Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 9
Összes találat megjelenítve : 9
Találatok
A nyári szünet csendjét riasztó hír verte fel. Beszélték, hogy a vall. és közoktatási miniszter rendeletet adott ki, mellyel a nők egyetemre bocsátásának feltételeit rendkívül megszigorította. A napilapok is hozzá szólottak e kérdéshez s a legtöbb sajnálkozással emelte ki a jogtalan sérelmet, melyet a rendelet következtében a tudományos pályákra törekvő nőknek szenvedniök kell s Berzeviczy Albert vall. és közokt. minisztert úgy tüntették fel, mint a nők tudományos képzésének ellenesét. Az egyetemre felvételért jelentkező fiatal leányok tényleg akadályokba ütköztek. Az elégséges érettségi bizonyítvánnyal jelentkezőket elutasították s a többinek felvételét is miniszteri rendelettől tették függővé. A tanulásra törekvő ifjú leányok seregében (kik nem is tudták, hogy eddig is miniszteri engedélytől függött a felvétel, ez az akadály érthető rémületet keltett. Tanácskoztak, gyűléseztek s közösen folyamodtak a miniszterhez, a rendelet hatályon kívül helyezése, illetve rendes egyetemi hall-gatókul leendő felvételük tárgyában. Itt, a miniszteri audiencián tünt ki, hogy nyílt ajtót döngettek, mert Berzeviczy Albert ügyüket teljes jóakarattal karolja fel s kibocsátott rendeletével csak rendezte, de szigorúbbá — a szó betűszerinti értelmében — nem tette a nők egyetemre való beiratkozásának feltételeit. A kérelmezők ügyét is kedvezően intézte el, amennyiben …
Tovább a műhöz
Az emberi lélek gazdag világának legszebb megnyilatkozása a kegyelet, mely megőrzi a múltak szent és nagy emlékeit, oltárt emel azoknak szívünkben, melyben fellobog a kegyelet napjain a szent tűz : az örökszeretet, az örökimádás jelében. A kegyelet hozott össze bennünket is a mai napon, hogy arra a megdicsőült alakra irányítsuk gondolatainkat, akit nemzetünk védőszellemévé avatott és intézetünk pátrónájának választott hálás szeretetünk. A mai emlékünnepet a kegyeletnek fokozottabb kifejezésével ünnepeljük e falak közt, mert Nagy Királynénk művészi mellszobrával díszítettük fel intézetünket. A fehér márványba vésett bűbájos vonások nap-nap után szemeink elé varázsolják az eltűnt valóságot, azt a legendaszerű tündéralakot, kinek az élete a szeretetnek és szenvedéseknek láncolatában megtisztulva, felmagasztosulva él emlékünkben és kinek megdicsőült alakját szentté avatta hálás kegyeletünk. Legyen e márványszobor szeretetünk oltára, mely elé soha se lépjünk, még napi munkáink közepette sem, a mély meghatottság ihlete nélkül. Nagy Királynénk kultuszával szívetekben lépjetek ki majdan az élet küzdőterére és az ő képében alkossátok meg lelketekben a legnemesebb női ideált. Az intézet falai között elhangzott Erzsébet-napi beszédekből sok megható fenséges mozzanatot hallottatok, sok édes képet alkottatok az ő életéből, kedves növendékek. Hiszen …
Tovább a műhöz
Nemzedékek mennek, nemzedékek jönnek. Mikor valaki egy emberöltőn át állhatatosan megtartja egy helyben a kathedráját, figyelemreméltó tapasztalatokat szerezhet, a patológiai alapon dolgozó pszichológia számára; sőt az atavizmus törvényeit is támogathatja valószínű adatokkal. Csak el-elnézzük évről-évre, a velünk szemben sorakozó tíz-tizenöt éves leányarcokat, melyek közt ismerős vonások meg-ujúlva tűnnek elő, ismerős alak, mozdulat és hang kíséretében. Emlékeztetnek az anyákra, kik gyermekéveikben szintén itt ültek előttünk, s szemükből mint nyitott könyvből olvashattunk. De nemcsak a külső kép ismétlődik, a szellemi képesség, tudományosan mondva: az agysejtek reflexmozgása sokszor szintén öröklöttnek látszik. Több esetben pedig hiába keresünk bármi hasonlatost, megmagyarázhatatlan természeti eltérések mutatkoznak a második ivadéknál. Igaz, hogy nemcsak az idő halad és nemcsak a nemzedékek váltják fel egymást, hanem a környezet, a társadalom is átformálódik és a szellemi tehetségek fejlődésére számtalan körülmény hat módosítólag. Jönnek elénk ikertestvérek, de az emberi szervezet úgy fizikai, mint pszichikai szempontból oly összetett, hogy két egymáshoz teljesen hasonló lényt, teljesen egyforma lelki minőséggel felruházva, találni nem lehet. A nevelés művészete éppen abban rejlik, hogy minden egyes individium lelki tulajdonságának a legjavát tudja …
