Keresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
Klimo György bő negyedévszázados püspöksége alatt jelentős eredményeket ért el az egyházmegye irányításában és fejlesztésében. Az előrelépés tetten érhető a klérus minőségében, a hitéleti tevékenységekben, a világi és az egyházi adminisztráció szervezettségében. A püspök következetes, céltudatos munkásságának és irányításának köszönhetően Pécs megkérdőjelezhetetlen központja lett a hazai katolicizmusnak, ahova szívesen jöttek tanulni a papi pályára készülők, és ahonnan számos jelentős egyházi személy került ki, püspökként, tudósként egyaránt. Mi volt Klimo titka? Az, hogy képes volt a korszak kiemelkedő elméleti gondolatait, teoretikus téziseit saját koncepcióvá konvertálni, majd azokat átültetni a gyakorlatba, a dél-dunántúli közegre adaptálni. A megvalósítás során határozott, előre kidolgozott programot követett, környezetére közvetlen és közvetett hatást gyakorolt: utasításokat, rendeleteket adott, ugyanakkor követendő mintaként, etalonként viselkedett. Erősítette az intézményi kereteket, és fejlesztette munkatársai egyéni képességeit. Bár elődei és utódai is karakteresen formálták a pécsi egyházmegyét, Klimo püspöksége mégis önálló korszakot jelent, amelyet számos irányból érdemes vizsgálni. (...) Klimo György kivételt képezett a korabeli magyarországi püspökök között: nem Itáliában fejezte be tanulmányait, nem beszélte …
Tovább a műhöz
F. Dárdai Ágnes professzor asszony, a Pécsi Egyetemi Könyvtár főigazgatója 2014. július 29-én ünnepelte 60. születésnapját. Élete e jelentős állomásán a történettudomány és a neveléstudomány kutatótói, oktatói, könyvtárosok, kollégák, valamint egykori és jelenlegi tanítványai köszöntik. Anyaintézménye, a Pécsi Egyetemi Könyvtár számára külön öröm és megtiszteltetés, hogy a könyvtár az általa indított kiadványsorozatának 12. köteteként megjelenő születésnapi kötettel köszöntheti a főigazgatót, a kiváló kutató professzort, az elkötelezett könyvtárost, akinek vezetésével és a vele való közös munka révén a Pécsi Tudományegyetem Könyvtára mára a hazai felsőoktatási könyvtári szolgáltató rendszer élvonalába került. F. Dárdai Ágnes 1977-ben végzett a szegedi József Attila Tudományegyetem történelem-német szakán. Tanulmányai befejezése után a szegedi egyetem Központi Könyvtárában kezdett dolgozni, majd Karácsonyi Béla könyvtárigazgató ösztönzésére végezte el az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtár szakát. 1980 és 1983 között ösztöndíjas gyakornokként a JATE Középkori Egyetemes Történeti Tanszékére került, ahol megvédte Közgondolkodás és reformáció a 16. századi Németországban, korabeli közmondások és röplapok tükrében című egyetemi doktori disszertációját (1983). 1983–1987 között a szegedi egyetem Ságvári Endre …
Tovább a műhöz
A PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont csatlakozott az MTA által meghirdetett Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozathoz. A rendezvényen a könyvtár munkatársai bemutatták, hogy intézményük milyen eszközökkel támogatja az egyetemi oktatók, kutatók tudományos tevékenységét, publikációikat. A könyvtáros munkatársak gyakorlatorientált prezentációkban mutatták be az aktuális trendeket, lehetőségeket és a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont szolgáltatásait a fenti témában.
Tovább a műhöz
A kultúra polgári nyilvánosságának megteremtéséhez a világi és az egyházi hatalom szétválasztása, egy forradalmi hullám kellett. Ez nem jelenti azt, hogy többféle megfontolásból, a különböző, megelőző korszakokban ne történtek volna kísérletek a könyvtárakban őrzött hagyomány közös használatának megteremtésére. Már az ókori Rómában is tudunk közös használatú könyvtárakról, amelyek vagy csupán a baráti kör számára voltak elérhetőek, vagy olyanok voltak, hogy a római polgárjoggal rendelkezők is látogathatták azokat. Az ókor végére már elméleti szinten is kialakult a feleslegesen, használat, tényleges érdeklődés nélkül összegyűjtött könyvtárak bírálata (Seneca), amely bírálat az első századot követően toposszá is vált; folyamatos középkori és kora újkori recepcióról beszélhetünk. A 14. századtól kezdődően, az említett elméletet is követve, több olyan kezdeményezésről tudunk, amikor egy-egy tudós a saját könyvtárát felajánlotta a tudós közönségnek használatra, olyanról is, amikor egy-egy terület értelmiségijei közösen építenek könyvtárat, és olyanról is, amikor egy-egy mecénás család a saját gyűjteményét látogathatóvá tette azok számára, akik abban a városban laktak, ahol a könyvtár is megtalálható volt. Magyarországi példákat is tudunk mondani örvendetes módon. Ilyen volt a 24 szepesi plébánia közös könyvtára Lőcsén, …
Tovább a műhöz