Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Folyóiratunk a jelen füzettel fennállásának 20-ik évébe lép. Amire húsz év előtt vállalkozott, hogy feljegyzi és megőrzi a nőnevelés történetére fontos eseményeket, hogy megvitatja a nőnevelés terén felmerülő eszméket, hogy tájékoztatja olvasóit a nőkérdés állapotáról, hogy törekszik barátokat szerezni a tanügy női munkásainak, hogy összekötő kapcsul szolgál a nőneveléssel foglalkozók között: azért a lefolyt 19 esztendő alatt híven és kitartással fáradozott s kitűzött czéljait a lehetőség határain belül meg is valósította. Csöndes, zajtalan munkássága sokak elismerését kiérdemelte, önzetlen, tisztán a nőnevelés érdekeit szolgáló tevékenysége sok jó barátot szerzett neki a tanítással és neveléssel foglalkozók koréban. Munkatársakul nevezheti a leghivatottabbakat és mégis oly kis körre veti ma is fényét, mint alapításának első éveiben. Nem értett a reklamcsináláshoz soha, pártokat, magánérdekeket nem szolgált, s a terjesztés megengedett eszközeinek használásához hiányzott az anyagi ereje. Ereje csak munkatársainak és a kiadó tanári testületnek áldozatkészségében állott. Erre az áldozatkészségre támaszkodva indul ez évben is útjára azzal a reménynyel, hogy elveihez híven mind több és több jóbarátot sikerül szereznie, kik a folyóirat terjesztése által a folyóirat fennmaradására az anyagi eszközöket előteremteni és szellemi …
Tovább a műhöz
Kulturális életünk legkimagaslóbb eseménye volt a közelmúltban dr. Wlassics Gyula, vallás- és közoktatásügyi miniszterünk nagyszabású beszéde, melyet a költségvetési vita megkezdése alkalmából mondott. Folyóiratunk szerény keretét messze túlhaladó merész vállalkozásba fognánk, ha e beszédnek közoktatásügyünk egészére vonatkozó nagy jelentőségét, nemzeti kulturánk fejlesztésére gyakorolt igazi hatását fejtegetni megkisérelnők. Ennek a beszédnek nemcsak a parlamentben volt óriási hatása, hanem a parlamenten kivül álló köröket s a napi sajtót is lelkesedésre bírván, a közvéleményt hosszabb ideig foglalkoztatta. Első pillanatra úgy hatott mint a szivárvány, melynek színeiben a jobb jövő reményének érzetével elgyönyörködünk, majd mint az enyhe eső, mely termékenyít és áldást fakaszt. Valóban nemzeti kulturánk jobb jövőjének képe bontakozik ki abból a hatalmas tervezetből, melynek vázlatát miniszterünk merész kezekkel megrajzolta, valóban csak áldás fakadhat abból társadalmi életünkre, ha ezt az önálló magyar közmívelődési rendszert, melyet beszédében kidomborított, következetesen keresztül vinnie sikerűi. Adja Isten, hogy ez a hatalmas terv minden részletére nézve sikerüljön; adja Isten, hogy az ország anyagi ereje arányban állva Wlassics Gyula alkotni akarásával és tudásával, megteremtsék az önálló, a hatalmas magyar kulturát, nemzeti életünk …
Tovább a műhöz
Öt év előtt adtam ki a gazdasági ismétlő iskola szervezetét és tantervét. Ebben az a meggyőződés vezérelt, hogy hazánk különleges viszonyai között nem elég, ha a népiskola csak az általános alapvető ismereteket hinti szét a nép milliói közé, hanem szükséges, hogy népoktatásunknak addig csaknem meddő tagozatát: az ismétlő iskolát alakítsuk át olyan intézménynyé, a mely a hat-éves elemi népiskola munkáját, a nemzeti népoktatást megszilárdítván, az ifjúságnak olyan elméleti, főleg gyakorlati ismereteket is nyújtson, a melyekre népünknek jövő életfoglalkozásában szüksége lesz.
