Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 12

Találatok


Szerkesztő: Benke Jozsef | Cím: A magyar magánjog alapvetése | Megjelenés: Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári Jogi Tanszék, Pécs, 2020 | ISBN 978-963-429-486-3 (pdf) | ISBN 978-963-429-487-0 (epub) --- A magyar magánjog kodifikációjának mintegy 110 éves folyamata mennyiségileg és minőségileg is gazdag volt, ugyanakkor a hosszú periódus első sikeres eredménye a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény volt, amelyet 2014. március 15. napjával helyezett hatályon kívül az új Polgári Törvénykönyv, a 2013. évi V. törvény. A magánjogi kodifikáció folyamatának számos eredménye csupán kísérlet maradt, hiszen a hatályba lépés elmaradása folytán a tervezetek mindössze a bírósági gyakorlatban lehettek használatban – mint az ítélkezési munkát segítő zsinórmérték. Több mint 1100 éves múltra visszatekintő hazánk első jelentős és átfogó – jóllehet nem modern értelemben vett – kodifikációs kísérlete az ún. Tripartitum opus juris consuetudinarii inclyti regni Hungariae, azaz a Tripartitum volt. A mű a magyar nemesi feudális szokásjog rendszerezett konglomerátuma. A II. Ulászló magyar király uralkodása (1490-1516) idején királyi ítélőmesterként működött Werbőczy István (1458–1541) munkája volt. A Tripartitum megkapta ugyan a királyi jóváhagyást, azonban mégsem lett kihirdetett törvény, ezért a bíróságok arra csupán mint de …
Tovább a műhöz
A világmindenség legátfogóbb törvényszerűsége a folytonos változás. Ennek a sokszínű folyamatnak egyetlen állandó eleme maga a változás felsorolhatatlanul sokféle érvényesülése. A tudományok fejlődése, az emberi aktivitás korszakonként eltérő arányban és tartalommal gyakorol előnyös, hátrányos, gyorsító és fékező hatást a változásokra. Ezekből az általános megállapításokból kiindulva és ezeket a Pécsi Jogi Kar 90 éves fejlődésére vetítve először arra emlékeztetek, hogy a jelzett időszakban országunk vesztes részese volt a II. világháborúnak, átélt két társadalmi, gazdasági és politikai rendszerváltozást, valamint számos kulturális és egyéb életviteli módosulást. Lehettek-e, voltak-e eközben az államnak, a jognak és a jogtudományoknak szilárdságot, biztonságot és haladást segítő elemei? Hogyan szolgálták Karunk oktatói az elméleti igényességet, a dogmatikai pontosságot, a haza iránti hűséget és a társadalmi szolidaritást? Hogyan nyilvánult meg a torzult, a korszerűtlen hivatalos elvárásokhoz igazodás, illetve annak mellőzése? Milyenek voltak a hullámvölgyek, hogyan érvényesültek a kibontakozások, a fellendülések? A tanszékekről írt tanulmányokban megalapozott, őszinte hangvételű elismeréseket olvashatunk több nagytekintélyű elődről, Karunk jelenlegi két akadémikusáról, neves professzorainkról, tehetséges, fáradhatatlan és termékeny …
Tovább a műhöz
„Az uniós jog és a magyar jogrendszer viszonya” c. kötet első hangzásra is ambiciózus. Ilyen kiadványnak, ha a mondanivalója hű akar maradni a címéhez, számos jogterületet kell érintenie. Az érdeklődő olvasó tehát kíváncsian, várakozón tekint a kötetben foglalt témák elé - és nem csalódhat. A tanulmányok a jogtudomány olyan széles spektrumán ívelnek át, amely még ilyen ambiciózus cím mellett is lenyűgöző. Helyet kap a kötetben a polgári jog számos aspektusa a szerzői jogtól a devizahitelekig, a munkajog, a társasági jog, a fogyasztóvédelmi jog, a büntető anyagi és eljárásjog, a közigazgatási jog, a versenyjog, a sportjog, a környezetjog és az adójog, de szó esik alkotmányos identitásról, művészeti szabadságról, intézményi együttműködésről, az egyenlő bánásmódról és a jogi kultúráról is. Valójában azonban ez a sokszínűség a téma sajátja. Az Európai Unió ma már tagállamai jogrendszereinek olyan mértékű változását idézte elő, amely alapján bátran kijelenthetjük, hogy az uniós és a nemzeti jogrend viszonya valóban csak ilyen szerteágazóan, számtalan jogterület bevonásával mutatható be. Ez a fejlődés azért tanulságos, mert - legalábbis az én generációm számára - valójában a szemünk előtt zajlott. Az 1960-as évektől az Európai Unió Bírósága - az akkori Európai Bíróság illetve Európai Közösségek Bírósága - ítélkezési …
Tovább a műhöz
