Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A «Tanügyi Kongresszus» alkalmával a «Családi nevelési szakosztályban előadást tartottam e tételről: «Miképen lehetne a fővárosi munkásosztályok iskolás gyermekeinek az iskola idején kívül való neveléséről gondoskodni? 1. Naponként, azaz hétköznapon. 2. A nyári szünet idején.» Indítványt is tettem akkor, melyet a kongresszus egyhangúlag magáévá tett. Ez ügyben azonban azóta alig történt valami. Tudom, hogy minden eszmének időre van szüksége, míg a szíveken át tetté érlelődik; de tudom azt is, hogy a legjobbat is feledés borítja, ha hosszabb ideig nem foglalkoztatja az elméket. Legyen szabad tehát emlékezetnek- okáért a kongresszuson ez ügyben mondottakat itt röviden ismételnem. A társadalmi szakosztály ülésén tekintettel az idő előrehaladottságára, nem kívántam bosszú előadást tartani előterjesztendő határozati javaslatom megokolására. Annyival kevésbbé tartottam ezt szükségesnek, mivel az ügy, melyet ott szóvá tenni akartam, első sorban érző szivekre szorul, és ha annyi nemes nőt lát az ember maga körül, mint én ott a teremben, akkor nem kell a szívekhez hosszasan szólani. Határozati javaslatom elfogadtatásával, illetőleg megvalósításával nem akartam egyebet elérni, mint hogy a társadalom azon gyermekeknek, a kiknek iskolát adott ugyan, de a kiknek épen a társadalmi szükségletek ellátása folytán családjuk nincs, adjon némileg családot is. Én ugyanis azt …
Tovább a műhöz
A positivismus vallásának követői — úgy olvashattuk egy magyar lap közleményéből, hogy ilyenek Magyarországon is vannak — Páriában, a vallásalapító otthonában, a melyet ő a religion universelle Rómájának szánt, megünnepelték e napot. De azoknak a szűk körén túl is, a kik a Comte hirdette alapon felekezetet képeznek, mindenki, a ki az emberiség haladását figyelemmel kiséri, bizonyos kegyelettel kell, hogy forduljon ez emlékünnep felé, mert Comte hatása korántsem merül ki abban a felekezetalapításban, hanem az ő bölcsészeti irányának e század szellemi küzdéseiben jelentékeny szerep jutott. Tulajdonképen sem a positivismusnak, mint bölcsészeti iránynak, — sem az altruismusnak, mint az erkölcstan alapeszméjének Comte nem volt az első képviselője, — és nem volt a legnagyobb képviselője sem. De fellépésének ideje és körülményei folytán az ő hatása messze terjedt, — tovább mint a felületes szemlélő véli — és ma is munkál.
A mult század végét bezáró fraczia forradalom hatása a rombolásban merült ki. Nem ok ez arra, hogy e miatt az emberiség haladásában való szerepét kicsinyeljük. Az útban álló omladékoknak elhordása, ha maga nem is építés, de annak előfeltétele. A nagy franczia forradalom a rombolásnak ezt a munkáját alaposan elvégezte. Az azután következő kornak volt a feladata az építés; — és ez a kor érezte legjobban ennek a szükségét. «Depuis …
Tovább a műhöz
Régi levelek között böngészve, egy családi birtokán élő «nagyasszony» «bizodalmas kesergeseire» bukkantam. A levél 1600 végéről kelt és Bécsben lakó leányának soraira felel, ki úgy látszik, serdülő leányai nevelése miatt tanácskérőleg fordult hozzá. A jó nagyasszony nem érti, hogy minek kellene a leányokat házon-kívül «finomítani», mikor azoknak «otthon vagyon az helyük». «Lelkem leányom, hatan voltatok, mindeneket felneveltelek és férjhez adtalak tisztességben és soha még szégyent veletek nem vallottam. Orczapirulás nélkül meghallgathatod, hogy férjedurad oldalán még a császár személye előtt is megjelentél sok fényes dáma között és csak jó hiredet vettem mindenkoron. Hát ugyan mért tudnám én azt jobbnak, hogy lelkem unokáimat valami idegen «frajlá»-ra tudjam bizva, mikor az én kipróbált, bizodalmas vénasszonyom csak úgy megcselekedi. Ebben én soha bele nem nyugszom. Ha a Te anyai sziveden erőt vész, hát csak küld be őket hozzám, majd felnevelem, ha Isten élni enged, mint édes anyjukat az Isten dicsőségére.»