Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 5
Összes találat megjelenítve : 5
Találatok
Tisztelt Közgyűlés! Különös örömömre szolgál, hogy egyletünk létesítésének e tizedik évfordulóját önökkel ünnepelhetem. Nem voltam bár azok között, kik alapkövét rakták le ez egyletnek, nem osztozkodtam bár önökkel a kezdet nehéz, de annál érdem-dúsabb munkájában, mégis feljogosított engem az önök bizalma, mely a már létező, az önök munkája folytán önálló egylet élére hívott, hogy a magaménak tekintsem, s hogy azonosítsam saját érzelmeimet az önökéivel e szép napon, melyen büszke örömmel tekintenek vissza a lefolyt tizedév sikerkoronázta buzgó és lankadatlan munkájára, ezen munkára, mely egyedül nők által végezve, szerényen, zajtalanul folyt, de annál áldásosabbnak bizonyult! Csendben, reklám nélkül, hangyaszorgalommal végeztetett e munka, oly annyira, hogy magában a fővárosban is alig van a tagokon kívül, meg azokon kívül, kiket az egylet segített, valakinek fogalma róla: mi a M. D. egylet?— még kevesbbé arról, mit létesített már is pusztán önerejéből, a nők áldozatkész, szerény munkálkodásából; mint működik egyletünk hathatósan közre hazánk kulturális viszonyainak emelésén, az által, hogy a nők szel-
* A M. D. E. elnöke, gróf Csáky Albinné, a föntebbi nagy hatást keltett beszéddel nyitotta meg az egyesület jelen évi közgyűlését, mely az egyesület 10 évi fennállásának szerény örömünnepe volt. A közgyűlés dr. Berzeviczy Albert …
Tovább a műhöz
Nagy és rendkívüli emberek élettörténete nemcsak azért érdekel bennünket, mert abban az egyéni tulajdonságok jellemző megnyilatkozását látjuk, — a természeti adományok s akarat erejének mértéke szerint s annak összhangzatos közreműködésével, — hanem azért, mert a lelki tehetségek fejlődésének menete s annak lélektani és ethikai törvényei saját egyéniségünket világosabban tárja szemeink elé. Kiváltképen nagy vonzó erővel bir reánk azon jeles férfiak élete, kik ritka szellemi tehetségek és rendkívüli adományok birtokában nemzetük és hazájuk szolgálatának szentelték első sorban életüket. A tudomány hősei, a szellemvilág halhatatlan hódítói ezek, kikre büszkén tekint vissza az emberiség évezredek után is, mert bennök látja megtestesülve a szellem örökkévaló uralmát. Ilyen jeles nemzeti közmívelődésiink történetében a nemrég elhunyt Brassai Sámuel, a százéves tudós, ki szellemi tudásának erejével és sokoldalúságával meghódította a mívelt világot, mely nevét mindenütt tisztelettel említi. Brassai Sámuel poliliisztorikus volt a szó legjobb jelentményében, olyan tudós, milyeneket a klasszikus idők szültek ; de milyeneket gyorsan élő korunk, mely a tudományokat is detail módon míveli, már csak ritkán hoz létre. Autodidakta volt az antikkor szellemében, mint Aristoteles vagy Platón, kik a természetvilág örökkévaló egyetemében s a tapasztalat és …
Tovább a műhöz
Társadalmunk lelkét minden irányban a külső csillogás démona tartja lekötve. Ez az a rettenetes bálvány, a melyért társadalmunk teljesen elfordul lelke világától, a melynek szülő gyermekét, az egyes ember lelkiismeretét, a társadalom nemzetét áldozza fel. azért kimondhatjuk, hogy összes társadalmi betegségeink kútforrása, középpontja, gyökere: a kifelé való élet. Ez tette tönkre a magyar középnemesi (gentry) osztályt, ez teszi tönkre ma mind-. azokat, a kiknek kezébe a nemesi birtokok vándoroltak ugyan, de a kik a nemesi osztály e tulajdonságát is eltanulták vagy utánozzák. Ezért lesz mind általánosabbá az eladósodás és nem csoda, ha a