Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Halász Ferencz osztálytanácsos úr nagy érdekű felolvasásával népnevelésünk egyik legfontosabb, legéletbevágóbb, de eddig teljesen elhanyagolt ágára hítta fel figyelmünket. E fontos kérdéssel a Mária Dorothea-Egyesület tanítónői szakosztálya ismételten foglalkozott; annál nagyobb örömmel töltheti el minden egyes tagját, hogy immár a legilletékesebb helyről is hangoztatják az ismétlő leányiskolák helyes mederbe terelendő és a gyakorlati életnek megfelelő szervezését.
Az már nem szenved többé kétséget, hogy az ismétlő iskolákat múlhatatlanul fel kell állítani, csak az a kérdés, miképen volnának szervezendők, hogy a gyakorlati élet követelményeinek legjobban megfeleljenek? Erre a kérdésre vonatkozólag legyen szabad néhány szót koczkáztatnom, annak előrebocsátásával, hogy csupán a fővárosi leány-ismétlő-iskolákról óhajtok szólni. De mielőtt tulaj dónképeni tárgyamra rátérnék, szükséges, hogy a fővárosi elemi népiskolák jelenlegi tényleges állapotáról beszéljek. Egy pillantást vetve népiskoláinkra, lehetetlen, hogy a figyelmes szemlélő azonnal észre ne vegye csonka, bevégzetlen voltukat. A népiskola alsó foka, a 4 alsó osztály, tagadhatatlanul virágzó intézmény ; de legszebb fejlődése közepett megszakad a fonal és közbelép a polgári iskola és mint azt néhány év előtt Somogyi Géza znióváraljai igazg. tanára «Magyar Pedagógiában» közzétett …
Tovább a műhöz
Öt év előtt adtam ki a gazdasági ismétlő iskola szervezetét és tantervét. Ebben az a meggyőződés vezérelt, hogy hazánk különleges viszonyai között nem elég, ha a népiskola csak az általános alapvető ismereteket hinti szét a nép milliói közé, hanem szükséges, hogy népoktatásunknak addig csaknem meddő tagozatát: az ismétlő iskolát alakítsuk át olyan intézménynyé, a mely a hat-éves elemi népiskola munkáját, a nemzeti népoktatást megszilárdítván, az ifjúságnak olyan elméleti, főleg gyakorlati ismereteket is nyújtson, a melyekre népünknek jövő életfoglalkozásában szüksége lesz.
Olyan ismereteket adjon, melyek az élet nehéz viszonyai között a nép küzdelmes munkájában megélhetését megkönnyítik, boldogulását előmozdítják. Már akkor bizton számítottam hazám derék néptanítói karának lelkes, buzgó támogatására. Meg voltam győződve, hogy a néptanítók eszmémet és czéljaimat lelkesen föl fogják karolni, nemcsak a kitűzött czél nagy jelentősége miatt, de saját jól fölfogott érdekükben is. Örömmel nyilvánítom, hogy a magyar tanítói karba helyezett bizalmam fényes igazolást nyert. A gazdasági ismétlő iskola, népoktatásunknak eme fiatal sarja, öt év alatt olyan katalmas lendületet nyert, a minőt csakis a tanítói kar lelkesedése, kitartása s a tanfelügyelői kar buzgósága volt képes megteremteni. Öt év alatt ezeknek az iskoláknak a száma közel …
Tovább a műhöz
Azt kellett volna e sorok élére írnunk: «a fizetés - azokat az előnyöket latolgatva, melyeket az új törvényjavaslat az állami tanítószemélyzetre nézve az egész vonalon át biztosít, önkénytelenül a köszönet érzésére buzdulunk, s ez az érzés újra és újra Wlassics nevét hozza ajakunkra. Lehet, hogy nem teljesedtek mindenkinek vérmes reményei; lehet, hogy némelyekre nézve a fizetésrendezés előnyei nem érvényesülnek azonnal, csak fokozatosan; sőt az is lehet, hogy némelyek, ha új helyzetüket az előttük járókéval