Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
Ilosvai Péter deákot, ki magát egyik éneke (Szent Pál Apostol) végén csak így, a versfejekben pedig görögös latinsággal Sericeus Ilosvanus-nak nevezi, Ilosvai Selymes Péternek lehet írni, így senkisem tévesztheti össze ama másik, ke-vésbbé ismeretes Ilosvai Péterrel, ki 1560. évi április közepe után iratkozott be a wittenbergi egyetemre, onnan visszatérve pedig, Batizi Miklós evang. pap naplója szerint, tanító volt Gsenger-ben s 1562. évi július 22-én magát felakasztotta (Frankl V. A has. és kiilf. isk. tört. 184. I.). Ennek haláláról Verancsics is emlékezik 1562. aug. 25-én Forgács Ferenczhez írt levelében, debre-czeni tanítónak (operarius) mondja s öngyilkossága helyéül az ecsedi várhoz közel eső Csaholyt állítja (Ossz. m. VIII. 373. I.). Azt, hogy a két Ilosvai Péter nem egy személy, a Selymes néven kívül azon körülmény is bizonyítja, hogy lantosunk fennmaradt müvei, egynek kivételével, az 1562. év után való időből származnak. Azt az egyet, t. i. Nagy Sándor históriáját, mely 1548-ból neki tulajdonítandó, Toldy Ferencz még nem tartotta az övének. Nála s általában irodalomtörténetünkben Idari Péter neve alatt volt ismeretes. Legelébb a Széchenyi könyvtár Cata'ogusa (l’art. I. Suppl. II. 226. l.) mondja határozottan Ilosvaiénak, újabban pedig Szabó Károly és dr. Bánóczi J. nyilatkoztak ily értelemben. Mi szintén e meggyőződéshez járulunk.
Az Idari Péter név, a …
Tovább a műhöz
Ilosvai Péter deákot, ki magát egyik éneke (Szent Pál Apostol) végén csak így, a versfejekben pedig görögös latinsággal Sericeus Ilosvanus-nak nevezi, Ilosvai Selymes Péternek lehet írni, így senkisem tévesztheti össze ama másik, ke-vésbbé ismeretes Ilosvai Péterrel, ki 1560. évi április közepe után iratkozott be a wittenbergi egyetemre, onnan visszatérve pedig, Batizi Miklós evang. pap naplója szerint, tanító volt Gsenger-ben s 1562. évi július 22-én magát felakasztotta (Frankl V. A has. és kiilf. isk. tört. 184. I.). Ennek haláláról Verancsics is emlékezik 1562. aug. 25-én Forgács Ferenczhez írt levelében, debre-czeni tanítónak (operarius) mondja s öngyilkossága helyéül az ecsedi várhoz közel eső Csaholyt állítja (Ossz. m. VIII. 373. I.). Azt, hogy a két Ilosvai Péter nem egy személy, a Selymes néven kívül azon körülmény is bizonyítja, hogy lantosunk fennmaradt müvei, egynek kivételével, az 1562. év után való időből származnak. Azt az egyet, t. i. Nagy Sándor históriáját, mely 1548-ból neki tulajdonítandó, Toldy Ferencz még nem tartotta az övének. Nála s általában irodalomtörténetünkben Idari Péter neve alatt volt ismeretes. Legelébb a Széchenyi könyvtár Cata'ogusa (l’art. I. Suppl. II. 226. l.) mondja határozottan Ilosvaiénak, újabban pedig Szabó Károly és dr. Bánóczi J. nyilatkoztak ily értelemben. Mi szintén e meggyőződéshez járulunk. Az Idari Péter név, a …
Tovább a műhöz
A Ráskay név viselői közül ketten, egy nő és egy férfi, érdemesítették magokat a XVI. század folytán arra, hogy emlékezetüket irodalomtörténetünk föntartsa. Ráskay Lea apácza a Margit legenda, Példák könyve, a Cornides- és Horvátcodex leírója, a kiről Beöthy Zsolt oly rokonszenves szép képet rajzolt és Ráskay Gáspár, Az vitéz Franciscorul és az ő feleségéről szóló egy szép história szerzője. A kegyes életű, margitszigeti apácza neve, mint majdnem rendesen történni szokott, kimaradt a család leszármazási táblájáról, míg ugyanott, az énekszerző Gáspár, mint nógrádi főispán említtetik 1540-ből. Arra, hogy ő és nem más a Vitéz Francisco szerzője, az ének versfejeiből kiolvasható családi összeköttetések alapján először Heinrich Gusztáv hívta föl a figyelmet. (Phil. Közi. VI. ISI. I.)
Gáspár néven ő az első a Guth-Keled nemzetségből eredeztetett s 1224-től kezdve megszakítás nélkül leszármaztatott család tagjai közt. Atyja: Balázs, tárnokmester volt, a ki 1517-ben balt meg. Anyja talán Czobor (Zubor) leány. Kilencz testvér-közt ötödik a sorban. Születése idejéről, tanulása helyéről semmitsem tudunk ; de az bizonyos, hogy atyja halálakor már felnőtt embernek kellett lennie, mivel nyolcz évvel később olyan hivatalban látjuk, a milyennel tapasztalatlan embert nem igen volt szokás megbízni. Az atyának hivatalos állása, tekintélye, segítségére lehetett …
Tovább a műhöz