Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
Harmincöt éve, hogy báró Eötvös József befejezte földi pályafutását és a magyar tanítóság Eötvös-alapja, halálának mai évfordulóján is, változatlan kegyelettel ünnepeli halhatatlanságának emlékünnepét. Kegyeletünk nem változott, csak az érzelmek tisztultak, melyekkel emlékezetének hódolunk. Kegyeletünket nem keseríti többé panaszunk a sors ellen, amiéit oly korán fosztott meg az igaz ember ideáljától; ellenkezőleg, inkább hálát adunk a Gondviselésnek azért, hogy oly időben áldott meg vele, mikor reá legnagyobb szükségünk volt. Nem búcsúztatjuk többé nagy halottunkat, sőt inkább keressük a vele való érintkezést, mely mindannyiszor nemcsak gyönyörködtet, hanem egyúttal felemel és nemesít. És nem kesergünk már távolléte fölött sem. mert belső mivoltunknak nemesebb tartalmában, közművelődésünk külső intézményeiben és nemzetünk kulturális haladásában mindenütt és mindenkor az ő képével találkozunk. Reá vezetnek vissza ifjúságunk legszebb emlékei; férfi-korunk tettrekészségét az ö eszméi irányítják és életünknek alkonyát példája deriti fel, mely velünk megnyugtatólag érezteti, hogy amit a fizikai erők tana az energia megmaradása elvének nevez, átvive a léleknek eleven erejére ugyanaz, mit hitünk halhatatlanságnak mond.
Tovább a műhöz
Gróf Apponyi Albert, vall.- és közoktatásügyi miniszterünk tárcája költségvetésének tárgyalása közben nagyszabású beszédet mondott, melyben beszámolt a kormányzata alá tartozó intézmények eddigi fejlesztéséről és ismertette a magyar kultúra érdekében jövőre kifejtendő tevékenységét irányító terveket. A kultúrtörténeti tekintetből is fölötte fontos beszédet folyóiratunk más helyén közöljük. Olvasóink bizonyára lelkesedéssel és megnyugvással fogják azt olvasni. Lelkesedéssel, mert kétségtelenül azt ébreszt bennük az az emelkedett nemzeti szellem, mely az egész beszéden átsugárzik, és megnyugvással, mert a beszédben szemük elé táruló perspektíva a közoktatásügy összes ágainak céltudatos és harmonikus munkálását tünteti fel. A miniszter beszéde épen ezen minden részletre kiterjedő gondosságánál fogva teljes egészében méltó figyelmünkre, elismerésünkre és köszönetünkre, s hogy mégis külön rámutatunk a beszéd egy szakaszára, s azt hálás elismeréssel külön is kiemeljük : ez azért van, mert a beszéd e részében jelzett alkotással 1868-ban megteremtett népoktatási alaptörvényünk betetőzését látjuk. «...igen rövid időn belül, rémeiéin néhány nap múlva, szerencsés leszek a t. Háznak benyújtani egy törvényjavaslatot az elemi népoki utasnak ingyenességéről. Ezekkel az egyszerű szavakkal jelentette be a miniszter azt a korszakos fontosságú …
Tovább a műhöz
«A magyar közoktatásügyi miniszter munka- és hatásköre — mondja Molnár — sokkal tágabb, mint az ugyanolyan állású angol miniszteré. A közoktatásügy minden ágát felöleli ez a hatáskör és az általános műveltségre, irodalomra, művészetre, sőt a színházakra is kiterjed. Természetes tehát, hogy az az idő, melyet e munkakörbe vágó tapasztalatok kedvéért •itt töltöttem, rendkívül sokoldalú tevékenységben telt el. Megnéztem e Wallaee gyűjteményt, a British és South Kensington múzeumokat és több más képtárt és múzeumot. Örömmel fogadtam a meghívást, hogy az angol Bankot és a telegraphhivatalt megtekintsem. Láttam Oxfordot és Etont és többet a legjobb elemi iskolák közűi. A múzeumokban, az utcákon, a magánéletben sok megcsodálni és sok tanulni valót találtam. Magyarországban úgy tekintünk Angliára, az angolra, mint az első országra, első nemzetre, melyet mintáúl választunk és követni akarunk. A legjobban megragadott engem az angol jellemnek erősen gyakorlati jellege. És különösen ezért — de sok más egyébért is — örülök annak, hogy 15 magyar pedagógus még szeptember havában ellátogat Londonba az erkölcsnevelési kongresszusra. Bámulatraméltó az angol népnek józan gondolkozása. Az ország minden intézménye visszatükrözi a józan ész és az intenzív, erős egyéniség megnyilatkozását. Ez az talán, amit legjobban csodálok, az egyéniséget, az egyénit az …
Tovább a műhöz
Csodálatos az valóban, hogy némely érzelem, gondolat, eszme mily túláradó erővel követeli a kielégítést ! Zajtalanul, látatlanul él és mégis zajong, zakatol és ezer formában látható képeket varázsol elénk és esdekel, hogy azokat másokkal is közöljük, hogy mindenki, hogy sokak tulajdonává tegyük. Fájó gyönyörűsége az ilyen erős vágyakozása a léleknek, édes szenvedése. Szabadulás nincs ! El kell mondani, amit sugalmaz és parancsol! Ilyen vágy ösztönöz engem arra régtől fogva mindig fokozottabb erővel, hogy egy nagy költőnek hatalmas gondolatát a lelkemen átszűrve újra elmondjam én is, szóljak róla, adjak életet a szuggeszciónak! Keresem a művészi formát; a zene volna rá a legalkalmasabb. Ha témámról gondolkodom, csodálatos hangokat hallok, a hangulatok tengerét járom s egy fenséges melódiába olvad össze a képzelet és érzelem hullámain a gondolat! Az igazságszolgáltatás ez Katona «Bánk bán» című tragédiájában — erről gondolkozom !
Nem szobrásznak, nem festőnek való tárgy, várom a zeneköltöt, aki zúgó, gyötrő, szenvedélyes rapszódiát ír róla és felkorbácsolja a lelkeket vele, hogy aztán kibékítse, meggyógyíts s a földről a mennybe, az Istenséghez elvezesse ! Várom és hiszem, hogy eljön! Katona «Bánk bán»-jának V. felvonása, mely a tragédia igazságszolgáltatását tartalmazza, kész tárgy a zeneköltőnek, lelkem háborogva követeli hozzá a …
Tovább a műhöz