mérik össze, elégedetlenségre érzik magukat feljogosítva: de az is kétségtelen, hogy mindenkinek javul a helyzete az előbbihez képest, hogy előmenetele mindenkinek biztosított s nem függ mint eddig az idősebbek kidőlésétől, nyugdíjazásától; és végre, hogy módot ad a javaslat a rendes előléptetésen kívül a kiválóságok jutalmazására is. Talán igazuk lehet azoknak, kik a különböző csoportosításokban némely csoportoknak mellőzését, némelyeknek módfölött való kiemelését helytelenítik; mi csak rendezés; mert erről ír és beszél ma mindenki. Ámde azt látjuk, hogy a javaslat az összességnek tisztességes megélhetését biztosítja s még az eddig oly keserves viszonyok között sínylődő néptanítók helyzetét is annyira kedvezővé teszi, mennyire csak pénzügyi viszonyaink ezt megengedik. Ha némely kiigazítások, pótlások és javítások kívánatosnak …
Tovább a műhöz
Ma még csak egy rajongó lelkületű matróna szép eszméje de lehet, hogy nagyon rövid időn belül válóság, mely dicsőségére szolgál a mai női nemzedéknek, mely az eszmét megérteni, Veres Pálné érdemeit méltányolni tudta, s lelkesülni és áldozni volt képes azért, hogy elismerését és háláját a nőnevelés legideálisabb czéljaiért küzdő asszony emléke iránt leróhassa.
A nőnevélésnek voltak a közelmúltban is kimagasló egyéniségei, különösen azok között, kik hivatásszerűen vállalkoztak nemes föladatuk teljesítésére: de nem volt soha a ki önzetlenebbül, nagyobb lelkesedéssel és nagyobb eredménynyel fáradozott volna e téren, mint Veresné. Oly korban, midőn a nők nevelését és a nők keresetképességét érintő kérdések iránt úgyszólván senki sem érdeklődött, a közöny sorvasztó szelével küzdve, lankadatlanul lobogtatá szövétnekét, míg az egész hazában figyelmet ébresztenie, míg a nők nagy részét öntudatra keltenie, és nemük fölemelése érdekében munkára birnia sikerült. Az «Országos Nőképző-Egylet» fényes palotája s méltán nagyhírű intézete messze korokra szóló szép emléke az ő lángoló lelkesedésének, mely ezer meg ezer lélekben fakasztott áldozatkészséget s a közadakozás fölhasználásával és kiváló nők odaadó tevékenységével társadalmi úton hozott létre olyan nőnevelő intézetet, melynek csupán a társadalmi tevékenységéről …
Tovább a műhöz
Marie Bashkirsteff, az orosz-franczia festőnő élete és egyénisége már régóta nagy vonzerőt gyakorolt rám. Mert varázslatos az az orosz-francia leány égő ámbiciójával és minden értelmi elemből vegyített lényével. Előtűnik és mi hamar megint tova siklik, mint a hullócsillag, tüzsávot rajzolva a női jelenségek egén. Rendkívül szép, előkelő születésű, gazdag, minden tehetséggel pazarul felruházott leány, ki csillogó adományain fölül gondolkozni tud, szeret, kit elméje, megfigyelő mélységénél fogva, arra úgyszólván rákényszerít. Néhány képe Luxembourgban, négy könyve az olvasók kezében és bájos arcképe a kezünkben. Ez az alak, ez az arc, ezek a kutató szemek, mind a teremtés külön mesterművei. Nem kellett neki egyéb, mint a megjelenése, hogy feltűnést keltsen és minden szemet magára vonjon. Hogy keressünk-e benne faj különbséget mert orosz, nem tudom. A tökéletes szépségnek nincsen hazája. Mindenesetre egy kicsiny csoda lehetett: szőke, szürkeszemű, hajlékony, nőies gömbölyüségre termett, apró keze, lába, finoman előkelő, rendkívül elegáns és különös. Oroszországból magával hozza az eredeti különszabású körvonalakat, miket azokban az erős tehetségű szláv nőkben találunk, kik akár a társadalomban, akár a psliíjkában olyan erélyesen tudnak fellépni. — Megvan benne az egész elkényeztetettség, a mit a családi bálványokban oly gyakran találunk. …
