Keresés
Összes találat megjelenítve : 7
Összes találat megjelenítve : 7
Találatok
Régiónk, a Dél-dunántúli régió egyre súlyosabb gazdasági és szociális helyzetben van. Folyamatosan szakad le nemcsak az Európai Unió más régióitól (1 főre jutó GDP alapján a 253. helyen áll), de a hazai élenjáró régióktól, az országos átlagtól is és a fejlődési üteme pedig a jelenleg még gyengébb régiókétól is elmarad. A válságos gazdasági helyzet szociális következményei rendkívül súlyosak, a Régió népessége az országos átlagot meghaladó mértékben fogy, az átlagot meghaladó a munkanélküliség is és a képzettebb rétegek folyamatos elvándorlásra kényszerülnek, a helyben maradóknak pedig egyre nagyobb hányadát teszi ki a szociális ellátásra szoruló elöregedő és képzetlenebb réteg, amelynek helyzete egyre kilátástalanabb. A Régiónk kritikus helyzete indokolta azt, hogy a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0002 projekt keretében folyó kutatásunk témájául Dél-Dunántúl gazdasági erőforrásainak feltárását és fejlesztési lehetőségeinek meghatározását választottuk. A kutatást 2010 májusában kezdtük és 2013 júliusában fejeztük be. Kutatásunk során arra törekedtünk, hogy mindazokat a tényezőket feltárjuk, amelyek a gazdasági fejlődés szempontjából meghatározók lehetnek. Ennek ellenére nem törekedtünk teljességre, a Régió fejlesztési vagy rendezési terv szintű felmérésére, mert ehhez a feltételeink sem voltak meg, de a kutatási célunk sem igényelte …
Tovább a műhöz
Régiónk, a Dél-dunántúli régió egyre súlyosabb gazdasági és szociális helyzetben van. Folyamatosan szakad le nemcsak az Európai Unió más régióitól (1 főre jutó GDP alapján a 253. helyen áll), de a hazai élenjáró régióktól, az országos átlagtól is és a fejlődési üteme pedig a jelenleg még gyengébb régiókétól is elmarad. A válságos gazdasági helyzet szociális következményei rendkívül súlyosak, a Régió népessége az országos átlagot meghaladó mértékben fogy, az átlagot meghaladó a munkanélküliség is és a képzettebb rétegek folyamatos elvándorlásra kényszerülnek, a helyben maradóknak pedig egyre nagyobb hányadát teszi ki a szociális ellátásra szoruló elöregedő és képzetlenebb réteg, amelynek helyzete egyre kilátástalanabb. A Régiónk kritikus helyzete indokolta azt, hogy a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0002 projekt keretében folyó kutatásunk témájául Dél-Dunántúl gazdasági erőforrásainak feltárását és fejlesztési lehetőségeinek meghatározását választottuk. A kutatást 2010 májusában kezdtük és 2013 júliusában fejeztük be. Kutatásunk során arra törekedtünk, hogy mindazokat a tényezőket feltárjuk, amelyek a gazdasági fejlődés szempontjából meghatározók lehetnek. Ennek ellenére nem törekedtünk teljességre, a Régió fejlesztési vagy rendezési terv szintű felmérésére, mert ehhez a feltételeink sem voltak meg, de a kutatási célunk sem igényelte …
Tovább a műhöz
Az 1968-as „új gazdasági mechanizmus" meghirdetése szinte azonnal felvetette a hazai közgazdász-képzés reformjának szükségességét is. Mind kormányzati, mind vállalati körökben egyetértés mutatkozott abban a tekintetben, miszerint az addig „egypólusú”, Budapest-központú gazdasági felsőoktatás megújítása egy erős, mikrogazdasági orientációjú vidéki képzőhely felállításával képzelhető csak el. Noha a helyszín tekintetében eleinte akadtak viták, 1970-re eldöntött ténnyé vált, hogy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Kihelyezett Tagozata Pécsett, az addigra egykarúvá vált Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara melletti épületben kap helyet. Míg a tárgyi infrastruktúra viszonylag gyorsan megteremtődött, annál nehezebb volt gondoskodni megfelelően felkészült oktatói garnitúráról. Az 1970/71-es induló tanévnek az MKKE Kihelyezett Tagozata alig egy tucat előadóval vágott neki, akik között éppúgy voltak mindaddig gyakorló vállalati szakemberek, mint az oktatás más helyszíneiről érkező, pedagógiai tapasztalattal rendelkező kollégák. A pionírok között volt két pályakezdő tanársegéd is, egyikőjük, Pintér József emlékére készült e tanulmánykötet. 1970 szeptembere óta a harmincnyolcadik tanév kezdődött az azóta önállóvá lett PTE Közgazdaságtudományi Karon. De az idei az első, melynek tanévnyitó Összoktatói Értekezletének …
Tovább a műhöz
