Keresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara e kötet kiadásával fejet hajt Csizmadia Andor professzor előtt, aki 1958-tól a Kar köztiszteletben álló oktatója, majd 1964-68 között dékánja is volt. Születésének 95., halálának
20. évfordulója alkalmából a magyar és a közép-európai jogtörténetírás meghatározó egyénisége, a jogtörténet, a közjog, a szociális és az egyházjog nagyhírű művelője előtt a hazai jogtörténészek e pécsi konferencián tartott előadásaikkal és a „Jogtörténeti tanulmányok” VIII. kötetével kívánnak tisztelegni. A „Jogtörténeti tanulmányok” a magyar joghistorikusok átfogó jellegű, talán legjelentősebb publikációs fóruma több évtized óta. A sorozat az 1966-ban napvilágot látott első kötettől kezdve 2001-ben érkezett VII. kötetéhez. Az eddig publikált közel másfélszáz tanulmány bemutatja a jogtörténész
szakma teljesítményeit adott időben a tudományág szinte minden korszakában és szakterületén. A publikációk rendszeresen hasznosultak a jogászképzés során is. A kötetek szerkesztésében a joghistória élvonala működött közre,
meghatározó azonban 1966-1983 között Csizmadia Andor pécsi jogtörténész professzor volt. A szerkesztést 1986-ban Benedek Ferenc és Szita János látta el, ezt a feladatot a VII. kötettel (2001) Kajtár István és Szekeres Róbert vette
át. A pécsi jogi kar jogtörténész kutatói a sorozat …
Tovább a műhöz
A Jogtörténeti Tanulmányok első kötete 1966-ban jelent meg. Az 1986-ban közre adott VI. darabbal úgy tűnt, hogy megszakad a magyar jogtörténész szakma addigra már elismeréssel övezett periodikája. A rendszerváltozás 10. évében azonban a Pécsi Tudományegyetem Jogtörténeti Tanszéke a honi jogtörténész találkozó megszervezésével együtt 2000-ben életre keltette a sorozatot, és folytatásként 2001-ben útjára bocsátotta a Jogtörténeti Tanulmányok VII. kötetét. A megújulás óta 10 év telt el, amely alatt a Magyar Köztársaság az Európai
Unió teljes jogú tagjává vált, és ennek is köszönhetően a magyar egyetemek, karok egyre több és egyre szorosabb kapcsolatot építettek ki a társországok egyetemeivel, illetve karaival. 2010-ben Pécs városa viseli az Európa Kulturális Fővárosa megtisztelő címet. Mindezek arra indították a Kart és a Jogtörténeti Tanszéket, hogy a Jogtörténeti Tanulmányok X. kötetével még szélesebbre tárja a kaput Európa többi országának jogtörténettel foglalkozó kutatója, egyetemi oktatója, hallgatója, egyáltalán minden érdeklődő előtt. A szerkesztők ezért most idegen nyelvű kötettel jelentkeznek, hogy a nyelvi nehézségek lehetőség szerinti kiküszöbölésével adjanak hírt a pécsi karon működő jogtörténeti műhelyről. Az új kötet szerzői meghívott hazai és külföldi jogtörténészek, valamint a pécsi tanszék munkatársai. Az első magyar, az …
Tovább a műhöz
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara az 1912-ben Pozsonyban megalapított, majd az I. Világháborút követően Pécsre költözött Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem kebelében kezdte meg tevékenységét az 1923. év őszén. Az éppen mögöttünk hagyott 85 esztendő az európai, de a hazai felsőoktatás történetéhez képest is rövid, ám nehézségekben, de sikerekben is gazdag időszak. A Kar 1923-ban tizenegy egyetemi nyilvános rendes tanár kinevezésével kezdte meg az oktatást, meglehetősen szerény elhelyezési körülmények között. Az első tanévre felvett hallgatók létszáma nem érte el a kétszázat. Napjainkra - elsősorban az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett fejlődés hatására - a mintegy ötezer hallgató oktatásáról közel száz kollégánk gondoskodik. A Kar két önálló, a közelmúltban felújított épülettel rendelkezik, korszerű informatikai rendszer és könyvtár áll az oktatók és hallgatók rendelkezésére. Noha nem a rendszerint megünnepelt kerek évfordulóról van szó, úgy véltük, hogy a 85. születésnap megfelelő alkalmat teremt a visszatekintésre. Ennek talán kevéssé szokványos formáját választottuk, amelynek eredményét az Olvasó most kezében tartja.
Amint azt Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter 1923. október 14. napján a pécsi egyetem ünnepélyes megnyitásakor megtartott beszédében hangsúlyozta, a sikeres egyetemi oktatásnak …
Tovább a műhöz
PhD tanulmányok 3.
- 2005
Néhány gondolat bizonyos alapjogok kommunikációs jogi jellegéről. Az alapjogok ún. kommunikációs jogi jellege (véleménynyilvánítás szabadsága, információs szabadság, egyesülési és gyülekezési jog, lelkiismereti és vallásszabadság, tudományos és művészeti élet szabadság, a tanítás szabadsága) azért érdemel mélyebb vizsgálatot, mert felvethető a kérdés, hogy adott alapjog, vagy annak tartalmi eleme mennyiben minősíthető kommunikációs jognak. Ez szorosan összefügg azzal a problémával, hogy - az Alkotmánybíróság szóhasználatával élve - mely jogok tartoznak a „kommunikációs alapjogok jogegyütteséhez”, illetve milyen esetekben kell az adott
alapjogot - e kapcsolata miatt - szigorúbb védelemben részesíteni. A kérdésfelvetést az is indokolja, hogy a kommunikációs szabadság fogalmára és funkciójára vonatkozóan egységes álláspont még nem alakult ki. E dogmatikai probléma megoldása érdekében a kommunikáció fogalmából, illetve a kommunikációs jogok általános értelemben vett jellegéből szükséges kiindulni. Mivel a tanulmány a jelzett alapjogokat alapvetően elméleti szempontból szándékozik vizsgálni, felhasználta - a hazai alkotmánybírósági gyakorlat megállapításain kívül - az Európai Unió néhány tagállamának jogirodalmi, illetve alkotmánybírósági meghatározásait is. Az alapjogok
univerzális jellege megkövetelte továbbá a nemzetközi egyezmények, …
Tovább a műhöz