Tovább a műhöz
A népiskolai közoktatásról szóló 1868 : XXXVIII. t.-cz. 56. §-a szerint a községi (és állami) elemi népiskolák tantervének időnként való meghatározása a közoktatási miniszter teendője. Az 1877. évi augusztus 26-án 21,678. sz. a. kelt rendelettel kiadott népiskolai tanterv immár 28 év óta szolgál a tanítás alapjául, ez okból szükségesnek mutatkozott, hogy e hosszú gyakorlat tanulságait értékesítve, a tanterv gondosan átvizsgáltassék. Hivatalbeli elődöm az Orsz. Közokt. Tanácsot megbízva a szükséges tanulmányok megtételével, megindította azt a munkálatot, mely számos hivatott tényező belevonásával most befejezést nyert. Elkészült az új Tanterv, el a hozzávaló részletes Utasítás. Ezeknek két példányát idecsatolva, fölhívom Címedet, hogy a Tantervet és Utasítást gondos tanulmánya tárgyává tegye, mert Címed feladata lesz közreműködni, hogy e munkálat a népiskolai nevelés és tanítás fejlesztésének fontos tényezőjévé váljék. Címed figyelmét külön felhívom a következő kérdésekre : Hogy viszonylik az új Tanterv a régihez ? Melyek életbeléptetésének módjai és föltételei? Mi az utasítás feladata? Általános szempontjai? Főbb módszeres szempontjai? A népiskolában tanítandó tárgyakat a törvény, a tárgyak tanításának mértékét a dolog természete szabja meg úgy, hogy e tekintetben nagy módosításokat nem volt szabad és nem is kellett eszközölni. A …
Tovább a műhöz
Gróf Apponyi Albert, vall.- és közoktatásügyi miniszterünk tárcája költségvetésének tárgyalása közben nagyszabású beszédet mondott, melyben beszámolt a kormányzata alá tartozó intézmények eddigi fejlesztéséről és ismertette a magyar kultúra érdekében jövőre kifejtendő tevékenységét irányító terveket. A kultúrtörténeti tekintetből is fölötte fontos beszédet folyóiratunk más helyén közöljük. Olvasóink bizonyára lelkesedéssel és megnyugvással fogják azt olvasni. Lelkesedéssel, mert kétségtelenül azt ébreszt bennük az az emelkedett nemzeti szellem, mely az egész beszéden átsugárzik, és megnyugvással, mert a beszédben szemük elé táruló perspektíva a közoktatásügy összes ágainak céltudatos és harmonikus munkálását tünteti fel. A miniszter beszéde épen ezen minden részletre kiterjedő gondosságánál fogva teljes egészében méltó figyelmünkre, elismerésünkre és köszönetünkre, s hogy mégis külön rámutatunk a beszéd egy szakaszára, s azt hálás elismeréssel külön is kiemeljük : ez azért van, mert a beszéd e részében jelzett alkotással 1868-ban megteremtett népoktatási alaptörvényünk betetőzését látjuk. «...igen rövid időn belül, rémeiéin néhány nap múlva, szerencsés leszek a t. Háznak benyújtani egy törvényjavaslatot az elemi népoki utasnak ingyenességéről. Ezekkel az egyszerű szavakkal jelentette be a miniszter azt a korszakos fontosságú …
Tovább a műhöz
