Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Most, mikor a Nemzeti Nőnevelés második évfolyamának utolsó füzetét bocsájtjuk világ elé, nagyobb megnyugvással tekintünk a múltra, s több bizalommal nézünk a jövőbe, mint egy évvel ezelőtt. Folyóiratunk fenállása immár biztosítva van és ezentúl minden erőnket, teljes igyekezetünket annak felvirágoztatására fordíthatjuk. De hogy vállalatunk valóban felvirágozzék, ahhoz több is kell mint a mi jó igyekezetünk s hogy az eléje tűzött czélt elérhesse, nem csupán mi rajtunk múlik. Mivel pedig nem a magunk haszna, hanem egyedül azon ügy érdeke vezérel bennünket, melynek szolgálatában állunk : őszintén elmondjuk, minek látjuk hiányát s leplezetlenül föltárjuk rövid pályafutásunkon szerzett tapasztalatainkat, hogy világosan megérthessük, mire lesz szükségünk a jövőben.
Előfizetőink száma arra ugyan elég, hogy folyóiratunkat anyagi károk nélkül fentarthassuk; de még csak igen csekély töredékét képezi mindazok tág körének és nagy számának, a kik hazánkban nőneveléssel foglalkoznak, s nőnevelésünk nemzetivé tétele iránt tevékeny érdeklődéssel viseltetnek. Előfizetőink között csaknem egyenlő számmal vannak képviselve az iskolák, tanítók és tanítónők, meg az ezek körén kívül eső érdeklődő közönség. Az arány kedvező, de a szám csekély arra, hogy vállalatunk hivatását betölthesse. Kezdettől fogva az volt főtörekvésük, hogy folyóiratunk szellemi …
Tovább a műhöz
A hasznossági, vagy — közkeletű néven — utilitarius irány ma nagy szerepet játszik társaséletünkben, sőt nevelés-, oktatásügyünk terén is. A családban, továbbá fiú- és leányiskoláinkban és nevelőintézeteinkben az értelem számára foglalja le a foglalkozások és az idő oroszlánrészét, s csak morzsákat juttat a szívnek.
Innen magyarázhatni azt az ellentmondást, hogy míg lányaink a családból és iskolából értelmi tekintetben látszóan nehéz fegyverzettel mennek világgá, addig a szív erényeinek nagy híjával, mondhatni elhagyott állapotban vannak, pedig régen és igazán megmondotta Mme Necker, hogy «a nőknek legyen inkább ízlésük és tanulási könyedségük, mintsem sok tudományuk; s teljességgel nem fonák dolog, ha tudásvágyuk túl tesz tanultságukon». Hasonló szellemben mondotta volt ezelőtt néhány évvel a francziák közoktatásügyi minisztere egyik leány-lyceum megnyitása ünnepélyén az anyáknak: «Hölgyeim, bízzák reánk leányaikat, s meglátják, hogy intézetünkből nem mint tudósok kerülnek ki, hanem mint iskolázottak». Ez a mondás egész programmja a liberális, — sőt nemzeti leánynevelésnek. Hisz az utilitarius nevelés arra szoktatja az egyest, hogy első sorban mindenben önmagát és saját érdekét tekintse, a liberális nevelés ellenben arra, hogy mimódon becsülje többre a közérdeket saját szükségleteinél, üzleténél, vagyonánál. És ez a megszokás …
Tovább a műhöz