Olyan ismereteket adjon, melyek az élet nehéz viszonyai között a nép küzdelmes munkájában megélhetését megkönnyítik, boldogulását előmozdítják. Már akkor bizton számítottam hazám derék néptanítói karának lelkes, buzgó támogatására. Meg voltam győződve, hogy a néptanítók eszmémet és czéljaimat lelkesen föl fogják karolni, nemcsak a kitűzött czél nagy jelentősége miatt, de saját jól fölfogott érdekükben is. Örömmel nyilvánítom, hogy a magyar tanítói karba helyezett bizalmam fényes igazolást nyert. A gazdasági ismétlő iskola, népoktatásunknak eme fiatal sarja, öt év alatt olyan katalmas lendületet nyert, a minőt csakis a tanítói kar lelkesedése, kitartása s a tanfelügyelői kar buzgósága volt képes megteremteni. Öt év alatt ezeknek az iskoláknak a száma közel …
Tovább a műhöz
Emlékezzünk! Az emlékezet életet ád! Ápoljuk gondosan, szívünk, szeretetünk egész melegével, gyöngédségével az emlékeket, a mult időt! A gyermek, az ifjúkor reményeiből, boldog álmaiból szövődik az emlékezet, a szívnek ez édes-bús, megszentelt tulajdona! Hadd álmodjék az ifjúkor csodálatos boldog jövőt; reméljen tündérvilágot, bigyjen a lehetetlenben, az elérhetetlenben; szeresse a csodásan szépet, a bűvösét, a nagyot; vágyódjék az igazság erkölcsi hatalma, diadala után égő, lelkes szívvel! Ne korlátozzátok! A léleknek e túlzásából, boldog fiatalságából lesz a legtisztább, legnemesebb jövőt alkotó, jövőt hirdető emlékezet, bit, szeretet, ezer újabb remény forrása. A halavány, sárguló lomb nyomán tavaszszal üde zöld rügy fakad. Az időnek vén fáján, mely szünet nélkül hullatja, hullatja leveleit, emlékeit, — új élet, új világ, új remény keletkezik ! Hatalmas, csodás törekvések, erős reménységek korszaka dúsgazdag örökséget, értékes, örökbecsű emlékeket hagy a későbbi nemzedékre, hogy általa minden kebel szent lángra gyuladjon és tudjon bízni, jövőt munkálni, égő vágygyal reményleni! Nem is olyan régen volt és igaz is volt, szent igaz, hogy ez a nemzet, hogy ennek minden hű gyermeke egy magasztos, nagy eszme, az édes szabadság égi szózatának odaadta minden reménységét, hitét, bizodalmát, erejét — megküzdött érte lelke, nagyszerű, …
Tovább a műhöz
Hét év előtt, 1895 január 15-én nevezte ki a magyar király Wlassics Gyulát vall.- és közoktatásügyi miniszterré. E rövid hét év óta óriási a fejlődés, a haladás közoktatásügyünk minden ágazatában. Mindenütt a nagy és maradandó alkotások egész sorát találjuk, melyek Wlassics erős nemzeti érzésének, államférfiúi bölcseségének és merész elhatározásának, erélyességének tanúságai. Wlassics neve ma már valóságos programm, mely a szabaclelvüséget és magyarságot, az egységes, fokozatos és mindenoldalú fejlődést, a komoly, tervszerű és szakadatlan munkát jelenti. Nem szándékunk ez alkalommal a hét év történetét vázolni. Gyenge tollúnk egy rövid czikkecske keretében a feladattal meg nem birkózhatnék: a történetirás komoly és nagy kötelessége marad ez. Itt egyszerűen rá akarunk mutatni azon újabb alkotásokra, melyek egymaguk is elégségesek volnának arra, hogy a nemzet örök háláját és tiszteletét Wlassicsnak biztosítsák. Egy csomó rendelet fekszik előttünk. A népoktatás javát, a magyarság megerősítését, az erkölcsi nevelés tökéletesítését czélozza valamennyi; nagyjelentőségüek egyenként is, és együttességükben pedig a magyar nemzeti kultura megszilárdítására szolgáló hatalmas építmények. Legfontosabb talán valamennyi között a magyar nyelv kötelező tanítása tárgyában valamennyi kir. tanfelügyelőségnek, egyházmegyei főhatóságnak és …
Tovább a műhöz
Ma még csak egy rajongó lelkületű matróna szép eszméje de lehet, hogy nagyon rövid időn belül válóság, mely dicsőségére szolgál a mai női nemzedéknek, mely az eszmét megérteni, Veres Pálné érdemeit méltányolni tudta, s lelkesülni és áldozni volt képes azért, hogy elismerését és háláját a nőnevelés legideálisabb czéljaiért küzdő asszony emléke iránt leróhassa.