Nem régen egy magánlevélbe volt alkalmam bepillantani, mely reám oly nagy hatást gyakorolt, hogy legnagyobb részét lemásoltam, s nagyon örülnék, ha szélesebb körben ismertethetném. E levélnek annál nagyobb súlya van, mert írója, ki nagy tapasztalatait és érdemeit a tanítónői pályán szerezte, nem is gondolta, hogy sorai valamikor nyilvánosságra jutnak. Egy ismerősének írta levelét, ki egy nagy lelkű hölgy azon tervét közölte vele, hogy Magyarországon művelt nők számára ápolónői iskolát szándékozik teremteni. A kérdéses levélben a következőket olvashatjuk: «Igazán nagy jótétemény volna, ha a betegápolónői intézmény nálunk is rendeződnék, mert tény, hogy a betegápolónői hivatás színvonalát csak akkor lehetne emelni, ha művelt hölgyek is mennének erre a pályára. Nálunk azonban minden nehezebben megy, mint máshol, aminek oka a mi sajátlagos társadalmi viszonyainkban rejlik. Magyarországon még mindig sokkal nagyobb szerepe van a külsőségeknek, mint a munkának. Kevesen állanak azon erkölcsi és szellemi magaslaton és kevesen birnak oly tág látókörrel, hogy a munka ideálizmusát fel tudják fogni, s azt meg tudják látni a sok üres külsőség mellett, melynek fénye a szemeket elvakítja. A mi társadalmunk igen gyakran több elismerést és tekintélyt ad annak, aki nem dolgozik, de külsőleg fényes életet él (igen gyakran adósságra), mint annak, ki munkájával egy szép …
Tovább a műhöz
A Gusztáv Adolf Nőegyesület megtisztelő fölszólítása folytán abban a kiváló szerencsében van részem, hogy korunk egyik föltűnő jelenségére vonatkozó megfigyeléseimet, gondolataimat és igénytelen véleményemet Önök előtt fejtegessem. Iparkodni fogok, hogy becses figyelmöket túlságos sokáig ne vegyem igénybe. Napjainkban minden oldalról halljuk, de magunk is észleljük bizonyos áramlatok és irányzatok elhatalmasodását, melyek a család régi méltósága, tekintélye, harmóniája, sőt a tűzhely fönmaradása ellen irányulnak. Ezen családellenes törekvések okát különböző körülményekben kereshetjük : a megélhetés fokozódó terhei, az ipar és műízlés rohamos fejlődése következtében folyvást emelkedő igényeink kielégíthetetlen-sége, régi jó polgári erkölcseink hanyatlása, a nőnek gazdasági tekintetben immár csaknem teljesen improduktív életmódja, új társadalmi világnézlet elterjedése, ezek a tényezők együttesen hozzák elő azokat a lehangoló jelenségeket, melyeknek térfoglalását mind nagyobb aggodalommal nézzük. Azt hiszem, ezen modern áramlatok jelentkezését mindnyájan ismerjük, okaikra nézve is mindegyikünknek meglehet a maga véleménye.
Most azonban arra a magatartásra fordítsuk figyelmünket, melyet a család, mint a társadalom őstényezője, ezekkel az ő léte ellen törő, pusztító áramlatokkal szemben tanúsít. Vajjon hogyan védelmezi ősi bástyáit? Hogyan …
Tovább a műhöz
A kultura békés munkásait a politika zivatarai, a politikai pártok versengései és tülekedései hazánkban mindig komoly aggodalommal töltik el. Más szerencsésebb, gazdagabb nemzetek hatalmasan, egységesen kialakult kultúrája talán nem érzi meg, nem sinyli meg annyira az ilyen zivatarokat, mint a mi fejlődésben, kialakulásban levő és felekezetek, nemzetiségek szerint is tagolt kulturánk, melyet hatalmasan fejlett gazdasági élet sem támogat, melyet a gazdasági élet pangása könnyen a sorvadás, satnyulás veszedelmébe taszít. Hogy politikai és gazdasági viszonyaink gyakori válságai kulturánk fejlődésében mindeddig nagyobb károkat nem okozhattak azt közoktatási minisztereink egyéni érdemeinek tudhattuk be, kik nemzetünk nagy szerencséjére a magyar kulturát mind lángolóan szerették, s akik előtt — ez itt különös fontossággal bír — a