Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Ez előtt egy esztendővel, 1891. nov. 30-án szakította meg a halál Hunfalvy Pál hosszú életének nemes munkásságát s a magyar nemzet java gyászba borulva siratta meg benne egyik valódi tudósát, a ki az európaiságot erős nemzeti érzéssel párosítva működött félszázadon át Akadémiánk nagyjaival karöltve, a kik közül Gyulai Pál, az elhunyt nagy férfiú érdemeit imígy méltatta a ravatalnál: «Megalapította az újabb magyar nyelvtudományt, a magyar összehasonlító nyelvészetet, melyet tanítványaival mind végig folyvást mívelt és e nyelvészet segélyével megvilágította nemzeti multunk nem egy homályos helyét s új szempontokkal és új igazságokkal gazdagította történelmi irodalmunkat.» «Mint a humanizmusnak kiváló képviselője, minden iránt érdeklődött, a mi emberi; bölcseségét emberszerető szive táplálta. » «Közéletünknek szilárd fér fia volt, a ki nehéz megpróbáltatásokat élt át; de mindig hű maradt magához, s ha kellett, épen olyan bátran felszólalt a kormány, mint a nemzet tévelygései ellen.» Kétségtelen, hogy kevés embernek jut osztályrészül az ily felmagasztalás; de hogy Hunfalvyt méltán megillette Gyulai Pálnak ez az egyszerűség fenséges vonásaival megalkotott remek jellemzése ós dicsőítése, arról mindenki azonnal meggyőződhetik, ha a nagy tudós életrajzából a következő néhány adatról tudomást vesz. Hunfalvy Pál 1810-ben született Nagy-Szálókon …
Tovább a műhöz
Nem tartalmaznak magas eszméket ezek a sorok, melyek nem is voltak felolvasásra szánva. Az elmúlt esztendő politiai válságainak tetőpontján, mikor a közélet pusztasága majd megfagyasztotta az érző honfilelkeket, akkor fejtettem ki vázlatosan ezeket a gondolatokat tanítványaim előtt, hogy azokra a hazafias kötelességekre figyelmeztessem őket, melyek a magyar családi élettől várják megvalósulásukat. Az utóbbi idők mozgalmai újra felszínre vetették a nemzeti műveltség kérdését. Mindenki belátta, hogy a magyar társadalom csak úgy teljesítheti hivatását, ha nemzeti műveltségében rejlő erejét fokozni és érvényesíteni képes azokkal az áramlatokkal szemben, melyek magyarságunkat veszélyeztetik. A közélet viharainak csillapodása, mely nem végleges diadalt, csak fegyverszünetet jelent, alkalmasnak és kívánatosnak látszik arra, hogy társadalmunknak nemzeti szervezését végrehajtsuk. Nem szándékom e helyen azokról az elsőrendű szociális és gazdasági feladatokról szólani, melyeknek megvalósulása életkérdésünkké vált; csak mint nemzeti művelődésünk múltjával, irodalommal foglalkozó megfigyelő szeretnék néhány észrevételt tenni nemzeti műveltségünk érdekében. Az alapvető munkát e téren zajtalanul, nemes hivatásának megfelelően végzi minden fokozatában a magyar iskola, melynek pártolása, munkásainak nagyobb mértékben való elismerése, megbecsülése a társadalom …
Tovább a műhöz