„A dolgok igazságának kutatásához módszerre van szükség.” Román László minden igyekezetével a munkajog és tudománya feltárásának módszertanát akarta kifejleszteni. Abban a korban próbálta Magyarországon a munkajog dogmatikai alapjait lerakni, amely ennek a törekvésnek egyáltalán nem kedvezett. Nem véletlen, hogy munkásságának legaktívabb részében kutatásai szembe mentek a munkajog - és egyáltalán a jogélet - fő áramlataival. A munkajog megtartása, megfelelő szintre emelése a jogrendben, a fogalmak kimunkálása, a rosszul beidegződött frázisok kiiktatása hatotta át tudományos gondolkodását. Környezetére hatott, és tudatosan hatni is akart. Jól tükrözi ezt a szándékát az 1989-ban megjelent tankönyvének előszava is. Tankönyve mellett egyéb írásai is új jelenségként mutattak a hazai jogtudományban. Gondolatait, érveléseit, logikai és dogmatikai levezetéseit egyáltalán nem volt könnyű követni és megérteni, de aki feltörte gondolatmenetének kódját, egy zárt és önmagában letisztult rendszert talált. Aki kiemel, óhatatlanul szembe kell néznie bizonyos hangsúlyeltolódások veszélyével. Miközben a munkajog dogmatikai megalapozására, a munkajog fogalomrendszerének letisztázására törekedett (és munkásságában ezek mindennél nagyobb hangsúlyt kaptak), maga a munkajog változott meg alapintézményi szinten, megindult a munkajog lényegi átalakulása, amely mind a mai napig …
Tovább a műhöz
Mély megtiszteltetés számomra, hogy ezen a konferencián részt vehetek, sőt elmondhatok néhány gondolatot arról az egyetemi tanár kollégáról, aki sajnos már húsz éve nem lehet közöttünk. Sok-sok emlék fűz Hozzá. De valóban nincs-e közöttünk? Úgy vélem, most is itt van. Itt van szellemiségével, tudományos-oktatói múltjával, publikációival, egész egyéniségével, emberségével, közösségi lényével, társadalmi megbecsültségével, lendületes, mély szakmai tudást tükröző előadásaival, bölcs humorával, társaságkedvelő megnyilvánulásaival, az elmélethez és gyakorlathoz egyaránt tapadó affinitásával, odaadásával, sokrétű jogászi tevékenységével. Aki minden aprónak tűnő rezdülésével a polgári eljárásjog tudománya fejlesztésének élt, aki még vizsgáztatáskor is oktatott, aki kezet nyújtott annak a hallgatónak, aki a jeles eredményt elért hallgatók között is a legkiválóbbnak bizonyult. Farkas József professzor emlékére szerveződött ez a rendezvény, mert az Ő munkálkodását ily sok év eltelte után sem lehet feledni, és ha az évek - általában - koptatnak is valamelyest az emlékek erején, a Hozzá illeszthető emlékekre ez nem vonatkoztatható; már csak azért sem, mert továbbvinni is lehet (sőt kell is!) nemes eszméket, ismereteket, elméleteket és gyakorlatot egyaránt. Főként pedig ezek mikénti alkalmazását a jogéletben. A múltból táplálkozva, a jelen és …
Tovább a műhöz
Ünnepi kötetünk Visegrády Antal professzor úr előtt tiszteleg 65. születésnapja alkalmából. Szerkesztők olyan művel kívántak ennek a nemes feladatnak eleget tenni, amely azon külföldi és hazai szerzők tanulmányaiból áll, akik jól ismerik az Ünnepelt emberi illetve tudományos habitusát, és örömmel vállalták e jeles alkalom megörökítését. Jubiláns a nemzetközi és hazai tudományos élet elismert alakja, elméleti munkássága rendkívül széleskörű, nemcsak a jog- és állambölcselet körét érinti, hanem kiterjed a jogösszehasonlítás, valamint a jogi kultúrák, a világ nagy jogrendszereinek, a bírói jogalkotás, a modern és posztmodem jogbölcseleti irányzatok, a jog hatékonysága, a kelet-közép-európai rendszerváltások, a lakosság jogtudata, a bírói etika, az európai jogi gondolkodás és jogfejlődés irányai, valamint az európai integráció és a globalizáció tárgyköreire is. A jog- és államtudomány egyetemességének eszméjét tükrözik művei. Visegrády Antal 1975-től kezdve dolgozik a Pécsi Tudományegyetem (korábban Janus Pannonius Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karán, ahol végigjárta a ranglétrát, majd az 1995. évtől egyetemi tanárnak nevezték ki. Az Állam- és jogbölcselet tantárgy, valamint a Muzulmán jogból, A magyar jog- és állambölcselet történetéről, Az EU jog- és állambölcseleti problémáiról, illetve A világ nagy jogrendszerei …
Tovább a műhöz