kultura fejlődésének nemzetmentő fontossága mindig teljes, tiszta világításban állott. Eötvös, Trefort, Csáky, Wlassich, Berzeviczy és Apponyi mind tettekkel, a nemzet javára váló, kitűnő alkotások egész sorával tettek tanúságot arról, hogy közoktatási politikájukat nem párttekintetek, hanem tisztán a nemzeti kultura eszményei irányítják. Nem is lehetett a jelenlegi politikai válságok idején sem forróbb kívánságunk, minthogy az általuk kifejlesztett szent hagyományok méltó örökös kezébe jussanak, ki a meglevőből veszendőbe menni semmit sem …
Tovább a műhöz
Tisztelt hölgyeim és uraim! Szívesen és örömmel fogadtam el az egyesület vezetőségének ama kitűntető fölhívását, hogy a mai közgyűlés alkalmából a nők választójoga érdekében szóljak. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy jó ügynek jó szolgálatot teszek vele, bár abban a tudatban is, hogy a kérdés nagyságával éppen fordított arányban áll az én hozzávaló erőm. Ámde azt tartom, hogy in magnis et voluisse sat est» s úgy látszik, bátorság is kell hozzá, hogy politikai hitéről az ember ma tanúságot tegyen. Rokonszenvemről a nők mozgalmával én már egy ízben nyilatkoztam s kifejezést adtam ama meggyőződésemnek, hogy milyen nagyfontosságúnak tartom korunk társadalmi evoluciójában a nők mozgalmát; ma csak azt tenném hozzá, hogy a nők fölszabadítási törekvéseinek nincsen sem nálunk, sem sehol, szerte a világban semmiféle fölforgató, romboló tendenciája, ellenkezőleg, csak javító, építő céljaik vannak, amint az már eddigelé is sokféle munkájuk befolyása és eredményekép észrevehető is, annak, aki látni tud és látni akar. Mert mindenfelé és itt nálunk is a nők fölszabadításáért dolgozó egyesületek és szervezetek előtérbe tolják, mondhatnám első csatasorba állítják a nők választójogának kiküzdését, helyes fölismerésében annak, hogy enélkül meddő marad sok egyéb, hasznos és a közjót szolgálni kívánó eszméjük és törekvésük és hiábavaló …
Tovább a műhöz
Talán soha sem foglalkoztatta az emberiséget a jövő kérdése annyira, mint napjainkban. Nem is érünk rá a jelent élvezni, még kevésbé akad időnk elmerülni a múltba, mindég csak a jövő száguldó szekéren rohanunk egy ismeretlen cél felé, melynek neve boldogság, lényege örök talány. «De mama, ha Boszniába költözünk, mi lesz akkor az én jövőm!» — E szavakat hallottam nem régen egy tíz esztendős leányka szájából s megdöbbentem. Tehát oly kegyetlen ma a létért való küzdelem, hogy már a tíz éves gyermek is a jövőjéért aggódik? S mi tanítók, kik az ifjú nemzedék jövőjének alapvetői vagyunk, mi részben mégis olyan iskolának szenteljük erőnket, mely nem biztosítja a jövőt? Nem céltalan, felesleges munkát végzünk-e akkor ? Nem egyszer merült fel lelkemben ez a gondolat. De elnémította kételyeimet a tudat, hogy az igazi műveltségnek, tudásnak mindég hasznát lehet venni, sőt valódi értéke csak ennek van. — A mi iskoláink tehát, a felsőbb leányiskolák, nem végeznek kárba veszett munkát, ha szívben lélekben nemes és értelmesen gondolkozó nőket nevelnek. Igen ám, de ha egy ilyen eddig jólétben élő, művelt leány apja meghal s még a nagyságos úr után járó özvegyi nyugdíjból sem lehet az apróbb testvéreket tisztességesen fölnevelni, akkor mégis csak eszébe jut a legidősebb nővérnek, hogy műveltségét értékesíteni kellene, hogy édes anyjának anyagi …
Tovább a műhöz