Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 6
Összes találat megjelenítve : 6
Találatok
Épen ma száz éve látott először napvilágot egy puszta-nyéki regi, szűk, roskatag házban Vörösmarty Mihály. Szülei szerény, maguknak való emberek voltak, kik nem törődtek vele, ha azt sem tudja róluk a világ, hogy élnek-e, halnak-e. Egyszerű házban született, egyszerű viszonyok között nőtt fel és egyszerű volt és maradt egész életében az, kit ma egy egész nemzet ünnepel, kinek nevére ma milliók és milliók szive dobog hangosabban. Büszkeséggel, hálával és lelkesedéssel ünnepeljük ma mind valamennyien azt az egyszerű, szerény nemes embert; ünnepeljük, mert ő olyan sajátságos melegséggel tudta megénekelni mindazt, a miért szenvedünk és a minek örülünk, amit szeretünk és amit gyűlölünk ezen az érthetetlen világon, olyan mélységes sok érzéssel tudta dalba önteni különösen a magyar lelek szenvedéseit és örömeit, szerelmét és gyűlöletét, hogy szava mintegy észrevétlenül belopódzik szívünkbe, szívünknek a legmélyébe. Könnyeket csal szemünkbe vagy mosolyt derít ajkunkra, lelkesít vagy megnyugtat bennünket aszerint, hogy mit érez és mit érzünk, de hidegen úgyszólván sohasem hagy. Igen, hidegen talán sohasem hagy, jóllehet hatása változik, változik egyéni életünkben és nemzeti létünkben egyaránt. — Más idők, más emberek, más érzések! Hol van az a kor, mikor Magyarországon századunk első negyedében törvénytelenül szedték az ujonczokat és …
Tovább a műhöz
Ha a fentírt kérdésre vonatkozó véleményeket figyelemmel kisérjük, úgy találjuk, hogy közöttük különösen kettő az uralkodó. Mindkettő elégedetlen a társadalmi viszonyokkal, érzi, hogy nincs meg azon összhang az emberiség munkájában, életében, mely a megelégedés és boldogság alapföltétele. Hiányzik belőle az öntudatosság, de különösen az idealizmus. Mindkét vélemény egész helyesen a nevelésben keresi a baj forrását s megegyeznek abban, hogy a társadalmi baj gyógyítása leányaink helyes nevelésétől függ első sorban.A nevelési elvek kifejtésében válik két részre a két felfogás. Az egyik a férfiak, helyesebben a családapák véleménye, a másik a már most is mostoha viszonyok daczára önállóságra vergődött nőké. A gondos családapa aggodalommal nézi az anyagias es számító neveléssel hivatásától, a családi élettől eltérített, teljes önállóságra vitt leányának lépéseit, mikor az oklevelével a kezében, nem szorulva a férfi támogatására, kiindul az élet háborgó tengerére, félti az elmerüléstől, vagy attól, a mi annál még borzasztóbb lehet, hogy életében többé nyugodt, boldogító szárazföldön ki nem köthet, otthont nem talál, azaz más szóval mondva útja őt a családi életbe vissza nem vezeti, a mire a Gondviselés teremtette. Az önálló nő pedig azon körülményben keresi a család és társadalom mizériáinak okait, hogy idők folytán és a kultura …
Tovább a műhöz
A prózában daloló költő királyt elkísértük utolsó útjára. Megsirattuk. Eltemettük. De a koporsójára hulló rögök dübörgése között is éreztük, hogy nem vesztettük őt el; könnyeink hullatása mellett is hálát adtunk a gondviselésnek, hogy őt örökre nekünk adta! Szellemének műveiben élő, isteni szikrája az idők végéig tanítani fog bennünket minden szépnek és jónak, mindenek fölött az édes magyar hazának lelkes szeretetére. És ha megtanítjuk az ifjúságot szeretni az ő eszményi alakjait: segítni fog nekünk tanítóknak a nemzetnevelés nagy munkájában. Segítni fog a nemzetnevelés nagy munkájában; mert a nemzet mindenkor a hozzá hasonló nagyok hatása alatt emelkedik erejének tudatára, belőlük merít vigasztalást, reményt, lelkesedést. Szeressük azért, dicsőítsük és áldjuk emlékezetét! | Amit a népoktatásügy nemzeti irányban való erőteljesebb fejlődése érdekében óhajtva vártunk, amit szakemberek és poli-tikusok meggyőző erővel sürgettek: a népoktatási törvény revíziója, ujjáalkotása ime ténnyé válik. Berzeviczy Albert, kultuszminiszterünk, ki már az 1896-iki egyetemes tanítógyűlés alkalmával nemzeti ügynek jelentette ki a népoktatásügyet,* f. évi május 16-án közrebocsátotta annak a törvényjavaslatnak előadói tervezetét, melyet az országgyűlésen még a jelen ülésszak tartama alatt beterjeszteni és törvénnyé emeltetni szándékozik. A …
