Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 5
Összes találat megjelenítve : 5
Találatok
Bizonyítékok
- 2006
Kevés egyetemi oktató mondhatja el magáról, hogy kollégái már 60 éves korában tiszteletkötettel lepték meg. Öt évvel ezelőtt Tremmel Flórián professzort Minúciák c. tanulmány csokorral köszöntöttük. Érdemes egy pillanatra áttekinteni, hogy mi is történt az ünnepelttel az elmúlt fél évtized alatt, ami ismét érdemessé tette, hogy immáron nemzetközi léptékű tiszteletkötetet nyújthassunk át részére. Mindenekelőtt folytatta vezetői tevékenységét a nevében is megújult, kettőssé vált Büntető Eljárásjogi és Kriminalisztikai Tanszéken, csakúgy mint a helyi, regionális, alkalmanként országos szintű perbeszédversenyek lelkes szervezését. Mint társvezető részt vett a „A bűnözés elleni küzdelem jogi és nem jogi eszközei” doktori alprogramban, amit kiegészített a Rendőrtiszti Főiskola doktori programjának támogatásával. Önálló, nagy lélegzetű tankönyvet jelentetett meg a századelőn „Magyar büntetőeljárás”, majd az új büntetőeljárási törvény hatályba lépését követően két docensével társszerzőségben „Új magyar büntetőeljárás” címmel. Ugyanezt tette a másik kedvelt tárgya, a kriminalisztika körében is, „Kriminalisztika tankönyv és atlasz” címmel. A tanszék nemzetközi kapcsolatainak bővítése érdekében 2002-ben kezdeményezője volt a Közép-európai Bűnügyi Együttműködés létrejöttének, melynek alapító okirata szerint a szervezet …
Tovább a műhöz
Dr. Ferencz Zoltán egyetemi adjunktus, kandidátus 1951. július 10-én született Pécsett egy négygyermekes család saljaként. Édesapja rendőrtiszt volt, édesanyja fiatalon hunyt el. Az általános és középiskoláit Pécsett végzete. 1969-ben jeles eredménnyel érettségizett a Janus Pannonius Gimnáziumban és még ugyanebben az évben sikeres felvételi vizsgát
tette a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karára. Joghallgatóként aktívan részt vett a Kar kulturális életében: így többek között vezette az Irodalmi Színpadot, vezéregyénisége volt a Glosszátor nevű kari diáklap
szerkesztőbizottságának, valamint amatőr filmesként és kritikusként is tevékenykedett. Társadalmi-közéleti megbízatásai mellett másodéves korától kezdve három és fél esztendőn keresztül vezette a Büntetőjogi Tudományos Diákkört. Tanulmányi eredményei alapján éveken keresztül Népköztársasági Ösztöndíjban részesült. Egyetemi tanulmányait
1975-ben fejezete be „summa cum laude” minősítéssel. 1975. március 1-jén az Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszékére került tanársegédként, ahol nagy szorgalommal készült az élethivatásul választott oktatói pálya
magas színvonalú ellátására. 1980-tól a Büntetőjogi Tanszék adjunktusává nevezték ki. Kezdetben szemináriumi foglalkozásokat vezetett büntetőjogból, majd később részt vett az előadások megtartásában. Érdeklődési …
Tovább a műhöz
Egy egyetem tekintélye, szellemisége nem a semmiből jön, azt generációk szorgos munkája teremti meg. Kimagasló személyiségek építenek bele láthatatlan és korunkban már csak nehezen azonosítható köveket, rétegeket. Így aztán a hallgató legtöbbször már nem is tudja, hogy az általa megtanult kriminológiai nézet, büntetőjogi elmélet - melyet tanárnemzedékek sora tanult, majd adott tovább, formálva ezzel gyakorló jogászok szemléletét, eszmerendszerét, világlátását - kinek az agyából pattant is ki először. Jelen sorok írója 1967-ben, büntetőjogi tanulmányainak kezdetén hallotta először néhai nagytekintélyű Losonczy István professzortól: „Mint azt nagynevű elődöm és professzor társam Irk Albert találóan jegyezte meg...”, és jött egy frappáns idézet, példa vagy megállapítás. A dolog szokatlanságával tűnt fel abban a korban, amikor a „nagynevű” megkülönböztető jelző helyett inkább a „burzsoá’, vagy finomabban szólva „polgári
gondolkodó” epiteton ornáns járta. Ki is volt tehát Irk Albert, akinek születése 120. évfordulóján emlékkötettel tisztelgünk?
