Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
A volt tanítvány és munkatárs tiszteletével emlékezem meg Karunk egykori neves professzoráról, Losonczy Istvánról. A még életben levő diákjai és tanártársai gondolatában még élénken él a 32 éves korában, 1940-ben egyetemi tanárrá kinevezett, szép karrier előtt álló fiatal oktató szigorú tekintetű, de érzékeny lelkületű alakja. Rendkívüli tehetsége a jogfilozófia és az anyagi büntetőjog tudomány alkotó továbbfejlesztésében mutatkozott meg. Az 1937-ben kiadott „A mulasztás okozatossága” ma is mértékadónak tekintett mű, amelyet a hazai és a külföldi jogtudósok azóta is hivatkozási alapnak tekintenek. „A tettesség és részesség a büntetőjog rendszerében” c. monográfiája (1966) 40 év eltelte után is példája a fegyelmezett gondolkodásnak, a tudományos alaposságnak és a szigorú, következetes logikai módszer alkalmazásának. Jogfilozófiai munkásságának érdemeit a 2002-ben Karunkon szervezett tudományos rendezvény jelenlevői elismeréssel méltatták. Ebből az alkalomból jelentette meg a Szent István Társulat Losonczy István „Jogfilozófiai előadások vázlata” című posthumus írását, amely egyben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hivatalos tankönyve. Tudományos karrierjét a II. világháború utáni hazai rendszerváltozás kettétörte. Újkantiánus szellemi tájékozottsága lehetetlenné tette, hogy a mraxista-leninista …
Tovább a műhöz
Közismert, hogy a hivatásos politikusok körében kiugróan magas a jogi végzettségűek aránya. Ezért, s mert a politikusok úgyszólván naponta szembesül(het)nek a „politikacsinálás” erkölcsi vonzataival, mindenképpen indokolt a joghallgatókat a jogtudományok és a jogbölcselet mellett a politikatudomány, a politikai filozófia és a politikai etika felé orientálni.
Napjainkban, amikor gyengülni látszik az állam belső és külső szuverenitása, nem csoda, ha megfogalmazódik a kérdés: vajon nem veszti-e el értelmét a politika? Bármit hozzon is a jövő, úgy gondoljuk, a XXI. század európai polgárainak is szükségük lesz morális kapaszkodókra a közös ügyek vitelében. Az is bizonyosnak látszik, hogy tovább erősödik majd az egyes tudás- és tudományterületek együttműködésének már ma is jelentős igénye. Úgy érezzük, növekvőben van ez az együttműködési készség a főként jogászok által művelt jogelmélet és államelmélet, a túlnyomórészt filozófusok által művelt politikai filozófia, valamint a heterogén szaktudományos hátterű politikatudomány között is. Ebből a szempontból talán jelzésértékű, hogy a jelen konferencia jogelméleti és politikatudományi előadásai ugyanazon szekcióban hangzanak el. A jogelméleti előadások fókuszában nem csupán a korunkat foglalkoztató aktuális hazai és nemzetközi kérdések vizsgálata áll, hanem a dél-kelet európai térség speciális …
Tovább a műhöz
Néhány éve még mosolyogtunk azon, aki a balneológiáról azt hitte: bálnatenyésztéssel foglalkozik, és – tengerünk nem lévén – mint a hazánkban művelt egyik fölösleges tudományt állították pellengérre. Ma már talán átlagos képzettségű honfitársaink többsége is tisztában van a szó jelentésével. Vannak ma már a szakmán kívül is, akiknek mond valamit Zsigmondy Vilmos, Than Károly vagy Pávai-Vajna Ferenc, Moll Károly, a Schulhof testvérek neve. Fontos is ezt tudatosítani, hiszen nekünk van a világon másodikként megalakult tudományos társaságunk ezen a területen. Idén 125 éves ugyanis a Magyar Balneológiai Egyesület, mely megalakulásakor 1891-ben még a Magyar Szent Korona Országainak Balneológiai Egyesülete nevet viselte. A történelmi Magyarország, mint tudjuk, egy teljes földrajzi egységet, az egész Kárpát-medencét foglalta magába. E földrajzi egység pedig geológiailag a Pannon-medencét jelöli, melynek ismert egy érdekes anomáliája: itt jelentősen vékonyabb a földkéreg. Ennek köszönhetjük azt, hogy termál- és ásványvizekben oly gazdagok vagyunk: csak a mai Magyarország területén 1300 hévízkutat tartunk nyilván. (Összehasonlításként: a hatszor nagyobb Franciaországban 1200-at.) Ennél még több van a teljes Kárpát-medencében, hiszen politikai határokat a geológia és a hidrológia, vagyis a természet nem ismer. Ezen a vidéken a fürdőkultúra egészen a római korig …
Tovább a műhöz
Benedek Ferenc 1926. január 30-án született a kis Zala vármegyei községben, Ozmánbükön, kisbirtokos családban. Édesapja Benedek Ferenc, édesanyja Bogár Julianna gyermekeiknek diplomát adtak a kezébe, a Professzor húga belgyógyász szakorvos lett, öccse teológiai doktorátust szerzett a bécsi egyetemen. A gimnázium alsó tagozatát a zalaegerszegi Deák Ferenc Gimnáziumban, a felsőt pedig a szombathelyi premontrei rend Szent Norbert Gimnáziumában végezte el, ahol 1944-ben érettségizett. A tantestületekre ma is nagy megbecsüléssel gondol vissza, volt tanára,
akinek barátságát holtig élvezte. Érettségi után egy évet töltött a szombathelyi Hittudományi Főiskolán, ahol a lehallgatott filozófiai és bibliatudományi stúdiumok a későbbiek során is jól felhasználhatónak bizonyultak számára. Az 1944-45-ös tanévet tarkították a történelem tragikus eseményei, az erődítési munkákra való kivezénylés, a Birodalomba való kiürítés veszélye. A Pécsi Egyetem jogi karára 1946-ban iratkozott be. Ebben az időben a fakultás nem volt nagy létszámú, légköre szinte familiáris volt. Az oktatói karból a fiatal jurátusra különösen nagy benyomást tett Óriás Nándor, a „prétor", a jogtörténész Holub József, a polihisztor Kislégi Nagy Dénes, a jogfilozófus Losonczy István, a büntetőjogász Irk Albert, a civilista Kauser Lipót és Rudolf Lóránt, a közjog területéről pedig Csekey István és …
Tovább a műhöz