A nőnevélésnek voltak a közelmúltban is kimagasló egyéniségei, különösen azok között, kik hivatásszerűen vállalkoztak nemes föladatuk teljesítésére: de nem volt soha a ki önzetlenebbül, nagyobb lelkesedéssel és nagyobb eredménynyel fáradozott volna e téren, mint Veresné. Oly korban, midőn a nők nevelését és a nők keresetképességét érintő kérdések iránt úgyszólván senki sem érdeklődött, a közöny sorvasztó szelével küzdve, lankadatlanul lobogtatá szövétnekét, míg az egész hazában figyelmet ébresztenie, míg a nők nagy részét öntudatra keltenie, és nemük fölemelése érdekében munkára birnia sikerült. Az «Országos Nőképző-Egylet» fényes palotája s méltán nagyhírű intézete messze korokra szóló szép emléke az ő lángoló lelkesedésének, mely ezer meg ezer lélekben fakasztott áldozatkészséget s a közadakozás fölhasználásával és kiváló nők odaadó tevékenységével társadalmi úton hozott létre olyan nőnevelő intézetet, melynek csupán a társadalmi tevékenységéről …
Tovább a műhöz
Kicsiny, elsárgult füzetke került a kezembe. Kis nyolcadrét alakú s 32 levele van csupán. Felkeltette azonban a figyelmemet, nemcsak, mert valamikor gr. Szécheny Ferenc könyvespolcán büszkélkedett (amit a címlapra nyomott «exlibris» bizonyít), hanem mert a magyar nők törekvésének egy becses emlékét sejthettem benne. Az 1790-ben nyomtatott füzeikének címlapjáról ugyanis a következőket olvastam: «A magyar anyáknak az országgyűlésre egybegyűlt Ország Nagyai s magyar atyák elejébe terjesztett alázatos kérések.» A szerző neve nincs a címlapra nyomtatva, ami természetes is; de hogy a magyar anyák íródeákját Bárány Péternek hívták, azt jó régies írással odajegyezte valaki, alighanem maga gr. Széchenyi Ferenc. A magyar anyák tehát nem maguk szerkesztették az országgyűléshez intézett folyamodásukat, amit a magyar nők akkori műveltségi viszonyait tekintve, csodálnunk nem is lehet; de kétségtelenül az ő érzéseiket és művelődésükre való törekvéseiket fejezi ki az irat, mely épen ezért igazán tanulságos. De érdekes és tanulságos e füzetke reánk nézve azért is, mert az akkori és a mai nőnevelési viszonyokra s a nőkérdés akkori és mai állapotára vonatkozó összehasonlításokra ad alkalmat. A magyar anyák az országgyűléstől nem nagy dolgot kérnek. Annyit csupán, hogy engedjék meg nekik a magyar országgyűlésen jelen lenni s az ott tartott beszédeket végighallgatni. …
Tovább a műhöz
A nyári szünet csendjét riasztó hír verte fel. Beszélték, hogy a vall. és közoktatási miniszter rendeletet adott ki, mellyel a nők egyetemre bocsátásának feltételeit rendkívül megszigorította. A napilapok is hozzá szólottak e kérdéshez s a legtöbb sajnálkozással emelte ki a jogtalan sérelmet, melyet a rendelet következtében a tudományos pályákra törekvő nőknek szenvedniök kell s Berzeviczy Albert vall. és közokt. minisztert úgy tüntették fel, mint a nők tudományos képzésének ellenesét. Az egyetemre felvételért jelentkező fiatal leányok tényleg akadályokba ütköztek. Az elégséges érettségi bizonyítvánnyal jelentkezőket elutasították s a többinek felvételét is miniszteri rendelettől tették függővé. A