Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 4

Találatok


A világmindenség legátfogóbb törvényszerűsége a folytonos változás. Ennek a sokszínű folyamatnak egyetlen állandó eleme maga a változás felsorolhatatlanul sokféle érvényesülése. A tudományok fejlődése, az emberi aktivitás korszakonként eltérő arányban és tartalommal gyakorol előnyös, hátrányos, gyorsító és fékező hatást a változásokra. Ezekből az általános megállapításokból kiindulva és ezeket a Pécsi Jogi Kar 90 éves fejlődésére vetítve először arra emlékeztetek, hogy a jelzett időszakban országunk vesztes részese volt a II. világháborúnak, átélt két társadalmi, gazdasági és politikai rendszerváltozást, valamint számos kulturális és egyéb életviteli módosulást. Lehettek-e, voltak-e eközben az államnak, a jognak és a jogtudományoknak szilárdságot, biztonságot és haladást segítő elemei? Hogyan szolgálták Karunk oktatói az elméleti igényességet, a dogmatikai pontosságot, a haza iránti hűséget és a társadalmi szolidaritást? Hogyan nyilvánult meg a torzult, a korszerűtlen hivatalos elvárásokhoz igazodás, illetve annak mellőzése? Milyenek voltak a hullámvölgyek, hogyan érvényesültek a kibontakozások, a fellendülések? A tanszékekről írt tanulmányokban megalapozott, őszinte hangvételű elismeréseket olvashatunk több nagytekintélyű elődről, Karunk jelenlegi két akadémikusáról, neves professzorainkról, tehetséges, fáradhatatlan és termékeny …
Tovább a műhöz
Van valami jelképes abban, hogy a forradalom évében született. Mert miként a forradalom, úgy az ő lénye is intenzív megnyilvánulása volt valaminek, s ha nem tévedünk, egy és ugyanazon dolognak: a magyar népléleknek. A forradalomban elsöprő erővel nyilatkozott meg ez a lélek, ez a mély szellemiség, benne nyugodt derűvel elegyedve izzott és munkált tartósan, szüntelen. A helyzet, a korszellem kívánalma volt az egyik is, a másik is. A népszellem élete rendesen a fenntartás, a szerves építkezés és javítgatás munkálataival telik, s mindeközben a szellem jól érzi magát. Ez volt jellemző rá is: hatni, használni, gyarapítani a mindennapok megnemesítésével - ebben érezte igazán otthon magát, valószínűleg ebben látta életfeladatát. És irigylésre méltó volt, hogy mindezt mennyire szerette, hogy milyen magától értetődő természetességgel tette, hogy mennyire élvezte. Egyéniségének titka, mely oly sokunkat megfogott, talán épp ebben rejlett. Talán épp ez tette őt oly lebilincselő vitapartnerré, oly magával ragadó tanárrá, oly szellemes társasági lénnyé. Imponáló tudása, olvasottsága és lenyűgöző műveltsége mellett. A 80-as évek közepén persze őt is megérintette a korszellem nagy változásának előszele. Ekkor is tudta a dolgát, ment az elsők között, szervezett, mozgósított, s csitított, csendesített, ha kellett. Egyet azonban nem vállalt: nem engedett a reflektorfény, a …
Tovább a műhöz
Az olvasó olyan szöveggyűjteményt tart a kezében, amely korábban két különálló kötet volt. Először 1996-ban gyűjtöttem össze önálló kötetbe Iskola és társadalom címmel azokat a szemelvényeket, amelyeket a jövendő és a már pályán levő pedagógusok szemléletformálásához elengedhetetlennek tartottam. A kötetben szereplő tanulmányok, könyvrészletek nemzetközileg is jól ismert oktatásszociológusai az iskoláztatás évei alatt megújuló és újratermelődő társadalmi egyenlőtlenségekre kerestek és adtak magyarázatot. Értelmezési kísérleteik, empirikus kutatásaik a magyar oktatásszociológia formálódásában is meghatározó szerepet játszottak. Ennek a hatásnak a bemutatására állítottam össze 1999-ben a második kötetet. A két kötet tehát csak időben vált el egymástól, tartalmilag azonban szervesen összetartoztak. A kötetekből tanár szakon tanuló bölcsészek, nappali és levelező pedagógia szakos hallgatók és szakirányú továbbképzéseken részt vevők ismerkedtek meg azokkal az elméletekkel, kutatási eredményekkel, melyek segítségével szűkebb és tágabb iskolai környezetük történéseinek értelmezési keretét megalkothatták. A korábbi két kötet egy könyvben való megjelenését nem csak a közös gondolati váz és az elfogyott példányok indokolják. A társadalmi egyenlőtlenségek és a rendszerváltozás óta meghozott oktatáspolitikai döntések mai …
Tovább a műhöz
Közismert, hogy a hivatásos politikusok körében kiugróan magas a jogi végzettségűek aránya. Ezért, s mert a politikusok úgyszólván naponta szembesül(het)nek a „politikacsinálás” erkölcsi vonzataival, mindenképpen indokolt a joghallgatókat a jogtudományok és a jogbölcselet mellett a politikatudomány, a politikai filozófia és a politikai etika felé orientálni. Napjainkban, amikor gyengülni látszik az állam belső és külső szuverenitása, nem csoda, ha megfogalmazódik a kérdés: vajon nem veszti-e el értelmét a politika? Bármit hozzon is a jövő, úgy gondoljuk, a XXI. század európai polgárainak is szükségük lesz morális kapaszkodókra a közös ügyek vitelében. Az is bizonyosnak látszik, hogy tovább erősödik majd az egyes tudás- és tudományterületek együttműködésének már ma is jelentős igénye. Úgy érezzük, növekvőben van ez az együttműködési készség a főként jogászok által művelt jogelmélet és államelmélet, a túlnyomórészt filozófusok által művelt politikai filozófia, valamint a heterogén szaktudományos hátterű politikatudomány között is. Ebből a szempontból talán jelzésértékű, hogy a jelen konferencia jogelméleti és politikatudományi előadásai ugyanazon szekcióban hangzanak el. A jogelméleti előadások fókuszában nem csupán a korunkat foglalkoztató aktuális hazai és nemzetközi kérdések vizsgálata áll, hanem a dél-kelet európai térség speciális …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 4