Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 8
Összes találat megjelenítve : 8
Találatok
A modern irodalomtudomány kialakulása : a pozitivizmustól a strukturalizmusig : szöveggyűjtemény
- 2001
A kötet a modem irodalomtudomány múlt század utolsó és századunk első két harmadát felölelő száz évének legfontosabb írásait mutatja be.
Az „irodalomtudomány” kifejezés azonban egyszerre mellőzhetetlen és félrevezető terminus azokra az írásokra vonatkozóan, amelyek szöveggyűjteményünkben szerepelnek. Az irodalom létpozíciója szükségszerűvé teszi, hogy a spontán megértési kísérleteken túl, ezek hátterében rendszerezett, szabályszerű értelmezési stratégiák is működjenek. Az irodalom létébe nemcsak olvasottsága, megértettsége ivódott elfelejthetetlenül bele, hanem az is, hogy ez a megértettség előzetesen rendszerezett, absztrakt, bár sokszor tudattalan terv alapján konstruálódik meg. Kicsit tudományosabban ez azt jelenti, hogy az irodalom nemcsak hermeneutikai létezéssel rendelkezik, hanem azt is, hogy ez a hermeneutikai alap egy előzetes értelmezési akcióra, egy metahermeneutikára támaszkodik. Nemcsak és talán nem elsősorban az irodalom értelmével kell ma foglalkoznunk, hanem az irodalmi értelem megkonstruálásának rejtett összefüggéseivel is, azokkal a stratégiákkal, amelyekkel az értelmezéshez hozzáállunk.
A szó ugyanakkor félrevezető is, mert az irodalomtudomány nem hasonlítható a modemitás eszményi tudománymodelljéhez, a természettudományos gondolkodáshoz. Nincs stabil, zárt tárgyterülete, az irodalom jelensége folyamatosan változik, és ma sok olyan régi …
Tovább a műhöz
Néhány évvel ezelőtt műcsarnokunkban egy szobormű volt, látható, mely olyan eltörölhetetlenül vésődött emlékezetembe, hogy még most is lelki szemem előtt áll, még most is azt a mély megindulást kelti bennem, mint akkor, mikor először megpillantottam. Kápolnaszerű mennyezet alatt, melynek párkányán tövises füzér fut végig, űl isteni fönségében Mária, Magyarország nagyasszonya; jobbra-balra tőle azok, kiket a magyar századok óta szentjeinek nevez : Szent István, aki nemzetünket európaivá tette s evvel megmentette az elpusztulástól; mögötte Szent Gellért, aki vértanúhalállal pecsételte meg isteni munkálkodását; a másik oldalon, vállal magasb a többinél, Szent László, a keresztény középkor legnagyobb magyar lovagja és Szent Imre, a két istennek áldozó és véreskezű Géza fejedelem unokája, akitől a szeretet vallásának buzgalma fosztotta meg az atyát, a királyt és a nemzetet. Közvetlenül a Mária trónusa előtt áll az Árpád-ház két nőszentje : Boldog Margit, a királyi szűz, az önfeláldozás példaképe és Szent Erzsébet, a szegényeknek jóságos pártfogója. Máriának és a szenteknek tekintete a trónus előtti lépcsőre irányul, hol egy királynői alak áll; mozdulata mutatja, hogy fölfelé való haladtában megállóit és visszafelé fordulva az előtte térdelő angyalnak adja át a töviskoronát, melyet fejéről levett volt. Mária üdvözlő kézmozdulattal fogadja, …
Tovább a műhöz
«Annyi szép és nemes, ami az emberiséget felemeli, a ti nemetek műve» Így szól Széchényi «Honnunk szebblelkű asszonyaihoz» a Hitel előszavában, müve ajánlásával is jelezni akarván, hogy az asszonyoknak a nemzet boldogulására, haladására való hatását mindenek fölött becsüli. És Széchenyi előtt és Széchenyi után nem ismerték-e el legjobbjaink mindenkor, hogy nemzetünk erkölcsi emelkedése vagy hanyatlása asszonyaink jellembeli tulajdonságain sarkallik ? Yalóban fölösleges dolgot művelne bárki, aki még ma is bizonyítani akarná, hogy az asz-szonyok helyes irányú nevelése egyet jelent a nemzet nevelésével. Nekünk sem szándékunk nyitott ajtókon zörgetni ; hiszen ma, mikor az állam a leányok nevelése érdekében is óriási áldozatokat hoz, mikor a lehetőség