Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Nevelni? Javítani? Nevelni! Legtöbbször annyit jelent, mint torzítani. Javítani! Ami nem olyan igazán rossz. A nevelni akarás dühe gyáva félelemmel szimatol mindenütt rosszat. Korlátolt ésszel lesi a tisztátalan felfogás bizonyíthatását. A nevelés e tévhite megsemmisíti minden jónak csíráját. Bizalmatlanságtok, félelmetek hintik mindenüvé a burján magvát. Minden bűn meg lesz bocsájtva — mondják — csak a lélek ellen vétkezők nem várhatnak bűnbocsánatot. A vétkezőnek meg-bocsájtani meg annyit tesz: a bűn következményeit megsemmisíteni, hogy a bűnös lelkiismerete felszabaduljon vétkének súlya alól. A mi esetünkben azonban nem semmisítünk meg következményeket. Emberről emberre, tovább s tovább cipeljük, nemzedékről nemzedékre: a lélek ellen vétett bűnök következményeit. Nem emeli le senki lelkiismeretünk nyomasztó súlyát. Ezek a bűnök megbocsájthatatlanok, mindörökké. Hagyjátok meg a lélek szabad röptét! Őrizzétek. Védjétek szabadságát. Tanítsátok meg a gyermeket önönmagát nevelni. Ez a legjobb nevelés, melyet adhattok neki. Az a pici ember tanulja meg saját ura és szolgája lenni. Ezt a nevelést a szülő úgy érvényesíti, ha önmagát nevelve példával jár elől. Nincs nevelés önnevelési példa nélkül.
Tovább a műhöz
«A szigor a tehetetlen, gyáva lelkek fegyvere. A gazdag, művészi lélek, a szeretet hatalmával tud életre fakasztani, életre ébreszteni.» Julius 7-én egy kérvényt terjesztettem fel a vall, és közokt. miniszter ő excellenciájához, arra kérve öt, engedné meg, hogy saját költségemre egy fehér márványtáblát illeszthessek a felsőbb leányiskola tanácskozó termének egyik falába, ezen felirattal: «A szigor a tehetetlen, gyáva lelkek fegyvere. A gazdag, művészi lélek, a szeretet hatalmával tud életre fakasztani, életre ébreszteni.» Feleletet még nem kaptam e kérvényemre, azonban el szeretném mondani a Tanári testületnek, miért találom oly fontosnak ezt az irányt, ezt a jelszót, minden iskolára, de leg-főképen a magyar iskolákra nézve. Ha valaki, úgy mint én, külföldön nevekedett, művelt nemzet közepette, bármily rajongással csüngjön is hazáján és nemzetén, amikor nemcsak ábrándjaiban, lelki szemeivel igyekszik azt megismerni, hanem a valóságban lép azzal érintkezésbe, rendkívül sok dolog van, amely a mindennapi életben sértőn, fájón hat reá, s annál érzékenyebben fáj, minél nagyobb rajongással tanulta e nemzetet szeretni. Egyike azon jelenségeknek: a munka gyűlölete és megvetése, amelvet lépten-nyomon fájdalmasan tapasztal nálunk, a más légkörhöz szokott, gondolkodó lény. Mert ha van valami, ami föltétlenül előbbre viszi a nemzeteket, minden korban, minden égöv alatt, …
Tovább a műhöz