— Kedves Nagyasszony! dicsőült alakod ott áll a magyar családi tűzhely apsisánál, a hagyomány lángpallosával, mint a faji jelleget szent örökségképen őrző Cherub. Tiltakozol, védekezel. De az újítás szelleme erősebb, mint Te, mert fiatalabb. Egy ütés varázsveszszejével elég, hogy porrá zúzza százados érczpallosodat. Nőnevelésünk mindenkor …
Tovább a műhöz
2. Az iskolai nevelőtanítás sikertelenségének egyik oka még abban keresendő, hogy a tanítók részint helytelenül értelmezik a tanítás tervét, részint túlterjeszkednek annak követelményein. Állításom igazolása végett hasonlítsuk össze egy-két tanítási tárgyban azt az anyagot, a melyet a tanítók rendszerint eltárgyalnak, tanítás tervének tényleges követelményeivel.
a) Magyar nyelv és irodalom. Egyszerűség okáért utalok itt magára a tanítási tervre, mely a kartársaknak minden iskolában rendelkezésűkre áll. Olvasás, az olvasmányok értelmezése, azok tartalmának földolgozása beszéd- és értelemgyakorlatok módjára, a tartalom összefüggő elmondása, a helyesírás és fogalmazás gyakorlása: íme, a tanítás terve ezeket kivánja kiváló figyelemben részesíttetni, valamint az I., úgy a II. osztályban is. A mellett olvasmányok alapján tanítandók a mondat fő- és mellékrészei, a beszédrészek, a szó elemei (helyesírás alapján), az ige ragozásának főbb formái kapcsolatban az állítmány tárgyalásával, a névragozás kapcsolatban a mondat egyéb részeivel (I. osztály); azután a mondat- és beszédrészek kimerítőbben, a név- és igeragozás összes formái (különös tekintettel a hangbeli módosulásokra és a helyesírás szempontjából megfigyelni valókra); szóképzés, fő- és mellékmondatok, központozás.
Ha helyesen értelmezzük a tanítási tervet, akkor a tanítás …
Tovább a műhöz
A rézmetszés művészetét már a régi mesterek nagy tökéletesség revitték ; a német, a németalföldi és az olasz mesterek mind oly művészettel uralkodtak az anyag felett, hogy az ilynemű remek metszetek, daczára az egy, a nyomdafesték-színnek, a színezés benyomását keltik bennünk. Az anyag ridegsége azonban a metsző elé sok akadályt gördít, melyet igaz, hogy egy Dürer, Gultzius, Mari Anton genialitása legyőz, de a mely munkáját igen megdrágítja. Ha tekintetbe veszszük, hogy egy igen szorgalmas rézmetsző alig képes egy napi fáradságos munkálkodás alatt 3—400 vonalnál többet vésni, tehát kénytelen munkájára annyi időt szentelni, a mennyi alatt a fametsző épen háromszor annyit végezhet, belátjuk, hogy a rézmetszet már munkabér dolgában sokkal drágább kell, hogy legyen, eltekintve attól, hogy az anyag, a lemez gyors felhasználása, mondjuk kopása miatt egy lemezről 2 —300 jó lenyomatnál alig lehet többet kapni. A dolgok ily állásánál most az iparművészet nyújtott segédkezet a képzőművészetnek. Hallottuk, hogy a művészi ízlés az anyagi jólét gyarapodásával a használati tárgyak díszítését követeié. A lovag pánczélját és sisakját, lőfegyverének csövét, kardmarkolatját és pengéjét, az ünnepélyes alkalommal használt ruhát és még inkább a torna után hatalmasan igénybe vett evő- és ivó eszközöket képes díszszel látják el. Az iparos igyekezett azokat …
Tovább a műhöz