társadalmi téren lassankint minden csak alku tárgya lesz és üzleti kérdés ott is, a hol eszményekért kellene élni, munkálkodni. Igaz ugyan, hogy e társadalmi betegségek általánosak; sőt mondjuk meg azt is, hogy több európai nemzet, köztük épen azok, a kiket utánozni szeretünk pld. Francziaország, Németország, de még Amerika is, jóval előttünk járnak és messze előttünk halad Ausztria is. De ki volna az, a ki csak azért igyekeznék a lejtőn még lejebb haladni, mert már más az örvényhez közelebb jutott. És ki volna az, a ki ne tudná, hogy nincs az európai nemzetek közül egyetlenegy se, a melyik már földrajzi fekvésénél fogva is annyi viszontagságon ment volna keresztül és annyi veszélynek lett volna kitéve, mint Magyarország; és ki …
Tovább a műhöz
A teremtő fantázia nem tud olyan megrendítő tragédiákat kigondolni, mint aminővel az élet az emberi szivet megremegteti, bánatba dönti. Ezt éreztük mindnyájan a «nagy mesemondó» ravatalánál, az Akadémia komor gyászban pompázó oszlopcsarnokában alig 14 nappal azután, hogy örömtől és büszkeségtől dobogó szívvel «dallal és virággal» ünnepeltük őt a fővárosi Vigadó dísztermében tartott fényes jubileumi ünnepen. Dallal és virággal köszöntöttük akkor, midőn Kozma Andor gyönyörű költeménye nyitotta meg s a magyar asszonyok babérágas hódolata fejezte be a legnépszerűbb magyar író meleg, őszinte szeretetet sugárzó ünneplését, melyben a koronás királytól, — aki a Szent István-rend kiskeresztjét adományozta — az egyszerű munkásemberig, — aki a lakatosműhelyek üdvözletét hozta el — osztozott a nemzet minden rétege s melynek visszhangja az őszinte öröm érzésében rezgett át az egész magyar hazán. Csaknem egy esztendeig készült a magyar nemzet erre az ünnepre. Készült olyan igaz lelkesedéssel, mely az ország minden részében, minden irodalmi vagy közművelődési egyesületben kiváltott, már a Kisfaludy-Társaság május 16-án tartott országos nagy ünnepe előtt is, egy egész sereg helyi «Mikszáth-ünnepet», melyek mind jobban és jobban élesztették és fejlesztették a lelkesedés közös szent érzését. így történt, hogy a pünkösdhétfői jubileum fényét és …
Tovább a műhöz
Olyan jó volna megtalálni a szót, «Honunk szebblelkű . asszonyaihoz!» Talán ha sokan és teljes erővel keressük, és talán ha mi nők is komolyan hozzálátunk a kereséshez, meg is találjuk! Oh ha megihlethetném a szebblelkűek szivét! Ezer ós ezer gondolat hullámzik agyamban és az érzések árja megnő és tért keres! A mi hazánkról akarok szólani a mi asszonyainknak, a Nemzeti Nőnevelés olvasóinak és tényezőinek! És megjelennek előttem a nagyok, a költők és a bölcsek, akik nagyratartották őket, akik számtalanszor kifejezték, hogy a honleányok segítsége nélkül nem dolgozhatnak eredménnyel a honfiak! «Kezedben van a gyermek álmai Tündérvilága lelkes ifjúnak S a férfi boldogsága ! Játszani Ily drága kincsek nem adattanak! A kisdedeknek néma szája kér : Hogy adj nekik hazát, ne vondd meg azt, Áldás — vagy átok vár — válaszért, Határozz! és kimondtad sorsodat!» Ugy érezem — gyakran érezem ezt — hogy ismét ot állunk, hogy kimondjuk sorsunkat és vele a jövő nemzedék sorsát. Valami hiányzik a mi asszonyaink, leányaink lelkéből, törekvéseiből, munkájából!
A közösség érzete, hogy egy közös otthonba tartozunk bele, hogy haza kell hordani munkánk minden gyümölcsét — mint püjébe a méh — hogy édes mézzel kell megtölteni az otthon a haza téréit és fogalmát. Ma egy éve épen ebben az időben, talán épen ebben az órában megjelent előttem a szülői ház képe, …
Tovább a műhöz