Tovább a műhöz
A Mária Dorothea-Egyesület ez évi közgyűlésén nagy örömmel jelentette az egyesület elnöke gróf Csáky Albinná, hogy Magyarország hercegprímása, Vaszary Kolos bíboros, a Tanítónők Otthonába 12000 koronás alapítványt fizetett be. Ez alapítványból 10000 korona mindenkorra biztosítja egy munkaképtelen szegény tanítónőnek az Otthonban való ingyenes eltartását, 2000 korona pedig arra szolgál, hogy annak kamataiból az alapítványt élvezőnek apróbb szükségletei — ruházat, gyógyszerek, stb. — fedezetre találjanak. Ez a nagylelkű alapítvány, mely csak csekély töredékét teszi a nemes alapító által folytonosan osztogatott szeretet adományoknak, alkalmat szolgáltat nekünk arra, hogy Vaszary Kolos arcképét olvasóinknak bemutassuk, s az aranymiséjét ez év május 26-ikán ünneplő egyházfejedelemnek magasztos szeretetben eltöltött példás életéről háladatos szívvel megemlékezzünk. Vaszary Kolos azon nagyjaink közé tartozik, kiket az isteni gondviselés időről-időre azért adott a magyar nemzetnek, hogy életök nemes példájával nemzedékek erkölcsi megujúlását eszközöljék. Mert valóban gondviselésszerű előttünk az, hogy ma, midőn az emberek rideg önzése, kényelem- és pompaszeretése a nemzet minden rétegében kárhozatos méreteket kezd ölteni: az ország bíboros főpapjának szerény életmódjában rég letűnt századok nemes egyszerűsége sugárzik felénk.
Tovább a műhöz
Hölgyeim és uraim ! Két vallomással tartozom mindenekelőtt önöknek — és mindakettővel sietek, mert azt hiszem, hogy erre ha egyébért nem is, de a bemutatkozás okából szükségünk van. Az egyik az, hogy mikor a Mária Dorothea egyesület győr-vidéki fiókjának rám nézve kedves meghívására e díszes társaságban megjelenni szerencsés vagyok, eleve visszaéltem kedves bizalmukkal és csalódást fog okozni szereplésem; mert nem az a célom csupán, hogy itt e nagyrabecsült körben valamely közérdekű tárgyat több-kevesebb sikerrel fejtegessek, hanem ami talán nehezebb, merészebb vállalkozás, s talán önökre nézve kevésbé mulattató, hogy egy eszmének propagandát csináljak. S megvallom, félve is vállalkoztam reá: de bátorít az, hogy a vidék egészséges levegőjéből élő gondolatvilág fogékonyabb az eszmék iránt, mint a mi ideges, enervált fővárosi lelkünk. A második vallomásom az, hogy egy kis statisztika nélkül aligha lehetünk el: —- de igyekezni fogok a statisztikázást a lehetőleg legrövidebbre szabni. Ha az idézeteket szeretném, kezdhetném Berzsenyivel. — de a mai korban már divatját múlta az ilyen idézet ... s én azért mégis idézek, idézek szellemet, a mely megjelenik és munkát, megértetést és azt követeli tőlünk, hogy foglalkozzunk vele. Ez a szellem — hiába is borsózik tőle a hátunk, — zörgő csontokkal jelenik meg köztünk, síri hangon követeli a mai modern …
Tovább a műhöz
Zúgnak a harangok országszerte. Ünnep van. Gyászünnep, melyen minden magyar szív örömtől dobog. Kétszázados száműzetés után hazatérnek Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és a bujdosó hősök szentelt hamvai, s a hazai tőidben nyugvásuk talán nemzeti nagy létünk feltámadása leszen. Zúgnak a harangok, s a harangzúgásban egy nemzet bánata, öröme és reménye zokog. Szent ereklyékkel és egy királyi nagy cselekedet szent emlékével lett gazdagabb a magyar nemzet, s a harangzúgásban üdvözletünk száll hazatérő nagyjaink és hálaadásunk felkent királyunk felé. Zúgnak a harangok. S míg fejünket mély tisztelettel hajtjuk le a szent hamvak előtt: nemzetünk jövőjéért áhítatos szívvel imádkozunk! | Teljes odaadással gyönyörködöm a virágok szépségében, színpompájában, illatában és igazán fáj, ha látom, mint hullatják le némelyek fényes szirmaikat a rideg botanikusok boncoló kése alatt. Úgy tetszik nekem: szentségtörés az ilyen boncolgatás. Ugyanilyen érzés riaszt vissza a reám váró feladattól most, midőn egy finom női lélek rajzát akarom megírni. Mert kétségtelenül érdekes bár, beletekinteni olyan valakinek a leikébe, aki a legnemesebb társadalmi feladatok gondozásán fárad és soha ki nem fáradva buzdít másokat is a nemzetmentő társadalmi munkára; s végtelenül érdekes bár, megismerni azokat a motívumokat, melyek valakit arra serkentenek, hogy kényelmét és kedvteléseit, …