A népnevelés fontossága felől itt, e díszes körben szólanom fölösleges; hiszen a Mária I)orothea-egye sülét egész fennállása alatt nemcsak a jó szív sugallatát követi, midőn a tanítónők között könnyeket szárít és gondokat oszlat; hanem ritka lelkesedéssel és igaz tudással állandóan napirenden tartja a nőnevelés minden tagozatát s a női társadalmi kérdés nagy problémáját. Ez utóbbi körből az egyesület a közelmúltban egy nagyjelentőségű kérdéssel foglalkozott, azzal ugyanis, hogy mi módon kellene a leányok népoktatását a gyakorlati életre kihatóvá tenni ? Végesné-Bogya Irma lírnő azon szép és helyes elveket, a melyeket e kérdésről itt oly tanulságosan fejtegetett, Egerben, az ott megnyílt gazdasági ismétlő leányiskolában gyakorlatilag is megvalósította. A ministeri kiküldött, megvizsgálván e tanfolyamot, teljes elismeréssel és nagy dicsérettel nyilatkozott arról, a mit ott látott és tapasztalt. A M. D.-egjresület részéről a napokban egy küldöttség tisztelgett Wlassics Gyula közoktatási minister urnái, kérve őt, hogy a gazdasági ismétlő iskolát a leányok számára is, a gyakorlati élet követelményeinek megfelelően, országszerte szervezné. Ugyanezen küldöttség engem is megtisztelt azon kitüntető felhívással, hogy ezen nagyfontosságú kérdésben nézeteimet itt az igen tisztelt egyesület körében mondanám el. Örömmel teszek most eleget ezen megtisztelő …
Tovább a műhöz
Halász Ferencz osztálytanácsos úr nagy érdekű felolvasásával népnevelésünk egyik legfontosabb, legéletbevágóbb, de eddig teljesen elhanyagolt ágára hítta fel figyelmünket. E fontos kérdéssel a Mária Dorothea-Egyesület tanítónői szakosztálya ismételten foglalkozott; annál nagyobb örömmel töltheti el minden egyes tagját, hogy immár a legilletékesebb helyről is hangoztatják az ismétlő leányiskolák helyes mederbe terelendő és a gyakorlati életnek megfelelő szervezését.
Az már nem szenved többé kétséget, hogy az ismétlő iskolákat múlhatatlanul fel kell állítani, csak az a kérdés, miképen volnának szervezendők, hogy a gyakorlati élet követelményeinek legjobban megfeleljenek? Erre a kérdésre vonatkozólag legyen szabad néhány szót koczkáztatnom, annak előrebocsátásával, hogy csupán a fővárosi leány-ismétlő-iskolákról óhajtok szólni. De mielőtt tulaj dónképeni tárgyamra rátérnék, szükséges, hogy a fővárosi elemi népiskolák jelenlegi tényleges állapotáról beszéljek. Egy pillantást vetve népiskoláinkra, lehetetlen, hogy a figyelmes szemlélő azonnal észre ne vegye csonka, bevégzetlen voltukat. A népiskola alsó foka, a 4 alsó osztály, tagadhatatlanul virágzó intézmény ; de legszebb fejlődése közepett megszakad a fonal és közbelép a polgári iskola és mint azt néhány év előtt Somogyi Géza znióváraljai igazg. tanára «Magyar Pedagógiában» közzétett …
Tovább a műhöz
A párisi kiállítást tanulmányozván, hivatalos állásomból kifolyólag első sorban a felsőbb leányiskolák köréből kiállított tárgyakat vettem szemügyre és a különböző államok nőneveléséről és eredményeiről igyekeztem képet szerezni. E részben szerzett tapasztalataimról fogok ebben a czikkben beszámolni. A legteljesebben Erancziaország mutatta be a maga tanügyi intézményeit és így a nőnevelési intézeteket is. Közöttük első helyen állanak a felsőbb leányiskolák, vagy a mint ottan nevezik a «Lycées et Collèges de jeunes filles». Szervezetükről és statisztikájukról már szólott e helyen dr. Erödi Béla ; ennélfogva csupán arra szorítkozom, a mit ezen iskolák működésére és munkájuk eredményére nézve tapasztaltam. A kiállítás igen jó és hű képet adott a franczia felsőbb leányiskolák állapotáról, belső életéről és munkájáról. Egy egész intérieurt töltöttek meg az iskolaépületek tervei és fényképei, a tankönyvek és egyéb kiadványok, tananyag-kimutatások és a tanulók mindennemű dolgozatai és munkái. Az írásbeli dolgozatoknak, mint általában a franczia iskolákban, a felsőbb leányiskolákban is nagy szerepük van. A testgyakorlatot, rajzot és női kézimunkát kivéve minden tantárgyból készítenek írásbeli dolgozatokat, úgynevezett composition-ok ; azonkívül a tanulók az otthonban, illetőleg az étude-ökben résumé-kben gondosan kidolgozzák és …