Tovább a műhöz
Néhány évvel ezelőtt műcsarnokunkban egy szobormű volt, látható, mely olyan eltörölhetetlenül vésődött emlékezetembe, hogy még most is lelki szemem előtt áll, még most is azt a mély megindulást kelti bennem, mint akkor, mikor először megpillantottam. Kápolnaszerű mennyezet alatt, melynek párkányán tövises füzér fut végig, űl isteni fönségében Mária, Magyarország nagyasszonya; jobbra-balra tőle azok, kiket a magyar századok óta szentjeinek nevez : Szent István, aki nemzetünket európaivá tette s evvel megmentette az elpusztulástól; mögötte Szent Gellért, aki vértanúhalállal pecsételte meg isteni munkálkodását; a másik oldalon, vállal magasb a többinél, Szent László, a keresztény középkor legnagyobb magyar lovagja és Szent Imre, a két istennek áldozó és véreskezű Géza fejedelem unokája, akitől a szeretet vallásának buzgalma fosztotta meg az atyát, a királyt és a nemzetet. Közvetlenül a Mária trónusa előtt áll az Árpád-ház két nőszentje : Boldog Margit, a királyi szűz, az önfeláldozás példaképe és Szent Erzsébet, a szegényeknek jóságos pártfogója. Máriának és a szenteknek tekintete a trónus előtti lépcsőre irányul, hol egy királynői alak áll; mozdulata mutatja, hogy fölfelé való haladtában megállóit és visszafelé fordulva az előtte térdelő angyalnak adja át a töviskoronát, melyet fejéről levett volt. Mária üdvözlő kézmozdulattal fogadja, …
Tovább a műhöz
Az angol és német könyvpiacon a közelmúltban rendkívül érdekes és tanulságos könyv jelent meg, melyet a 19. század leghatalmasabb és legjelentékenyebb asszonyának, Viktória királynőnek leikébe mélyen bevilágít és neki maradandó emléket állít népének szivében. A könyv Edward király kezdeményezéséből jött létre. Az ő megbízásából válogatták össze két nagy kötetben (az egyik G91, a másik 693 lapból áll) az 1821—1861-ig terjedő időből a nyilvánosságnak szánt leveleket és feljegyzéseket. A köteteket 6—6 szép arckép — Viktória, férje és gyermekeik — díszíti és egy származási tábla egészíti ki. Az angol nemzet történetére és más nemzetek politikusaira nézve kétségtelenül nagy becsűek ezek a monumentális kötetek; de eme világtörténeti jelentőségöktől eltekintve is mindenkire érdekesek, kik az emberi lélek nemes, szép megnyilatkozásaiban kedvüket lelik. Minket különösen a női jellem szempontjából vonzottak e könyvek, mint fényes tanúságai annak a lelki magasságnak, ahova, ime, a női lélek is felemelkedhetik. Az a munkásság, melynek képét e könyvek elénk tárják, egyszerűen bámulatos. Az előttünk levő gyűjtemény csak egy kicsiny töredéke a királynő leveleinek és jegyzeteinek, melyek az 1861-ig terjedő időig rendezve, kéziratban 5—600 kötetet tesznek! E hatszáz kötet nagy része — mint a miniszterek — hivatalos jelentései, a bel-, kül- …
Tovább a műhöz
Aki mézet akar, ne tartson a méhektől. Aki csokrot köt, ne féljen a tövisektől. Mézet is, csokrot is kívánnék a Nemzeti Nőnevelés díszes asztalára hozni, a mézet a szorgalom kaptárából veszem, a csokrot az érdem rózsagalyairól szedném; talán elkerülöm a szerény méhek neheztelését, talán megbirkózom a nehézségek töviseivel. Titokban, rejtekben folyik a kaptár munkája, nyilvánosságot csak raj bocsátáskor szeret a méhek királynője, de azért módját ejtém engedélyt nyerni arra, hogy olvasóinkat a pozsonymegyei háziipar csendes méhesébe bevezethessem és a méheket királynőjükkel, Izabella királyi hercey-asszonnyal élükön bemutathassam azon a kis üveglapon át, melyet feltárni óhajtok az érdeklődők előtt. Kaptárhoz hasonlítottam a pozsonymegyei háziipar szorgos műhelyeit, vagyis inkább műtermeit, mert művészet az, ami azokban folyik, Ízlés és szorgalom művészete, erkölcsi és anyagi jobblét nemzetgazdasági gyarapodása, — valóságos mézgyűjtés a javából. Pozsonyvármegye háziipara régi keletű. Kulturális fejlődésünket régente vezető vármegyéje e tekintetben is megállta helyét. Céhei a legrégiebbek az országban. Divathimzései a szomszédos nyugati német és szláv vidékekről korán átszivárogtak. Az 1717-iki megyei árszabásokban (limitatiók) már olvassuk, hogy «asszonyembernek való közvál csinálástól 12 dénár jár. Minden kendő, kezkenyő és …
Tovább a műhöz