tanulásra törekvő ifjú leányok seregében (kik nem is tudták, hogy eddig is miniszteri engedélytől függött a felvétel, ez az akadály érthető rémületet keltett. Tanácskoztak, gyűléseztek s közösen folyamodtak a miniszterhez, a rendelet hatályon kívül helyezése, illetve rendes egyetemi hall-gatókul leendő felvételük tárgyában. Itt, a miniszteri audiencián tünt ki, hogy nyílt ajtót döngettek, mert Berzeviczy Albert ügyüket teljes jóakarattal karolja fel s kibocsátott rendeletével csak rendezte, de szigorúbbá — a szó betűszerinti értelmében — nem tette a nők egyetemre való beiratkozásának feltételeit. A kérelmezők ügyét is kedvezően intézte el, amennyiben …
Tovább a műhöz
Az emberi lélek gazdag világának legszebb megnyilatkozása a kegyelet, mely megőrzi a múltak szent és nagy emlékeit, oltárt emel azoknak szívünkben, melyben fellobog a kegyelet napjain a szent tűz : az örökszeretet, az örökimádás jelében. A kegyelet hozott össze bennünket is a mai napon, hogy arra a megdicsőült alakra irányítsuk gondolatainkat, akit nemzetünk védőszellemévé avatott és intézetünk pátrónájának választott hálás szeretetünk. A mai emlékünnepet a kegyeletnek fokozottabb kifejezésével ünnepeljük e falak közt, mert Nagy Királynénk művészi mellszobrával díszítettük fel intézetünket. A fehér márványba vésett bűbájos vonások nap-nap után szemeink elé varázsolják az eltűnt valóságot, azt a legendaszerű tündéralakot, kinek az élete a szeretetnek és szenvedéseknek láncolatában megtisztulva, felmagasztosulva él emlékünkben és kinek megdicsőült alakját szentté avatta hálás kegyeletünk. Legyen e márványszobor szeretetünk oltára, mely elé soha se lépjünk, még napi munkáink közepette sem, a mély meghatottság ihlete nélkül. Nagy Királynénk kultuszával szívetekben lépjetek ki majdan az élet küzdőterére és az ő képében alkossátok meg lelketekben a legnemesebb női ideált. Az intézet falai között elhangzott Erzsébet-napi beszédekből sok megható fenséges mozzanatot hallottatok, sok édes képet alkottatok az ő életéből, kedves növendékek. Hiszen …
Tovább a műhöz
Hölgyeim és uraim ! Két vallomással tartozom mindenekelőtt önöknek — és mindakettővel sietek, mert azt hiszem, hogy erre ha egyébért nem is, de a bemutatkozás okából szükségünk van. Az egyik az, hogy mikor a Mária Dorothea egyesület győr-vidéki fiókjának rám nézve kedves meghívására e díszes társaságban megjelenni szerencsés vagyok, eleve visszaéltem kedves bizalmukkal és csalódást fog okozni szereplésem; mert nem az a célom csupán, hogy itt e nagyrabecsült körben valamely közérdekű tárgyat több-kevesebb sikerrel fejtegessek, hanem ami talán nehezebb, merészebb vállalkozás, s talán önökre nézve kevésbé mulattató, hogy egy eszmének propagandát csináljak. S megvallom, félve is vállalkoztam reá: de bátorít az, hogy a vidék egészséges levegőjéből élő gondolatvilág fogékonyabb az eszmék iránt, mint a mi ideges, enervált fővárosi lelkünk. A második vallomásom az, hogy egy kis statisztika nélkül aligha lehetünk el: —- de igyekezni fogok a statisztikázást a lehetőleg legrövidebbre szabni. Ha az idézeteket szeretném, kezdhetném Berzsenyivel. — de a mai korban már divatját múlta az ilyen idézet ... s én azért mégis idézek, idézek szellemet, a mely megjelenik és munkát, megértetést és azt követeli tőlünk, hogy foglalkozzunk vele. Ez a szellem — hiába is borsózik tőle a hátunk, — zörgő csontokkal jelenik meg köztünk, síri hangon követeli a mai modern …