Tovább a műhöz
Nagy érdeklődéssel tanulmányoztam a franczia leányok idegen nyelvi dolgozatait és az idegen nyelvek tanításának módját és eredményét. Az ottani felsőbb leányiskolákban a tanulók szabad választás szerint csak egy idegen nyelvet tanulnak. Leginkább van elterjedve a német és az angol nyelv tanulása. 1895-ben 63 felsőbb leányiskolában 69 angol és 57 német nyelvtanítónő volt alkalmazva. Keleti Francziaországban a leányok inkább a német, nyugaton túlnyomóan az angol nyelvet választják, a melynek tanulása általában jobban van elterjedve, kétségtelenül azért is, mivel elsajátítása kevesebb nehézséggel jár. Az idegen nyelv tanulása már a lycée-hez vagy collège-hez csatolt előkészítő osztályokban kezdődik. A classe enfantine-ben (8—9 éveseknél) hetenkint 2 1/2 órát, a három classes préparatoire-ban (9—12 évesek) hetenkint és osztályonkint ugyanannyit, az öt classes secondaires-ben hetenkint és osztályonkint 3 órát fordítanak az idegen nyelv tanítására. A IY. és Y. osztályban a tanuló 2—2 órában mint fakultativ tárgyat még egy idegen nyelvet tanulhat. A kötelezett idegen nyelv tanítására 9 éven át mindössze 25 óra van felvéve, tehát jóval több, mint a mennyit mi a felsőbb leányiskolákban egy-egy idegen nyelvre fordítunk (németre 17, francziára 18 óra). Mindazonáltal az idegen nyelvek is, a hol a társadalmi viszonyok miatt az eredmény az egyik vagy a másik idegen …
Tovább a műhöz
A «szülöi értekezletek» nálunk alig egy-két éves múlttal dicsekvő intézmény. Németországból importáltuk, s nálunk is, mint ott a szükségérzet hívta életre. A tanárok s a szülők egyaránt érezték, hogy a gyermekek érdekében kifejtett munkásságuk sikerre csak úgy vezethet, ha egymást támogatva, egymást kiegészítve, egymást megértve dolgoznak, s a nevelés eredményeért a felelősséget is közösen viselik. Ennek a szükségérzetnek a magyar sajtóban először dr. Waldapfel János gyakorló főgimnáziumi tanár adott kifejezést, az intézet 1900-ik évi értesítőjében közlött értekezésével. Azonban a gyakorlati megvalósításra a legerősebb ösztönzést az a nagyfontosságú rendelet adta meg, melyet közoktatásunk vezére, dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter intézett e tárgyban dr. Badics Ferenczhez, a gyakorló főgimnázium igazgatójához, e rendeletével is bizonyságát adva annak, hogy éles tekintetét a nevelésügy javára szolgáló semmiféle mozgalom vagy eszme sem kerüli ki. Az 1901 febr. 11-én 11,428. sz. alatt kelt fontos rendelet egész terjedelmében a következőleg szól: Habár az iskola és a család lehető gyakori érintkezésének fontos követelménye fennálló iskolai rendünk több intézkedésében kifejezésre jut, sajnálattal kell mégis tapasztalniok a tanári karoknak, hogy a szülök csak ritka esetekben érdeklődnek kellőképen gyermekeik erkölcsi és …
Tovább a műhöz
Mélyen tisztelt hallgatóim ! Új hajlékunkban, távol a világ zajától s a szabad természettől környezve, ma jöttünk össze először, hogy annak az emlékét ünnepeljük, a kinek nevét házunk homloka büszkén viseli: Erzsébet királynénk emlékét.