Törőcsik Mária Professzor Asszony a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar teljes történelmének egyik legkiemelkedőbb életművet felmutató oktatója, akit - mint ahogyan e kötet is bizonyítja - nagyon sok kollégája szeret, még több tisztel, de még annál is sokkal többen tanultak tőle valami fontosat. Törőcsik Mária, sokunk Marikája a Kar legelső női professzora, és ez férfi kollégákhoz képest többszörös erőkifejtést kívánt meg Tőle az élet komplex kihívásait illetően, beleértve ebbe természetesen és első helyen a családot, de persze az idő nagy részében férfi kollégák dominálta munkaközegben való teljes értékű helytállást is. Különösen imponáló volt az, ahogy a Marketing és Turizmus Intézet első igazgatójaként lendületesen és elszántan épített fel egy sokra hivatott, nagyon tehetséges marketinges csapatot, és ezzel párhuzamosan tudta a turizmus vertikumot az elvárásokat felülmúló sebességgel és hatékonysággal integrálni az intézeti, a kari és a tágabb szakmai közegbe. Törőcsik Professzor Asszony az oktatói/kutatói utánpótlásnevelés terén egészen rendkívülit alkotott, a témavezetésével eddig végbement 18 (!) sikeres doktori védést csak az tudja helyiértékén kezelni, aki valaha megtapasztalta már konzulensként, hogy milyen mennyiségű és milyen odaadású munkát kíván meg akár egyetlen doktorandusz útjának sikeres egyengetése is. Nem …
Tovább a műhöz
A Közgazdaságtudományi Karon mindig fontosnak tartottuk az innovációt, az adott korban érvényes kihívásoknak való megfelelést, a hallgatóorientált gondolkodást és működést. Az ezredforduló táján „még csak” beszéltünk róla, hogy a fiatal generáció „más”, de pontosan talán nem is tudtuk, hogy miben. Láttuk, persze, hogy az új technológia meghatározza majd a velük való foglalkozásokat, a kommunikációt, de a tantermi munka standardjai érdemben nem változtak. Nyilván voltak már korábban is a tipikustól eltérő megoldások: esettanulmányok, (kis)vállalati programok, stb., de az előadások frontálisak (egyoldalúak…) maradtak és többnyire a gyakorlatokra koncentráltak az atipikus megoldások. Közös volt ezekben, hogy a tartalomra és nem feltétlenül a módszertanra fókuszáltak, ezzel tették gyakorlatorientálttá a képzést, vagy az adott kurzust. Az elmúlt másfél évtizedben azonban ezen a területen is sok minden változott. Átalakult a képzési rendszer, megerősödött az alapképzés, korábban nem látott létszámú évfolyamok jelentek meg, s a külföldi hallgatókkal beáramlott egy másfajta oktatás-kultúra. Ezzel párhuzamosan a hallgatók információszerzési szokásai is jelentősen megváltoztak, hiszen többségében minden azonnal elérhetővé vált az interneten. A kérdés mára már az, hogyan használjuk ki ezeket a lehetőségeket, hogyan vonjuk be a technológiát a mindennapi …
Tovább a műhöz
Megtiszteltetetés számomra, hogy a Marketing tanszék mindenkori
oktatói, hallgatói és dolgozói nevében én köszönthetem Zeller Gyula
professzort 75. születésnapja alkalmából. Zeller Gyula tudományos,
oktatói és oktatásszervezési tevékenységének eredményei és érdemei
mindannyiunk előtt ismertek. Felsorolásukat e rövid köszöntő nem is
teszi lehetővé. Minket, marketingeseket elsősorban az érint, hogy Zeller
Gyula volt az, aki a Marketing tanszéket alapította, és - több, mint 20
éven keresztül - egészen 1993-ig vezette. Ezen időszak alatt a
marketingoktatóknak egy olyan generációja nőtt fel itt, amely mára már a
Pécsi Tudományegyetem Marketing tanszékét az ország legelismertebb
marketingműhelyei közé emelte. Számunkra Zeller professzor úr
munkásságából talán ez a legfontosabb. E rövid köszöntőben az emberi oldalt szeretném kiemelni. Zeller Gyula a tanszék alapításakor, azután évtizedes vezetői tevékenysége során, és még ma is, mint emeritus professzor, rendkívül jó emberi kapcsolatot tudott kialakítani munkatársaival, kollégáival. Különösen fontos volt ez a
kezdeti időkben, amikor a marketing művelése még nem tartozott
társadalomtudományok preferált területei közé. Ebben az időszakban
Zeller Gyula olyan munkatársakat tudott maga köré gyűjteni, akik az ő
példáját követve bátran vállalták fel azt, hogy egy új egyetemen sokszor
forradalmian új …
Tovább a műhöz
A gazdaságnak kevés olyan törvényszerűsége van, amelyről szinte valamennyi közgazdász-kutató egyformán vélekedik, de azzal, hogy a fejlődés nem egyenes vonalú, az előrehaladás során a konjunktúrát válságok követik csak kevesen vitatkoznak. Talán még abban is konszenzus van a tudósok között, hogy közel fél évszázad alatt már biztos megél egy közösség könnyebb és nehezebb helyzetet, válságot és jól-létet egyaránt. Ha pedig mindezt elfogadjuk, akkor nem lepődhetünk meg azon sem, hogy a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának 1970-es alapítása óta eltelt 45 év alatt megtapasztaltuk már a bőség időszakát és az „összehúzott nadrágszíjat” egyaránt. Roppant elgondolkodtató, hogy éppen amikor a világ- és nemzetgazdaság az elmúlt fél évszázad legsúlyosabb recessziójával küzd, akkor kerül a gazdaságtudományi felsőoktatás is nehezen megoldható finanszírozási krízishelyzetbe. Hiszünk abban, hogy a PécsiKözgáz kezelni tudja a remélhetőleg csak átmeneti válságot, és a szerényebben csordogáló oktatási bevételeket képes lesz pótolni kutatási kapacitásainak minél hatékonyabb, bevételt generáló hasznosításával.
A TÁMOP-4.2.2.C-11/1/KONV-2012-0005, „Jól-lét az információs társadalomban” című pályázat a Pécsi Tudományegyetem több karát érinti, összességében 15 kutatócsoport létrejöttét segítette. A projekt mindeközben kitűnő …
Tovább a műhöz