Egy rövidre szabott előszóban persze képtelenség egy nagy ívű, sok évtizeddel korábban lefutott pályát felvázolni, de szükségképpen sommásan megállapíthatjuk, hogy Irk Albert nagysága már szakmai életútjának kezdetén megfigyelhető, amikor 1910-11-ben korának legértékesebb szellemi műhelyéből, …
Tovább a műhöz
A volt tanítvány és munkatárs tiszteletével emlékezem meg Karunk egykori neves professzoráról, Losonczy Istvánról. A még életben levő diákjai és tanártársai gondolatában még élénken él a 32 éves korában, 1940-ben egyetemi tanárrá kinevezett, szép karrier előtt álló fiatal oktató szigorú tekintetű, de érzékeny lelkületű alakja. Rendkívüli tehetsége a jogfilozófia és az anyagi büntetőjog tudomány alkotó továbbfejlesztésében mutatkozott meg. Az 1937-ben kiadott „A mulasztás okozatossága” ma is mértékadónak tekintett mű, amelyet a hazai és a külföldi jogtudósok azóta is hivatkozási alapnak tekintenek. „A tettesség és részesség a büntetőjog rendszerében” c. monográfiája (1966) 40 év eltelte után is példája a fegyelmezett gondolkodásnak, a tudományos alaposságnak és a szigorú, következetes logikai módszer alkalmazásának. Jogfilozófiai munkásságának érdemeit a 2002-ben Karunkon szervezett tudományos rendezvény jelenlevői elismeréssel méltatták. Ebből az alkalomból jelentette meg a Szent István Társulat Losonczy István „Jogfilozófiai előadások vázlata” című posthumus írását, amely egyben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hivatalos tankönyve. Tudományos karrierjét a II. világháború utáni hazai rendszerváltozás kettétörte. Újkantiánus szellemi tájékozottsága lehetetlenné tette, hogy a mraxista-leninista …
Tovább a műhöz
A Büntető Eljárásjogi és Kriminalisztikai tanszék - a Pécsi Igazságügyi Orvostani Intézettel karöltve - mély tisztelettel adózik Dr.iur.dr.med Dezső László kandidátus, címzetes egyetemi docens emlékének halálának első évfordulóján. Még kezdő oktatói beosztásban voltam, amikor Dezső László tíz éven át - rendszeresen vállalva a Pécsre autózást Zalaegerszegről - közreműködött a kriminalisztika oktatásában. Minden héten nagyon vártam érkezését, mert az együtt töltött órák folyamatos szakmai beszélgetéssekkel teltek, nem ritkán éjszakába nyúlóan. Ő volt a tanszéki szemléltető anyag leglelkesebb és legeredményesebb gyarapítója. Ő volt az, aki szinte hetente hozott hírt olyan ügyekről, amelyek már önmagukban is esettanulmányt érdemeltek volna. Dezső László érdemeit a tudományos konferencia résztvevői is kiemelték. Nagyon örülök annak, hogy a gondolat felmerülése után ilyen sokan - köztük külföldiek is! - igent mondtak az emlékülésre, amelynek végső címe: „Orvosok és jogászok a büntető igazságszolgáltatásban" önmagában is jelzi Dezső László sui generis életművét, a két nagyon távolinak tetsző tudomány - az orvostudomány és a jogtudomány - szoros
kapcsolatát, egymásra utaltságát. Azzal a reménnyel bocsátom a Tisztelt Olvasók rendelkezésére a Dezső László
tiszteletére rendezett konferencián elhangzott előadásokat tartalmazó kötetet, hogy …
Tovább a műhöz