Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Most, mikor a Nemzeti Nőnevelés második évfolyamának utolsó füzetét bocsájtjuk világ elé, nagyobb megnyugvással tekintünk a múltra, s több bizalommal nézünk a jövőbe, mint egy évvel ezelőtt. Folyóiratunk fenállása immár biztosítva van és ezentúl minden erőnket, teljes igyekezetünket annak felvirágoztatására fordíthatjuk. De hogy vállalatunk valóban felvirágozzék, ahhoz több is kell mint a mi jó igyekezetünk s hogy az eléje tűzött czélt elérhesse, nem csupán mi rajtunk múlik. Mivel pedig nem a magunk haszna, hanem egyedül azon ügy érdeke vezérel bennünket, melynek szolgálatában állunk : őszintén elmondjuk, minek látjuk hiányát s leplezetlenül föltárjuk rövid pályafutásunkon szerzett tapasztalatainkat, hogy világosan megérthessük, mire lesz szükségünk a jövőben.
Előfizetőink száma arra ugyan elég, hogy folyóiratunkat anyagi károk nélkül fentarthassuk; de még csak igen csekély töredékét képezi mindazok tág körének és nagy számának, a kik hazánkban nőneveléssel foglalkoznak, s nőnevelésünk nemzetivé tétele iránt tevékeny érdeklődéssel viseltetnek. Előfizetőink között csaknem egyenlő számmal vannak képviselve az iskolák, tanítók és tanítónők, meg az ezek körén kívül eső érdeklődő közönség. Az arány kedvező, de a szám csekély arra, hogy vállalatunk hivatását betölthesse. Kezdettől fogva az volt főtörekvésük, hogy folyóiratunk szellemi …
Tovább a műhöz
Alig múlik el nap, hogy ne olvasnánk valamit a kormány, az egyháznagyok, felekezetek, polgári hatóságok áldozatairól, melyekkel nőnevelésünk előbbre vitelében buzgólkodnak. Nem is tagadható, hogy eme vállvetett erőfeszítések következtében e téren is nagyot haladtunk; azonban haladásunk mellett is nőnevelési intézeteinknek még mindig számos akadálylyal kell küzdeniük. Ezeknek az akadályoknak egy részét a közönség előítéletei gördítik leányiskoláink útjába; más részük azonban magukban az iskolákban rejlik, a mennyiben kevés kivétellel sok oly belső bajban sínylődnek, melyek az egészséges fejlődést megnehezítik. Leányiskoláink eme belső bajairól óhajtanék elmondani egyetmást, azokról a valódi bajokról, a melyek komolyan sürgetik a foganatos javítást, s azokról a képzelt bajokról, melyeket a be nem avatott nagy közönség lát leányiskoláinkban, s a melyek felvilágosítást igényelnek. Azon körben maradván, melyben tapasztalataim legközvetlenebbek és legszámosabbak, ezúttal csupán állami leányiskoláinkról óhajtók elmondani egyet-mást — nem azért, hogy ítéljek, hanem azért, hogy használjak. Sokat árt leányiskoláink szerencsés fejlődésének általában az a szűnni nem akaró versenygés, mely a különféle intézeteket egymás iránt elfogultakká teszi s olyan vádakra ragadja, a melyek minden alapnak híjával vannak. A nemes verseny éltet, az elfogult versenygés csak …
Tovább a műhöz
Német-, branczia- és Angolországban a nőkérdésnek már gazdag irodalma van; nálunk alig foglalkozik vele egy-egy hírlapi czikk; külön könyv e tárgyról épen a ritkaságok közé tartozik. S ha az irodalom csakugyan a közélet és közszellem tükre, akkor nálunk nökérdés ügyszólván nem is létezik. Nagy tévedést rejtene magában ez a hirtelen következtetés. Nekünk is megvan a magunk nőkérdése a közéletben, csakhogy a közszellem nem ébredt még arra, hogy tüzetesen foglalkozzék vele s az irodalom — e téren