Tovább a műhöz
A Franklin-Társulat nyomdáját egy könyv hagyta el a napokban, melynek kétségtelenül meg lesz az a hatása, hogy olvasói gondolkodni fognak sok olyan dolog fölött, ami mellett eddig közönyösen mentek el s észre fognak venni és talán megszívlelni olyan sóhajtásokat, melyek eddig nem jutottak el a lelkűkig. Nem magyar ember írta e könyvet, s a példák, melyeket az állításai igazolására felhoz, az angol nép életét és társadalmi viszonyait tárják elénk; de a bajok, amelyeket szemléltetni akar annyira általános emberiek, hogy úgy érezzük, mintha az író a mi sebeinket érintené ujjaival. Ez az érzésünk mondatja velünk az alább következőket. Arról van szó, amit mindnyájan jól tudunk, hogy a munkás osztály helyzete nagyon nehéz, hogy a gazdasági élet versenyében a munkaadóval szemben ő a gyengébb fél, hogy jó lakása, megfelelő táplálkozása nincsen, s hogy a társadalmi, állami berendezésünknek kell megváltoznia, új világnak kell keletkeznie a régi helyén, hogy az immár tarthatatlan állapotok mindnyájunk javára, az egész emberiség üdvére átalakuljanak. Bizony ez régi nóta. A jó öreg Morus Tamás (1478—1536) kereste már a társadalmi élet olyan formáját, mely a munka és tőke egyenlőbb elosztása mellett boldogabbakká tehetné az embereket. És mennyien keresték azóta erre a módokat hiába ! Mintha mindazt, ami van, egy csapásra meg lehetne — ilyen vagy olyan elmélet alapján …
Tovább a műhöz
Midőn folyóiratunk harmincharmadik évfolyamának első füzetét olvasóinknak és munkatársainknak bizalommal és szeretettel megküldjük, a köszönet igaz érzése fakad szivünkben. Hogy a nőnevelés és nőkérdés iránt érdeklődőknek a hazai és külföldi mozgalmakról tájékozást nyújthattunk; hogy a nőnevelés munkásai között három évtizeden át kapcsolatot tarthattunk fenn és egy táborba csoportosíthattuk a nőnevelés nemzeti szellemben való fejlesztésének barátait; s hogy folyóiratunkkal hosszú időn át híven szolgálhattuk a magyar nőnevelés érdekeit: azt azoknak az olvasóinknak ós munkatársainknak köszönhetjük, kik önzetlen támogatásukkal harminckét éven át híven kitartottak mellettünk és azoknak, akik azóta csatlakozva hozzánk bizalmukkal ós szeretetükkel segítettek, biztattak és bátorították bennünket. Hála illeti őket részünkről ós köszönet! Az a remény, hogy velünk maradnak, velünk dolgoznak jövőre is, felemel, ha erőnk fogyatékosságára gondolunk és bátorít, ha a mult veszteségein bánkódva csüggedés szállja meg a lelkünket.
Hogy folyóiratunkat ma újult reménnyel és fokozott bizalommal bocsátjuk útjára, azt olvasóink ós munkatársaink támogatásába vetett reményünkön kívül annak az örvendetes ténynek köszönhetjük, hogy azt a kapcsot, mely Berta Ilonát folyóiratunk régi, hűséges munkatársát, szerkesztőségünkhöz fűzte, szorosabbá, …
Tovább a műhöz
Midőn ma folyóiratunk harmincnegyedik évfolyamát lezárjuk, a köszönet meleg szavaival fordulunk mindazokhoz, akik minket e hosszú, küzdelmekben és eredményekben gazdag idő alatt munkájukkal és érdeklődésükkel, tanácsaikkal és bátorításukkal, anyagi és szellemi javaikkal támogattak, megsegítettek.
Akkor indítottuk meg folyóiratunkat, mikor a nőnevelés ügyének, a folyóiratunk köré csoportosuló kicsiny társaságon kívül, más irodalmi művelője még nem volt, s mikor a nő-kérdésnek sem volt rajtunk kívül egyetlenegy sajtóorganuma, sem. Nőnevelésügyi folyóiratunk ma sincs több, noha a nőnevelésügy irodalmát művelők száma azóta örvendetesen megnövekedett. Örömmel és büszkeséggel mutathatunk rá, hogy nő-nevelésügyünk eme munkásai közül nem csak azok maradtak hívek hozzánk, kik kezdettől fogva mellénk állottak — itt csak az elmúlás okozott pótolhatatlan veszteségeket, — hanem a fiatalabb tanítói és írói nemzedék is velünk van, és megszólaltatja hasábjainkon a nőnevelés legújabb, legmodernebb eszméit is, újabb, eddig műveletlen irányokai jelölve meg a nemzeti munkára.
A nőnevelés ügye mellett gondosan figyelemmel kiséri ma is folyóiratunk a nőkérdés és nőmozgalom újabb törekvéseit is, noha itt a jelentékenyen megnövekedett munkát a később keletkezett folyóiratokkal már megoszthatja. Ha új irányokat folyóiratunk e részben nem is tör, rajta van, hogy …
Tovább a műhöz