De nem először történt, hogy e név: Erzsébet összegyűjt mindnyájunkat, tanítványokat, tanárokat, elöljárókat, mindnyájunkat, a kiket a szeretet köteléke összefűz, hogy fölidézzük lelkünkben annak a királynénak dicső képét, a kit az egész magyar nemzet szeretettel szivébe fogadott. Tisztult érzéssel követtük immár több óvón át sorainkból azokat az ünnepi szónokokat, a kik tehetségük javát ráfordították, hogy halhatatlan királynénk lelki kincseit előttünk föltárják. De vájjon nem hoztak-e már minden kincset napfényre, melyet e nagy történeti alakunk lelke magában rejtett, s nekem nem jutott most egyéb föladat, mint szép gondolataikat, igaz érzésből fakadt szavaikat Önök előtt ismételve fölidézni ?
Bizonyára mindnyájunk tapasztalata, hogy mind a természetnek, mind a művészetnek remekei minden újabb szemléletnél újabb szépségekkel lepnek meg bennünket. így vagyunk szeretteinkkel is; mindig új és új okokat találunk, hogy még jobban szerethessük őket. S kinek közülünk ne volna szerény kis mondanivalója, ha Erzsébetünk nevével kopogtatnak szíve ajtaján? Mi, a kik hivatásunknál fogva a ránk bizott ifjúság …
Tovább a műhöz
Azt kellett volna e sorok élére írnunk: «a fizetés - azokat az előnyöket latolgatva, melyeket az új törvényjavaslat az állami tanítószemélyzetre nézve az egész vonalon át biztosít, önkénytelenül a köszönet érzésére buzdulunk, s ez az érzés újra és újra Wlassics nevét hozza ajakunkra. Lehet, hogy nem teljesedtek mindenkinek vérmes reményei; lehet, hogy némelyekre nézve a fizetésrendezés előnyei nem érvényesülnek azonnal, csak fokozatosan; sőt az is lehet, hogy némelyek, ha új helyzetüket az előttük járókéval mérik össze, elégedetlenségre érzik magukat feljogosítva: de az is kétségtelen, hogy mindenkinek javul a helyzete az előbbihez képest, hogy előmenetele mindenkinek biztosított s nem függ mint eddig az idősebbek kidőlésétől, nyugdíjazásától; és végre, hogy módot ad a javaslat a rendes előléptetésen kívül a kiválóságok jutalmazására is. Talán igazuk lehet azoknak, kik a különböző csoportosításokban némely csoportoknak mellőzését, némelyeknek módfölött való kiemelését helytelenítik; mi csak rendezés; mert erről ír és beszél ma mindenki. Ámde azt látjuk, hogy a javaslat az összességnek tisztességes megélhetését biztosítja s még az eddig oly keserves viszonyok között sínylődő néptanítók helyzetét is annyira kedvezővé teszi, mennyire csak pénzügyi viszonyaink ezt megengedik. Ha némely kiigazítások, pótlások és javítások kívánatosnak …
Tovább a műhöz