Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 1
Összes találat megjelenítve : 1
Találatok
A folyó iskolai év elején megnyitották a budapesti II. kerületi tanítónőképzőben a külön nevelőnőképző tanfolyamot és e kérdést igy az elméleti vitatás hánykódó hullámairól a valósulás biztos révébe vitték. De a nevelőnőképzés ügyének megbeszélését azért mégsem tartom fölöslegesnek, annyival is kevésbbé, mert még magát ez intézet létjogát is védelmezni kell a nem épen üres tagadás ellenében. Sőt mi több, merev tárgylagossággal, a nevelési tudomány szempontjából tekintve a dolgot, alig akad ember, a ki kénytelen ne volna elismerni, hogy a tanitónőképzök mellett nincs helye a külön nevelőnőképzőknek, mert a ki beválik tanítónőnek, az beválik nevelőnőnek is, a kit a tanítónőképző arravalónak és képesnek itél a tanítóságra, azt képesnek itéli a nevelőségre is. Ámde a nagy közönség máskép vélekedik, mert más fogalma van a nevelésről. Szerinte a jó nevelés nem egyéb, mint az a viselkedési mód, a melyben az igazán mívelt lélek külsőleg nyilatkozik. A nagy közönség, mint sok egyébben, felcseréli a lényeget a jelenséggel, az okot az okozattal. Publicus úrnak, de különösen Publi-cusné asszony ő nagyságának, persze fogalma sincs arról, hogy, a mi neki oly annyira imponált, az igazán mívelt ember viselkedési módja, csak külső jelensége, kisugárzása az öszhangzatosan kimí-velt léleknek. Maga szellem nélkül szűkölködvén, nem sejdíti e …
Tovább a műhöz