Tovább a műhöz
Mélyen tisztelt Közgyűlés! Ma, midőn az «Uránia Magyar Tudományos Egyesület nyolcadik közgyűlését megnyitni készülök, újabban megindult egyes mozgalmak önkéntelenül fölidézik azoknak az időknek emlékét, amidőn intézetünk megalakult, s mintegy ösztönöznek, hogy a múlt és jelen egybevetéséből levonjuk a tanulságot arra a feladatra nézve, amelyet hazánkban egyesületünk a köz műveltség nemzeti irányú fejlesztése körül teljesített és teljesíteni fog. Nyolc évvel ezelőtt épen csak a legszűkebb baráti körben keltett visszhangot törekvésünk és csupán személyes ismeretség alapján sikerült összegyűjteni azt a kis tőkét, a melyre múlhatatlanul szükségünk volt, hogy az Uránia-szinházat, tevékenységünk ezen kiinduló pontját, megnyithassuk. Az Uránia-egyesület számára is alig sikerült annyi tagot szerezni, hogy vállalkozásunk ne pusztán magánügy színében léphessen társadalmunk elé. A nagyobb tőke képviselői akkor teljesen távol maradtak tőlünk; a tudomány emberei viszont nagyobbrészt kétkedéssel, sőt idegenkedéssel állottak velünk szemben. Egyedül csak a nyilvános sajtó rokonérzése támogatott. A sajtó maga is a közvélemény szabad szolgálatában áll, meggyőződések és törekvések irányítására vállalkozik; bizonnyal látta vagy érezte tehát vállalkozásunkban a megegyező vonást és eleitől fogva mai napig híven támogatott.
Tovább a műhöz
Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter az országos zene-akadémia fölavató-ünnepén, melyet öt napon át a legkiválóbb hangverseny sorozattal egészítettek ki, nagy hatású beszédet mondott. Azt hisszük a legméltóbban emlékezünk meg e nagyjelentőségű ünnepről e szép beszéd közlésével. «Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Sajátságos megilletődéssel szólok ebben az ünnepies pillanatban, mert most harmincöt esztendeje annak, hogy mint fiatal képviselő első képviselőházi fölszólalásomban az országos zeneakadémia létesítéséhez szükséges költségeknek megszavazása mellett foglaltam állást. Nem álmodtam én akkor, hogy hosszú évek múltán én leszek oly szerencsés, hogy mint a kultúrái tárcának vezetője ezt a naggyá nőtt intézetet fényes, maradandó hajlékába bevezessem. A nagyérdemű közönség el fogja nézni azt a gyengeségemet, hogy ezzel a szubjektív vonatkozással kezdtem beszédemet, mert a minori ad május akarom rövid előadásomat fokozni. Áttérek tehát rögtön a zeneakadémia eddigi működésének méltatására. Nemrég megfordult körünkben egy nagynevű angol tudós, aki gonddal végigtanulmányozta közoktatási és kultúrái intézményeinket és nagy megnyugvásomra általában véve teljes elismeréssel nyilatkozott azoknak működéséről, — amennyire ezt rövid látogatása alatt megitélhette, —- azok fölszereléséről, arról a szellemről, amely …
Tovább a műhöz