Keresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Egy olyan szaklapot szeretnénk megjelentetni, amely - reményeink szerint - betölti a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Főiskolai Kara és a hatókörébe tartozó intézmények és szakemberek közötti intenzív kapcsolatot. A lap fokozatosan olyan fórummá válhat, amelyben mind a főiskolai kar oktatói (esetenként más főiskolák oktatói) lehetőséget kapnak tudományos kutatásaik, elméleti feltevéseik, tanácsaik publikálására. Ugyanakkor a gyakorlati pedagógiai szakembereknek is mód nyílik tapasztalataik, próbálkozásaik, újszerű pedagógiai, módszertani kísérleteik közlésére. A lap által lenne megvalósítható az elméleti képzésben és a pedagógiai gyakorlatban dolgozó szakemberek párbeszéde, netán vitafórum fontos eszközévé is válhat. A folyóirat természetesen kitüntetett szerepet kap a hallgatók (a jövendő pedagógusok) gyakorlati képzésével összefüggő szakmai, módszertani, szervezési kérdések, problémák, elméleti feltevések, kutatási eredmények közlésében. Ily módon fórumává válhat a gyakorló-és olyan iskolák mentorainak, akik jelentős szerepet vállalnak a hallgatók felkészítésében és pályaszocializációs feladatok megoldásában. A pedagógusképzéssel kapcsolatos szakirodalomban bőven olvashatunk az ún. „gyakorlatra orientált” képzésről. Tervezett kiadványunk fontos eszköze lehet azon eszmék gyakorlati megvalósítására irányuló törekvések bemutatásának, …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 17.
- 2011
Különböző írások szövegében olykor felfedezhetők az azokat író személyek legitimációjával kapcsolatos motívumok. Igaz lehet ez tudománytörténeti művekkel kapcsolatosan is, hiszen bármely tudomány történetének megfogalmazója akaratlanul is válogat annak korábbi művelői között, kijelölve pozitív „hősöket”. Természetes, hogy ilyenkor a kutató a múlt azon alakjaiból farag példaképet, akiknek munkásságában saját tudományos vizsgálatainak is az előképét látja. Amikor pedig az általa hőssé formált elődöknek, ill. az általuk hátrahagyott örökségnek későbbi előrelépéseket megalapozó jelentőséget tulajdonít, mellékesen saját tudományos helyzetét is legitimálja, saját kutatásainak érvényességét is igazolja. Ennek a tanulmánynak a megírását kevéssé befolyásolják ezek a körülmények. Bár az
igaz, hogy saját kutatásterületemnek – a színeknek – a vizsgálatát igyekszem nyomon követni a múltban, mégsem tartom elődeimnek a következőkben bemutatandó színkutatókat, követendőnek sem tarom az általuk kijelölt irányokat, legalábbis a magam számára. A 20. században a természettudósokon kívül leginkább nyelvészek, pszichológusok és esetleg művészetelmélet-írók, építészek munkáiban bukkan fel a színek témája. Ez a dolgozat a magyar nyelvészek tollából származó, színekről szóló fontosabb publikációkat tekinti át. Ennek a gondolatnak talán …
Tovább a műhöz