Az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.), a 2013. évi V. törvény 2014. március 15. napján történt hatályba lépésével hazánk polgári joga, így természetesen kötelmi joga is átfogóan, gyökeresen és mélyrehatóan megváltozott. E látványos változásokra a legvilágosabban az 1959. évi IV. törvény szövegével való összevetésből derülhet fény, azonban e vizsgálat közel sem mutatja meg kötelmi jogunk átalakulásának tényleges valóját. Az 1959. évi Ptk. szövegének kiegészítésekben, bővítésekben, megváltoztatásokban vagy éppen az egyes bekezdések, fordulatok, szakaszok szövegének kiiktatásában megnyilvánuló - elsőre nyilvánvalónak tűnő - változásai ugyanis nem minden esetben jelentenek egyszersmind tényleges változást is. Sok esetben került sor arra, hogy a 2013. évi Ptk. az 1959. évi Ptk. melletti, külön jogszabályokban fellelhető intézményeket (mint például a faktoring, a pénzügyi lízingszerződés) vagy a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) jogegységi határozataiban, kollégiumi véleményeiben és állásfoglalásaiban - például a szerződés érvénytelenségével, illetve a szerződésszegéssel kapcsolatos szabályok között - megtalálható, de akár a publikált bírói gyakorlatban megjelenő jogtételeket (például a többletmunka és a pótmunka definiálása a vállalkozási szerződésnél) a Ptk. intézményi rangra, illetve törvényerőre emelte; vagy - ellenkezőleg -- azokkal …
Tovább a műhöz
A címmel ellentétben nem is ez a pár sor a valódi köszöntő, hanem az utána következő oldalak. A kötet szerzői, afféle írástudó jogászok, a 80 éves Erdősy Emil Professzor Úrnak tiszteletüket és hálájukat leginkább tanulmányokkal, értekezésekkel tudják kifejezni. Ezt művelik, ehhez értenek (vagy legalábbis szeretnének érteni), ezzel kedveskedhetnek tehát. Sem a tisztelet, sem hála nem szerezhető, nem vívható ki könnyen, s mások megbecsülését megtartani még nehezebb. Az Ünnepeknek azonban mindez az utóbbi két emberöltő gyorsan változó, gyakran önző, erőszakos és ellentmondásokkal terhes világában is sikerült. A tiszteletet gazdag, sokoldalú és eredményes életútja, bölcsessége, tudományos tekintélye révén érdemelte ki, és azért, mert elveihez, az általa vallott értékekhez mindig következetesen hű maradt. Hálásak pedig a kedves, emberszerető, jóindulatú és segítőkész professzornak, a mások tudományos ambíciót ritkaságszámba menő önzetlenséggel támogató munkatársnak, mentornak vagyunk. A katedra, a könyvtárak és a tudós konferenciák világának szereplői többféle módon osztályozhatók. Az egyik lehetséges felosztás szerint - ez inkább az életpálya első felének képviselőit jellemzi - egy-egy kerek évforduló okán, mások tiszteletére vagy emlékére próbálunk ünnepi kötetekbe tőlünk telhető bölcsességeket megfogalmazni. Életutunk második felében …
Tovább a műhöz
Benedek Ferenc 1926. január 30-án született a kis Zala vármegyei községben, Ozmánbükön, kisbirtokos családban. Édesapja Benedek Ferenc, édesanyja Bogár Julianna gyermekeiknek diplomát adtak a kezébe, a Professzor húga belgyógyász szakorvos lett, öccse teológiai doktorátust szerzett a bécsi egyetemen. A gimnázium alsó tagozatát a zalaegerszegi Deák Ferenc Gimnáziumban, a felsőt pedig a szombathelyi premontrei rend Szent Norbert Gimnáziumában végezte el, ahol 1944-ben érettségizett. A tantestületekre ma is nagy megbecsüléssel gondol vissza, volt tanára, akinek barátságát holtig élvezte. Érettségi után egy évet töltött a szombathelyi Hittudományi Főiskolán, ahol a lehallgatott filozófiai és bibliatudományi stúdiumok a későbbiek során is jól felhasználhatónak bizonyultak számára. Az 1944-45-ös tanévet tarkították a történelem tragikus eseményei, az erődítési munkákra való kivezénylés, a Birodalomba való kiürítés veszélye. A Pécsi Egyetem jogi karára 1946-ban iratkozott be. Ebben az időben a fakultás nem volt nagy létszámú, légköre szinte familiáris volt. Az oktatói karból a fiatal jurátusra különösen nagy benyomást tett Óriás Nándor, a „prétor", a jogtörténész Holub József, a polihisztor Kislégi Nagy Dénes, a jogfilozófus Losonczy István, a büntetőjogász Irk Albert, a civilista Kauser Lipót és Rudolf Lóránt, a közjog területéről pedig Csekey István és …
Tovább a műhöz
