alakja nálunk, mint az említett nyugoti nemzeteknél — annyiban más, a mennyiben társadalmunk különbözik amazokétól. De azért az a törekvés, a mely a nők műveltségének emelését sürgeti s ennek alapján helyet, munkát és elismerést követel számukra a közéletben is, nem idegen tőlünk. Nem is lehet idegen, mivel ezt a törekvést korunk míveltsége élteti, melynek részesei vagyunk mi is s a melytől ha akarnék se zárhatjuk el magunkat. Hogy a nő természetes hivatása — általában szólva — addig terjed, a meddig a házi tűzhely szelíd fénye világít, nem vonja kétségbe senki; de az is bizonyos, hogy a társadalmi rend örök küzdelemben áll a természet rendjével s nem adja meg mindig azt, a mit emez követel. A társadalmi élet az érdekek harcza s ez aharcz az önfentartás körül foly. …
Tovább a műhöz
A «Nemzeti Nőnevelés» erejében gyarapodva és tovább fejlődése számára biztos medret ásva zárja be pályafutásának hatodik évét. A jóakarat, a melylyel fogadták s az elismerés, a melylyel jutalmazták, arra vall, hogy nem szolgálta haszon nélkül azt az ügyet, a melynek munkásává szegődött. De az elért siker latolgatását másokra bízzuk; bennünket a jövő feladatai foglalkoztatnak.
Folyóiratunk elé, mikor megalapítottuk, a nemzeti nőnevelés művelésén kívül azt a czélt is tűztük, hogy egyszersmind összekötő kapcsa legyen — szellemi és erkölcsi értelemben — mindazoknak, a kik velünk együtt ugyanannak az egy ügynek a munkásai. Ebben a tekintetben — őszintén megvalljuk — messze vagyunk még a czéltól. Ha dicsekvés nélkül állíthatjuk, hogy folyóiratunk a megfutott hat év alatt emelkedett, ép oly leplezetlenül ki kell mondanunk azt is, hogy elterjedése nem áll arányban emelkedésével. Előfizetőink között ott találjuk ugyan felsőbb-, polgári és felsőleányiskoláinkat csaknem kivétel nélkül; de az elemi leányiskolák nagy része távol áll még tőlünk s a nőnevelés munkásai közül is kevesebben csatlakoztak hozzánk, mint a hogyan várnunk lehetett s az ügy érdekében óhajtanunk kellett. E tény okát nem az érintett körök részvétlenségében, hanem magunkban keressük. A tapasztalat vezetett rá, hogy folyóiratunk elterjedése elé magunk vetettünk gátat, mikor …
Tovább a műhöz
A tanítói árvaház protektorságát örömmel elfogadom; itt azonban még meg nem állunk. Szándékom, uraim, minden tanítóképző intézet mellett létesíteni egy ily árvaházat; s ha isten segít, ezt még miniszterségem alatt szeretném megvalósítva látni. Mert én, uraim a tanítók sorsát nagyon szívemen hordom. A jó tanító igen fontos tényező a társadalomban, azért is fektetek én a tanítóképezésre oly kiváló súlyt. Nem éltem, miért ellenségei némelyek az internátus intézményének, holott be van bizonyítva, hogy csakis e mellett virágozhatik fel sikeresen a tanítóképzés. Oda kell hatnunk a jövőben, hogy a felekezeti képezdék is ez alapon szerveztessenek. A művelt, jó tanítót én nagyon tisztelem és becsülöm. Ismertem tanítókat, kik oly nemes módon töltötték be hivatásukat, oly szép műveltséggel rendelkeztek, hogy képesek lettek volna miniszteri állás betöltésére is. De kétségtelen uraim az is. hogy nagy az oly tanítók száma, kik nemes hivatásukat nem tudják eléggé megérteni, sokan vannak, kik saját állásukat kicsinyéivé, helytelen ambiczió által vezéreltetve, magasabb működési tért keresnek maguknak. Csak e napokban volt nálam egy tanító, kit állásából formaliter elcsaptak, s arra kért, nevezzem ki segéd-tanfelíigyelönek, ö erre elég erőt és tehetséget érez magában. Mit mondjunk az ily beteges képzelődésre ? A tanítók gyakori gyűlése-zésének csakis épen …
Tovább a műhöz
Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak f. év augusztus 25-én kibocsátott rendelete ismét fényes bizonyságát szolgáltatja annak a mindenre kiterjedő figyelemnek s minden megfigyelt bajt orvosolni törekvő gondosságnak, a melylyel közoktatásunk vezetője különösen nőnevelésünk ügye iránt viseltetik. Az említett rendelet az állami felsőbb leányiskolák elöljáróihoz van intézve s részint megokolja, részint magyarázza ama módosításokat, a melyeket emez intézetek 1883-ban megállapított szervezetén, tantervén és rendtartásán a miniszter úr tenni szükségesnek és jónak látott. Ezek a módosítások nem nagyszámnak s nem is lényegbevágók ; de azért mind magukban véve, mind amaz intéseknél és utasításoknál fogva, a melyekkel azokat a miniszteri rendelet kiséri, nagyfontosságuak. Nem a véletlen dolga talán, hogy e miniszteri rendelet kibocsátása ép arra az időre esik, a mikor az állami felsőbb leányiskolák felállításuk első deczenniumának vége felé járnak; s nem alaptalan tán az a reménység, hogy eme kultúrái és nemzeti szempontból annyira fontos nönevelö intézeteink az új szervezet korlátái között végre meg fogják találni azt a medret, a melyben biztosan haladhatnak czéljuk felé a nélkül, hogy erejűkkel nem gazdálkodva saját partjaikat szakgatnák le, a nélkül, hogy ki-kiára-dásaikkal maguk magukat tartóztatnák fel előre törekvő útjokban. Az …
Tovább a műhöz
Amerikában a fenhangon való olvasást úgy tanítják az iskolákban, mint a legnehezebb művészetet, s valóban egész helyesen tudni olvasni valóságos művészet, majdnem a legnehezebb, de egyszersmind a legkellemesebb és a leghasznosabb is. Semmi sem fejleszti annyira az értelmet. A jó olvasónak kitűnő tolmácsnak kell lennie, egészen magáévá kell tennie a szerző gondolatát, hogy azt úgy mondhassa el, mintha leikéből fakadt volna. így lehet csak tökéletesen megérteni a remekművek szépségét is. Azonkívül tanárnak, politikai embernek, ügyvédnek, felolvasónak egyaránt múlha-tatlanúl szükséges, hogy kitűnően tudjon olvasni; míg a családban, a társaságban a fenhangon való olvasás égjük legkellemesebb időtöltés. De sőt a tanúlónak is rendkívül nagy segítségére válik. Ha jól, értelemmel tud olvasni, akkor a leczke azonnal megragadja értelmét, és abba bevésődik, míg az oly tanúló, ki értelem nélkül szokott darálni, tízszer is elolvassa ugyanazt a mondatot, mig végre beveri a fejébe, mint a hogy egy szöget vernek be a falba, többszöri csapás után, lehet mondani majdnem fizikailag. Ezért volna múlhatatlanul szükséges, hogy az iskolákban, úgy a fiú- mint a leány-középiskolákban megtanítsák és gyakoroltassák a növendékeket az olvasás művészetében. Fökép nálunk volna ez még hasznosabb mint más országokban. Mert a magyar, a teljesen kiművelt egyéneket kivéve, általában nem …
Tovább a műhöz
Nemcsak a népek társadalmában, hanem a szellem mívelésére szolgáló tárgyak körében is kitűnő példáit láthatni a jobbágyi helyzetnek. Az iskoláknak eddigelé valóságos vazallusai voltak a művészeti stúdiumok. Kivált a leányok nevelésében a képzelet téglavetői voltak azok, a helyett, hogy az ítélet és a józan ész építő mesterei lettek volna. Ám minden, mi beszédeink és cselekedeteink igazi mérlegelője, a józan ész és helyes ítélet. Ez utóbbi az a sószemer, mely megóvja minden más tehetségeinket a megromlástól. Á józan ész értelmi tehetségeink közt az, a mi a kenyér mindennapi eledeleink közt: mindennek alapja, főfőkellék, melyre minden perczben rászorulunk; ellenben az elmeél és a képzelet annak csak a fűszere. A józan ész a szolid anyagból készült ruha, mely megvéd az időjárás mostohasága ellen; ellenben az elmeél és képzelet a csipkekendő és szalag, mely igen kedves, mikor az ég verőfényes. Czélom az alábbi fejtegetésekben rámutatni, hogy a művészeti és irodalmi tárgyak miért nem lehetnek iskoláinkban a női természet zenei részének oly mívelői, s egyúttal a nyomon járó Ítélet és józan ész oly gyakorlói, minőknek lenniük kellene. A szív külső szerve a fül. Ha a természettel benső viszonyban élő nőnél a szem : az érzékek Dianája, a fül: bizonynyal az érzékek Minervája. A zene minden művészetek közt a legtársítóbb. Kifejezhetjük általa …
Tovább a műhöz