legalább — igen keveset tesz a közszellem ébresztésére. A kérdésnek természetesen más az alakja nálunk, mint az említett nyugoti nemzeteknél — annyiban más, a mennyiben társadalmunk különbözik amazokétól. De azért az a törekvés, a mely a nők műveltségének emelését sürgeti s ennek alapján helyet, munkát és elismerést követel számukra a közéletben is, nem idegen tőlünk. Nem is lehet idegen, mivel ezt a törekvést korunk míveltsége élteti, melynek részesei vagyunk mi is s a melytől ha akarnék se zárhatjuk el magunkat. Hogy a nő természetes hivatása — általában szólva — addig terjed, a meddig a házi tűzhely szelíd fénye világít, nem vonja kétségbe senki; de az is bizonyos, hogy a társadalmi rend örök küzdelemben áll a természet rendjével s nem adja meg mindig azt, a mit emez követel. A társadalmi élet az érdekek harcza s ez aharcz az önfentartás körül foly. …
Tovább a műhöz
Az 1868-diki népoktatási törvény nemzeti nőnevelésünk biztos és helyes fejlődésének alapjait is megvetette. Kimondta e törvény a tankötelezettséget a leánygyermekekre nézve is, s meg teremtette a tanítónői intézményt, a józan nőnevelés egyik főtényezőjét. Az 1868-diki XXXVIII-dik törvényczikk, illetőleg ezen törvénynek végrehajtása gyors fejlődésnek indította nőnevelésünk ügyét. Leányiskoláink száma egyre szaporodik s a tanítónői intézmény által eddigelé elért siker, ha nem bizonyítja is azt, hogy tökéletesen czélt értünk, arra nézve megnyugtathat, hogy helyes irányban indultunk és haladunk.
Az állami tanítónő-képzőintézetekből kikerült s nyilvános leányiskolákban működő tanítónőink nemzeti szellemben hatnak — s már is más irányt adtak nőnevelésügyünknek, mint a minővel az 1868 előtt bírt, a midőn a leányiskolák nagy része oly ma-gán-nevelöintézetekkel volt kapcsolatban, a melyekben magyarul nem tudó, nemzeti életünket meg sem értő, nemzeti szellemünktől idegenkedő külföldi nevelönöké volt a főszerep. S ez már magában véve is figyelemre méltó eredmény; de különösen megnyugtató és a jövőre nézve a legszebb reményekre feljogosító lesz előttünk ez az eredmény, ha felteszszük, hogy az a szellem, a mely magyar tanítónőinkben él s a melyet leányiskoláinkban terjesztenek — igazán megérdemli a nemzeti nevezetet; ha meggyőződhetünk …
Tovább a műhöz
Folyóiratunk több ízben foglalkozott népünk szomorú közegészségi viszonyaival s mindannyiszor rámutatott az iskola mgg a tanítók nagy s nemzeti fontosságú hivatására eme szomorú viszonyok jobbra fordításában. Mert hiában alkotunk egészségügyi törvényeket, s hasztalan pazarolják erejüket a közigazgatási hatóságok e törvények végrehajtására mindaddig, míg a nép maga is tudatára nem ébredt annak, hogy a közegészség javítását és fölvirágoz-tatását nemcsak az összesség érdeke követeli,hanem minden egyes embernek egyéni jóléte és földi boldogsága is nagy mértékben ettől függ. De ennek a meggyőződésnek ébredezése csak a kezdet kezdete. A népnek látnia kell azokat az utakat és módokat is, a melyek e nagy probléma megoldásához vezetnek; látnia kell azt a részt, mely a nagy munkából az egyesekre háramlik s a sikert, melyet saját jóvoltáért s mások jólétéért fáradozásával elérhet. De ki győzze meg őt, ki mutassa meg számára az utat, ki vezesse őt oda, hogy érdeklődésének, részvételének és munkájának gyümölcsét is szedhesse'? — kétségkívül első sorban is az iskola. A közegészség gondozása a legszorosabb kapcsolatban van a nép műveltségével. Minél műveltebb valamely nép, annál több gonddal ápolja azt s virágzó közegészségi viszonyokat csak virágzó műveltségű nemzeteknél találunk. Műveltségét pedig a nép föképen az iskolának és az …
