Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 1
Összes találat megjelenítve : 1
Találatok
Kezdettől fogva azt a nézetet váltottuk és hirdettük folyóiratunkban, hogy az iskola, különösen a népiskola, mindaddig nem oldhatja meg föladatát teljesen, a míg csupán csak a kisdedek oktatására és nevelésére szorítkozik és a felnőtteket figyelmen kívül hagyja. Az iskolát, ha így elszigeteljük, megfosztjuk egyszersmind hatásának legfoganatosabb részétől, áldásának legszebb gyümölcseitől. Az iskola az élet valódi, praktikus nevelőintézetévé csak úgy válhatik, ha a kebeléből kibocsájtott növendékre tovább is kiterjeszti ápoló, gondozó karjait, ha körébe vonja a felnőtteket is s le bírja kötni az egész társadalom érdeklődését és tevékeny részvételét. Az a mit mondottunk, áll a fiú- és leányiskolákra egyiránt; de azt hiszszük, hogy az utóbbiakra mégis nagyobb mértékben, mint az elöld) említettekre.
A fiuk jelentékeny része az elemi osztályok végzése után magasabb fokú iskolákba lép át; gimnázium, reáliskola, polgáriskola, ipariskolák és más egyéb intézetek fogadják be őket. A fenmaradt rész jövendő élethivatásának alapmegvetése után lát, iparos- vagy gazdapályára lép és gyakorlatilag sajátítja el amaz ismereteket és ügyességeket, melyekre az életben szüksége lesz. Minél többet visznek magukkal az iskolából az életbe, annál nagyobb szerencse rájuk nézve és kívánatos, hogy az iskolával még ezentúl is minél szorosabb összeköttetésben …
Tovább a műhöz