Azt szokták mondani, hogy a büntetőjog viszonylag zárt, belterjes tudományág. Éppen ezért e tudományterületen kevés a nagy egyéniség, a legendás tudós. Ám ha csekély számban is de – mint e kötet címzettje igazolja – vannak kivételek. Szerencsére élnek köztünk olyanok, akiket mind az egyetemek falai között, a katedrán és a tudományos műhelyekben, mind a szaklapok, könyvkiadók szerkesztőségében vagy a tárgyalótermekben egyaránt sűrűn, nagy tisztelettel idéznek, emlegetnek. Akiknek hatása túlterjed saját szűkebb szakmájuk határain is. Ezzel a kötettel egy ilyen rendkívüli hatású személyiség, Földvári József professzor 80. születésnapjára tisztelgünk. Tanulmányainkkal megpróbáltunk méltónak bizonyulni e szép ünnephez. A könyvnek – azon túlmenően, hogy igyekeztünk benne „legjobb gondolatainkat” csokorba gyűjteni – van egy formai különlegessége is. Sajátos, egyedülálló rekordról tanúskodik: ez immár a harmadik gyűjtemény, amit kedves Professzorunk kerek születésnapjaira átadunk, s ilyen sorozatra nálunk talán még nem volt példa. Mentségünkre: így tudjuk talán legjobban és legmaradandóbban kifejezni nagyrabecsülésünket, ragaszkodásunkat. Kedves Professzor Úr! Őszinte szívvel kívánunk további jó egészséget és boldogságot szeretteid körében, remélve, hogy – ha kicsit tágabb értelemben is – sokan közülünk is e körbe tartozónak érezhetjük …
Tovább a műhöz
Editor: Jozsef, Benke | Title: The Fundamentals of Hungarian Private Law | Publisher: University of Pécs, Faculty of Law and Political Sciences, Department of Private Law, Pécs, 2020 | ISBN 978-963-429-484-9 (pdf) | ISBN 978-963-429-485-6 (epub) --- Although the process of the Hungarian private law codification has a long duration and it was also rich quantitatively and qualitatively as well, the successful outcomes of this long lasting proceeding are represented by our former Civil Code of 1959 (this Hungarian Civil Code abbreviated as HCC or former or 1959 HCC) and our Civil Code in effect of 2013 (abbreviated as new HCC or NHCC or 2013 HCC). Many results of the codification attempts remained, namely, voluntary sources of law, since these were used in the judicial practice, albeit could not come into force legally. The first meaningful and comprehensive effort of Private Law codification in our country, which has a more than 1100 years old statehood, was the so-called Tripartitum opus juris consuetudinarii inclyti regni Hungariae often called simply as Tripartitum. This opus contained the systematised conglomerate mainly of the Hungarian nobility (or aristocratic) feudal customary private law. It was elaborated by István Werbőczy in 1514 under the reign of Vladislaus II of Hungary (1490–1516). The Tripartitum had got the royal assent but it had never been promulgated as law, therefore courts could only have been using it as a de facto source of law. The key …
Tovább a műhöz
Az ünnepi kötet szerkesztőjeként érthető dilemmát okozott számomra, hogy egy rövid előszóban milyen mértékben van lehetőség az ünnepelt személyének méltatására. Megkönnyítette a helyzetemet, hogy a tanulmányok szerzői közül többen fűztek írásaikhoz személyes hangvételű köszöntő szavakat és professzor úr gazdag önéletrajza is olvasható a műben. A könyv szerzői elsősorban a Kecskés László professzor úr által művelt tudományterületek hazai és külföldi képviselőiből, ismert akadémikusokból, egyetemi oktatókból, közvetlen tanszéki kollégái közül kerültek ki. Koránt sem hiszem, hogy hiánytalan volna a lehetséges szerzők sora, de a legjobb akarattal és szándékkal törekedtem eljárni. Arra az elhatározásra jutottam, hogy a laudációban magam is főként arról szólnék, ami kicsit személyes ugyan, de benne van sok-sok kolléga, tanítvány köszöneté, jókívánsága és szeretete is. Kecskés László professzor úrhoz évtizedekre visszanyúló munkakapcsolati és baráti szálak fűznek. Legelső vele kapcsolatos élményem másodévesként a birtok és birtokvédelem témaköréből katonaruhában megtartott sziporkázóan szellemes nagy ívű előadása volt. Szemináriumra mindig egy hatalmas barna táskával robbant be, melyben egy agyonforgatott Ptk. mellett éppen aktuális tudományos műveinek vázlatai, pipája valamint a kapusmeze lapultak. Mint polgári jogi diákkörös sokszor …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 12