Tovább a műhöz
Régi mondás az a francziákról, hogy magasabban énekelnek, mint a hogy hangjegyeik jelzik, s máskép beszélnek, mint a hogy írnak és éreznek. Ily formán jellemezhetnök mi is röviden nőnevelésünket. A magániskolákban (s pedig ezekben tanul leányaink háromnegyedrésze) sokkal magasabb hangú Ígéreteket tesznek, mint a mennyit beválthatnak, s a nyilvános intézetek (polgári iskolák, felső leányiskolák, tanítónő-nevelőintézetek) legalább is egy oktávával magasabb fokon kezdik az oktatást, mint a hogy növendékeik előkészültsége kívánná. Az eredmény eléggé is végzetes értelmileg, erkölcsileg és fizikailag egyiránt. A magán intézetek karakter nélküli nevelése árasztotta el társadalmunkat oly nőkkel, kik állhatatlanok, mint a víz; első tekintetre mindenben hisznek és még sem hisznek semmiben, azaz hogy csak jelen érzékleteikben hisznek. Az ily nő rohanó emóczióira bízza magát s ezek — legyenek finomak vagy durvák — az ő szelleme szabályozói és mozgatói. Innen nálok általában az a rövidlátás, mely csak a jelent bírj a szemügyre venni, a múlttal nem gondol, és a jövővel nem törődik. A szolid, logikai, morális alap nélkül való oktatás szomorú eredménye a mindenben való fölületesség. Rajonganak a zenéért, szépirodalomért: de egyiket sem szellemi tápláléknak tekintik, hanem izgató szernek, mely idegrendszerüknek soha nyugtot nem hagy. A házi és magánintézeti ily …
Tovább a műhöz
A vallás- és közoktatásügyi miniszter ö Nagyméltósága f. évi augusztus havára egybehívta a II-dik orsz. tanítói képviseleti közgyűlést ahogy az országban létező külömböző tanítói egyleteknek képviselőik által alkalmuk legyen egymással érintkezni és ez alkalommal a népnevelés és oktatás körében felmerülő fontosabb elvi és eljárási kérdések megvitatása után véleményeiket egyeztetni és nyilvánítani. Szép alkalom nyílik tehát újra az állami költségen egybe gyülekező és tanácskozó tanító-egyesületi és tantestületi képviselőknek arra nézve, hogy egymással nemes versenyre kelve megmutassák az országnak és a világnak, hogy mit bír nemzetünk az ország néptanítóságában. Meg fog-e felelni a II-dik országos tanítói képviseleti közgyűlés azon feladatnak, a melyet számára a miniszter által helybenhagyott szabályzat kitűzött? és mit kellene tennünk, hogy a II-dik orsz. tan. képviseleti közgyűlés lehetőleg fényesen sikerüljön? E kérdések foglalkoztassanak bennünket! Szívünk mélyéből óhajtjuk, hogy a II-dik országos tanítói képviseleti közgyűlés tökéletesebben megoldja feladatát, mint az első — azonban sajnos, be kell vallanunk, hogy bizonyos aggodalommal nézünk az augusztusi nagy napok elé. Nem látjuk a Il-ik orsz. tanítói képviseleti közgyűlés sikerét biztosítva, mivel arra egyesületeink és testületeink nem készülték eléggé elő. Az …
Tovább a műhöz