csaknem teljes mértékben meg van arra, hogy a tehetséggel megáldott asszonyok tudományban és művészetekben épen olyan képzettséget szerezzenek maguknak, mint a férfiak; mikor mind több és több asszony tölt be férfiaktól is megirigyelhető állásokat ; mikor a törvény és társadalom inkább segítik, mint hátráltatják az asszonyoknak a szellemi munka terén való haladását : hálátlanság volna panaszkodni. Ha javítani, kiegészíteni, alkotni és tökéletesíteni valónk akad is» még bőven nőnevelésünknek hirtelen és nagyot fejlődött szervezetén : minket asszonyokat inkább a köszönet szava illet meg, mint a panaszé. …
Tovább a műhöz
Vannak az emberi életnek diadalmasan szép napsugaras napjai, amikor az isteni erő, a belelehelt isteni tűz izzóvá lesz benne és kisugárzó fényéve], melegével elárasztja, megvilágítja, felmelegíti a körülötte levő világot. Lüktető életet bocsát reá és az Istentől nyert erővel újra megteremti azt, ami körülveszi. Ünnepel ilyenkor az ember — megünnepli lelkének erejével a saját korlátolt kis életében a teremtés csodálatos kialakulását. Oh bár gyakran jutna ez mindnyájunknak osztályrészül! Kicsi és nagy — öntudatlanul és öntudatosan, gyermek, ifjú és felnőtt, óh bár gyakran éreznők, hogy Isten az embert teremtésének osztályosává avatta, mert tőle várja, hogy a világ új és újabb formát nyerjen. Azért adott a lelkének életet, hogy életet osszon ő is! Megadta azt a nagy jót, hogy változást és fejlődést, alakulást és tökéletesedést idézhessen elő a körülötte levő világban, az élet országútján! Igen, csak azok élnek igazán, akiknek van erejük arra, hogy a körülöttük levő világot a maguk képére alakítsák át. Erzsébet királynéról olvassuk, halljuk, tudjuk, számtalan közvetetten és közvetett tanú, adat beszéli, hirdeti sok-sok ezer változatban, neki meg volt az a gyönyörű, életosztó ereje, hogy közelében jobbak, erősebbek, megbocsátóbbak lettek az emberek. Aki vele érintkezett, mindenki érezte ezt a bűvös erőt, nem a királyi hatalom, hanem a …
Tovább a műhöz
Örömmé] közöljük a nagyméltóságú vallás- és közoktatás’ ügyi m. kir. Miniszter úrnak február 17-én 4724/VI. b. szám alatt kelt meleghangú köszönőiratát, melyben volt szerkesztőnknek, Sebestyénné Stetina Ilonának önzetlen, lelkes munkásságáért elismerését és köszönetét fejezi ki: «Tudomásomra jutott, hogy Nagyságod az időközben változott viszonyokra való tekintettel az Erzsébet-Nőiskola tanári testületé által államsegély mellett kiadott «Nemzeti Nőnevelés» című folyóiratnak szerkesztői tisztétől, saját elhatározásából, visszalépett. Nagyságod a magyar nemzeti nőnevelés föfontosságu és magasztos ügyét kora ifjúsága óta tiszta hivatásszeretettel és lankadást nem ismerő odaadással szolgálta. Nemzeti nőnevelésünk felvirágoztatása körül Nagyságod úgy az iskolában végzett tanítói munkássága és egyéniségének nemes példát adóan ható kiválósága által, mint pedig a társadalomban és az irodalomban teljesített, emelkedett gondolkodástól vezérelt, az eszményi nőiességet soha szem elől nem tévesztő, nemesen ágitatórius tevékenységével, elévülhetetlen érdemeket szerzett, melyek Nagyságod nevét a hazai nőnevelés történetében, a későbbi utókor számara is kegyeletes és hálás emlékkel fogják fenntartani és megőrizni. Amidőn Nagyságod a «Nemzeti Nőnevelés» című folyóirat szerkesztői állásától, egy negyedszázad lelkes, buzgó …
Tovább a műhöz
