Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
Immáron több, mint 10 év telt el azóta, hogy az ENSZ Közgyűlése 2011-ben elfogadta a nemzetközi szervezetek felelősségéről szóló végleges kodifikációs tervezetet (ARIO), amelyet a Nemzetközi Jogi Bizottság készített elő. A kodifikációs munka egy évtizedig tartott, azonban hasonló eredménnyel zárult, mint „nagytestvére”, az államok felelősségéről szóló 2001-es végleges tervezet (ARSIWA): az ENSZ Közgyűlése az államok figyelmébe ajánlotta a dokumentumot, nem született azonban nemzetközi szerződés a nemzetközi felelősség tárgykörében. Egy lényeges dologban azonban különbözik az ARIO és az ARSIWA, nevezetesen abban, hogy míg az államok gyakorlatilag elfogadták azt, hogy az ARSIWA rendelkezései többé-kevésbé tükrözik a nemzetközi szokásjogot és így tradicionális értelemben vett kodifikációs produktumnak tekinthetők, addig az ARIO esetében ez már korántsem ennyire egyértelmű. Az államok, sőt a nemzetközi szervezetek és a jogtudósok jelentős része is egyaránt tekint kodifikációs és jogfejlesztő munkaként az ARIO szabályaira. E kötet arra vállalkozott, hogy az FK-134930. sz. OTKA kutatási projekt keretében összefoglalja azokat a kutatási eredményeket, amelyek a nemzetközi szervezetek felelősségének elméleti és gyakorlati kérdéseinek vizsgálata során felmerültek és a tudományos, valamint a gyakorlati szakemberek számára egyaránt relevanciával bírhatnak. A …
Tovább a műhöz
Autonóm tud-e maradni a művészet a diktatúrák korában? A kötetben szereplő tanulmányok legtöbbje keresi a választ erre a nehéz kérdésre. Persze egy olyan bonyolult problémát, mint amilyen a zsarnokság és a művészet viszonya, egyetlen kérdésbe képtelenség belefoglalni, nem engedi ezt a téma összetettsége, paradox volta. Ha a XX. századi rezsimek ideológiája és a különféle diktatúrák időszakának művészete közötti viszonyra kívánunk rákérdezni, akkor egyszerre több dilemmát kell megfontolás tárgyává tenni. A totalitárius eszmekör kontextusában egy kettős elv szervezi a művészeti gyakorlat és az esztétikai megítélés folyamatait: egyfelől a szabadság, másfelől az ön- és mások általi korlátozás elve. A legalapvetőbb kérdés ehhez kötődik: a kommunista, illetve a náci és a fasiszta ideológiák terhelte diskurzusokban miként érhető tetten ez a kettős elv - egyfelől a művészeti produktumok szerveződésében, létében, másfelől pedig e produktumok és gyakorlatok esztétikai megítélésében (mert az mindenképp hangsúlyozandó, hogy a művészek, esztéták, filozófusok, kritikusok tevékenysége egy rendkívül tagolt, különböző érdekek által rétegzett nyilvános térben formálódik eleve, a befogadás eltérő rendjei szerint). De éppen ennyire hangsúlyosnak tekinthetjük annak a problémának a felvetését is, hogy a művészetre ráerőszakolt sematizmus ellenére miképpen …
Tovább a műhöz
Évkönyv 2001
- 2001
Nagy örömmel fogadtam el a felkérést előszó írására a Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola évkönyvéhez. Az öröm elsőrendű oka, hogy működik ilyen iskola, hogy a regionális tudomány – csaknem fél évszázaddal nemzetközi szervezetének, a Regional Science Association-nak (RSA) megalakulása
után – lassan hazánkban is hivatalos elismerést nyer. Az öröm másik oka, hogy e fiatal doktori iskola ily sokszínű, jó színvonalú és terjedelmes évkönyv összeállítására képes. A fentebb említett hosszú késedelem nem a hazai kutatók hibája. A nemzetközi kutatási porondon elég korán – a hatvanas évek elején – megjelentünk és néhány kutató jó nemzetközi hírnevet szerzett. (Az RSA több nemzetközi kongresszusát tartotta Budapesten.) Ám a nem piaci körülmények között működő államszocialista gazdaságban a regionális gazdaságtani elemzések alkalmazhatóságának feltételei nem voltak meg. A közgazdaságtan nem is mutatott érdeklődést a területi gazdasági egyenlőtlenségek kialakulása s folyamata iránt – a regionális tudomány hazánkban a gazdasági földrajz kereteiben bontakozott ki,
hiszen e diszciplína lényege a területi különbségek leírása, rendszerezése, általánosítása (modellbe foglalása). Megjegyzendő, hogy néhány évtizede a vezető
gazdasági geográfusok többsége közgazdász diplomával rendelkezett. A regionális kutatások kevés figyelmet kaptak …
Tovább a műhöz