A történet a jelen tanítója; megtanít arra mit kerüljünk és mihez ragaszkodjunk ; a régiek hibáira ós előítéleteire figyelmesé tesz és haladásra buzdít. Vessünk csak egy pillantást az emberiség történetére, intézzünk e tárgyban is kérdést hozzá. Kérdezzük, hogy miért alkalmaztak a szülök a régi időben botot, korbácsot és más kemény testi büntetéseket gyermekeik nevelésénél? Azt találjuk, hogy ez nem a bölcseségnek, hanem a durvább, vadabb erkölcsnek kifolyása volt. Akkor még nem tudták a gyermekeket szép nemes példa, nyájas, szeretetteljes szoktatás és érdekes oktatás által nevelni. Nem tudták a kellő tekintélyt szellemi felsőbbség által kivívni, azért testi felsőbbségüket, fizikai erejüket éreztették a gyermekekkel. De épen ezért a gyermekek engedetlenség és ellenszegülés által atyjuk haragját csak fokozták, s ez ingerült állapotában mind erősebb-erősebb testi büntetéshez nyúlt. Néhány vad népnél a gyermekeket ma is iitik-verik, perzselik ós szurkálják, hogy a fájdalom iránt érzéketlenekké váljanak. Az indusok közül sokan örülnek, ha a gyermek anyját megveri. A tunguzoknál az apa és fiú gyakran párbajt vív, mely nem ritkán a két fél közül egyiknek halálával végződik. Elijesztő példák, de mindenikből az látszik, hogy durvaság, harag, boszuvágy voltak a testi büntetés alkalmazásánál az első okok és nem a pedagógiai belátás. A későbbi …
Tovább a műhöz
Nagyon örülnék, kedves leányom, hogyha eddigi leveleim által csak jobban megerősítettem volna benned azt a vallásos érzületet, mely nélkül még az édes anyai szeretet sem hathat áldásosán a gyermekekre ! S hiszem is, hogy a midőn magzataidra tekintesz, szívedet nemcsak az anyai szeretet fogja el, hanem az a malaszttal teljes, Isten iránt való határtalan hálaérzet is, kinek kegyelme gyermekeidben a teremtés remek müveit bízta gondjaidra; mert hisz minél jobban megismerjük az emberi testnek remek szerkezetét, s az emberi léleknek e szerkezet felett való uralmát és az emberi szellemnek a testi létben ébredező csudálatos életét, annál inkább megtelhetik szívünk a teremtő Istennek véghetetlen tiszteletével. Csak a balgatag mondhatja el az ő szívében, hogy Isten nincsen ; az értelmes ember minél többet megismer a mindenható müveiből, annál magasztosabb érzéssel gondol arra, ki e világot alkotá és önhittségre hajlandó büszke eszének gyarlóságát elismerve, mély alázatossággal közeledik a hit szárnyain a kegyelem örök forrásához. Ne is ingassa meg soha a te Istenben való hitedet és vallásos érzületedet az emberi létekről való ismeretednek gyarapodása. Tudd meg, hogy lelkünket csak annyiban ismerhetjük meg, a mennyiben annak a testben való működését és nyilvánulását gyarló eszünkkel felfoghatjuk és hogy annak teljes mivoltáról tökéletes tudomást még senki sem szerezhetett, bár …
Tovább a műhöz
Az országos kisdednevelési kiállítás Budapesten, a nemzeti színház szomszédságában levő régi «Beleznay»-féle helyiségekben augusztus 8-án nyílt meg. Egy év előtt kétségtelenül sokan fogadták olvasóink közül is a kételkedés mosolyával a kiállítás tervezéséről szóló első híreinket. Hiszen még a kiállítást tervező Mária Dorothea egyesület tagjai közül is kevesen bíztak eleinte a kiállítás sikerének lehetőségében. Féltették az egyesület pénztárát az esetleges deficzit-töl s ezért csupán erkölcsi támogatást Ígértek a rendező-bizottságnak, melynek tagjait s Mária Dorothea-egyesület tagjain kívül a főváros legjelesebb orvosai és nemesen érző emberbarátok alkották. A kiállítás nem jött volna létre, ha a bizottsági tagok élükön a lelkes György Aladárral az anyagi koczkázatot el nem