A vallás- és közoktatásügyi miniszter f. év július 14-én kelt 86,1000. sz. rendeletével megreformálta a leányközépiskolákat. Mielőtt az új iskolák szervezetét és tanítástervét ismertetném, célszerűnek látom az ezek életbeléptetése tárgyában kibocsátott rendelet közlését: A művelt középosztály leánygyermekeinek nevelése és oktatása céljából alapított felsőbb leányiskolák, melyek negyven évet meghaladó időn át elismerésre méltó módon teljesítették fontos feladatukat, mai szervezetükben már nem tudják kielégíteni a megváltozott életviszonyok folytán felmerült szükségleteket. Ennek következtében felső osztályaik elnéptelenedtek; ellenben a leányok egyre nagyobb számban lepték el - mint magántanulók - a fiúközépiskolákat és a fiúk részére létesített felső kereskedelmi iskolákat; teljesen benépesítették az utóbbi években számukra nyitott különböző típusú leánygimnáziumokat és női felső kereskedelmi iskolákat; sőt újabban itt-ott már az a törekvés is jelentkezik, hogy a leányok a fiúközépiskolákba vétessenek fel bejáró rendes tanulók gyanánt. Ezek a jelenségek azt bizonyítják, hogy a magyar társadalom, a megélhetésnek egyre jobban nehezedő viszonyai közt, leányait a nagyobb műveltség mellett oly ismeretekkel kívánja ellátni, melyek azonkívül, hogy magukban becsesek és a családi életben is hasznosíthatók, egyben megadják nekik a …
Tovább a műhöz
Átéltem az elmúlt napokban méltóságos és főtisztelendő dr. Prohászka Ottokár megyés püspök úr, a mi püspök atyánk lelki gyakorlatait, amelyet nekünk, nőknek tartott az Egyetemi templomban és boldog Haleluja tölti el a telkemet! Szívemben az emberi érzelem legfelségesebb virága, a hála nyílik ki tavaszi szép fakadásban. Neki akarom ezt adni, nemcsak a Feltámadás magasztos ünnepére, mint szívbeli virágajándékot, hanem mint eredményét az ő munkájának az én szívem-lelkem kertjében, amelyet oly szeretettel, felséges vággyal, annyi szakértelemmel, jóakarattal. Isten-erővel munkál meg az emberi léleknek e hivatott főkertésze. Jertek testvéreim, magyar nők, akik ott voltunk és azok is, akik ott nem lehettünk, de akik nz ő szellemében akarunk élni, fejlődni, dolgozni, jertek, vigyük el neki mindnyájan a hála virágát; többet ennél, azt az elhatározásunkat, hogy a tőle hallott tanításokat cselekvő formában, ki-ki a maga munkás élete körében igyekszünk életté feldolgozni és a több és jobb embert magunkban és másokban kialakítani. Hiszen csak ezt kívánja ő tőlünk, ezt a szent, erős igyekezetei, törekvést a fejlődés országában. Dr. Prohászka Ottokár az idén a lelki gyakorlatokat kifejezettebben nőnevelést (értsd embernevelés) célzattal tartotta. Megérti ő korunk kérő szavát, a kialakuló kornak Szellemét, hogy a nőket most nem szabad tanácstalanul hagyni, hanem velük, az …
Tovább a műhöz
Dr. Vásony Lajos a «Nemzeti Nőneveles» eddigi szerkesztője, aki 1915-ben nagy ügyszeretettel és hozzáértéssel vette át a szerkesztést — a lefolyt év végén egyéb elfoglaltsága miatt lemondott a lap szerkesztéséről. 1915-ben «Beköszöntő»-jében adott programmja, — amelyet a háborús évek nagy nehézségei közt megvalósítani igyekezett, — a lap szép tradícióit folytatta s ép ezért sajnálattal látjuk őt távozni szerkesztői asztala mellől. Meghajolva eddigi szerkesztőnk nagyon is megokolt elhatározása előtt a lap szerkesztését a mult példájára a tanári kar vállalta magára azzal, hogy megbízottjaként, alulírt mint felelős szerkesztő Berta Ilona igazgató közreműködésével és a tanári kar támogatásával látja el a lap vezetését és irányítását. Amidőn ezt Olvasóinknak szíves tudomására hozom, lapunk programmjának részletezésétől felment 8 év óta vallott s megvalósított s ma sem változott programmunk. Ha változik is a szerkesztő személye — egy nem változhat: a «Nemzeti Nőnevelés» kipróbált és évtizedeken át helyesnek bizonyult programmja. Nem változhat a lap szellemi iránya, nem változhat a szellem, amely a lapot - közel négyévtizede - múltjában mindig irányította s a jövőben is irányítani fogja s mely erejét a «Nemzeti Nőnevelés» szép múltjából meríti s ez: a nemzeti szellemű nőnevelés minél intenzivebbé tétele, a tanítónők érdekeinek …
Tovább a műhöz