vállalták volna. Kötelezvényeket állítottak ki magukról kisebb-nagyobb összegekről s e kötelezvények mintegy 1500 frt értékben képezték a Mária Dorothea-egyesület biztosítékát, mely eme biztosíték mellett készségesen fedezte a kiállításnál felmerülő elöleges költségeket. Ily kedvezőtlen viszonyok között kezdé meg a kiállítást rendező országos bizottság zajtalan, de lelkes munkálkodását. Magánütőn és a sajtó utján egyaránt törekedtek a kiállítás eszméinek híveket szerezni, s csakis kitartásuk, munkásságuk s az akadályok leküzdésében tanúsított …
Tovább a műhöz
A kiállítás részletes megszemlélését a tárgyak helyes térbeli rendjén kívül a kiállított tárgyak tervszerű csoportosítása is megkönnyíti. A kiállított tárgyak ugyanis öt csoportba : ú. m. I. az ipari, II. az oktatásügyi, III. az orvosi, IV. az irodalmi, V. az ethnografiai csoportba osztva vétettek fel a kiállításba. Az I. csoportba tartoznak: A csecsemő és kisded táplálása. A mesterséges táplálásnál használt tápszerek és tejkezelés. Különféle szoptató-üvegek, szopási készülékek, csecsemő és kisded öltözékek, bölcsők, ágyak, öltöztető-asztalok, szélek, tolókocsik, fürdőkészülékek, mérlegek, gyermekjátékok s átalában a kisdedek ápolására, ruházására és fejlesztésére vonatkozó ipar. E csoportban különösen megérdemlik figyelmünket a «Flóré nz»-féle gyermekmérlegek. A nagy gyermekhalandóság ugyanis, melyről a statisztikusok oly szomorú kimutatásokat mutatnak be a kiállításon, leginkább abban leli magyarázatát, hogy hiányos a táplálkozás s a kis gyermekek megbetegedéseit rendesen csak későn szokták észrevenni. E körülmények egyike sem kerülheti ki egy gondos anyának figyelmét, ha a gyermek fejlődését szemmel tartja, ha t. i. a kisded súlyát hetenkint egyszer megméri. E czélra szolgálnak a Florencz által szerkesztett gyermek-mérlegek, melyek pontosság és kényelmes kezelés tekintetében a legszigorúbb igényeknek is felelnek meg. A sokoldalú …
Tovább a műhöz
Midőn a mai füzet egybeállításával a "Nemzeti Nőnevelés» szerkesztését átvettem, tudom, hogy nagy feladatra vállalkoztam. A nőnevelés érdekeit szolgáló lapot szerkeszteni hazánkban, hol a nőnevelés ügye iránt való érdeklődés épen nem mondható általánosnak : kétszeresen nehéz. De az én feladatomat megkönnyíti az, hogy nem kell úttörő munkát végeznem, járt úton haladhatok. A «Nemzeti Nőnevelés"-nek nem csak a jobbak elismerése által kisért 10 éves pályafutása van, hanem pontosan megállapított irányelvekkel, rendes munkatársakkal és olvasó közönséggel bír. Tudom, hogy folyóiratunk és az általa szolgált ügy érdekében cselekszem, ha a szerkesztésben szilárdan ragaszkodom a 10 éves gyakorlat által szentesített programmhoz, ha arra törekszem: hogy folyóiratunk ezután is figyelemmel kisérje és támogassa a hazai nőnevelési mozgalmakat; hogy felemelje szavát a fontosabb nőnevelési és általános pedagógiai kérdésekben, s hogy míg az ide vonatkozó tanulságos közleményeivel a szülőket és kezdő tanítókat hivatásukban támogatni igyekszik, az ügybarátoknak s a gyakorlottabb tanítóknak eszmecserére szolgáltasson alkalmat, s összekötő kapcsot képezzen így a különböző fokú nőnevelési intézetek és a nőneveléssel foglalkozó egyének között. Nem zajütés, hanem a nőnevelés érdekeiért buzgólkodó csöndes munkálkodás lesz jövőben is a folyóirat feladata. S én …
Tovább a műhöz