Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
Hat esztendőt forgott immár az idő kereke, hogy gróf Klebelsberg Kunó örökre lehunyta szemét. Azonban minél messzebb távozik alakja az idő távolába, annál nagyobbra nő. Az Idő legtöbbször kegyetlen bíró: olyan államférfiakat, akik személyi varázsukkal s hatalmukkal a kortársakat lenyűgözik, vagy zordon fönségükkel, a distancia jól kihasznált pátoszával egyéniségük és tehetségük arányait mesterségesen meg tudják növelni, az Időnek szigorú mérővesszeje előtt fokozatosan összezsugorodnak, személyiségük lassankint színeiben megfakul, a nemzet életébe beleszőtt alkotások híján nevük valamikor dicsőn csengő hangzása évről-évre mindjobban elhalkul. Gróf Klebelsberg Kunó az államférfiaknak nem ebből a könnyen feledésbe menő típusából való. Amint cselekvő hitének és alkotó vágyának fauszti ereje tudatosan nem a jelen pillanatnak, hanem a messze jövőnek dolgozott, akként éppen ez a jövő, amikor kulturális alkotásai, szellemi befektetései gyümölcseiket fokozatosan megérlelik, mindjobban megtermi történeti háláját és kegyeletét. A kultúrpolitikai alkotások és beruházások az első pillanatra a hozzá nem értők szemében terméketlenek, mert kézzel fogható kamatokat azonnal nem hoznak: csak hosszú évek
múltán jelentkezik bőséges szellemi aratásuk. Ekkor már a kortársak meg nem értő kritikája réges-régen elhangzott s ennek helyébe lép most a történetírónak, …
Tovább a műhöz
Ö császári és apostoli királyi Felségének a nők keresetképességének kiterjesztése és a nőnevelésügy fejlődése érdekében oly fontos, legfelsőbb elhatározása, melylyel a nőknek az egyetemek látogatását megengedte több fontos miniszteri rendelet kibocsátását vonta maga után. A nagyméltóságú miniszter úr az eddig megjelent rendeleteket közlés végett folyóiratunknak is megküldvén, megjelenésük időrendjében ideiktatjuk azokat, mint nőnevelésügyünk fejlődésében korszakos fontosságit örökbecsű okiratokat I. A budapesti és kolozsvári egyetem tanácsához 1895. évi 65,719. sz. alatt kibocsátott leirat. A nők tudományos pályákra bocsátásának kérdése hosszú idők óta foglalkoztatja művelt társadalmat, a tudományos köröket és a legtöbb művelt állam kormányzatát. A társadalmi viszonyok átalakulása, a létért való küzdelem megnehezülése a nők társadalmi helyzetében is nagy változást idézett elő. Ma már a műveltebb körökhöz tartozó nők is mind-nagyobb számmal kénytelenek részt venni az élet küzdelmeiben és a családi élet nyugalmasabb körét gyakran kell felváltaniok a kenyérkereset nehéz és fárasztó munkájával.
Azt bizonyára nem lehet tagadni, hogy azon kereseti módok, a melyeket a régebbi társadalmi felfogás a nők számára — elég mostohán — kijelölt, elégségeseknek nem bizonyultak.
A változott társadalmi és művelődési viszonyok arra …
Tovább a műhöz
Kulturális életünk legkimagaslóbb eseménye volt a közelmúltban dr. Wlassics Gyula, vallás- és közoktatásügyi miniszterünk nagyszabású beszéde, melyet a költségvetési vita megkezdése alkalmából mondott. Folyóiratunk szerény keretét messze túlhaladó merész vállalkozásba fognánk, ha e beszédnek közoktatásügyünk egészére vonatkozó nagy jelentőségét, nemzeti kulturánk fejlesztésére gyakorolt igazi hatását fejtegetni megkisérelnők. Ennek a beszédnek nemcsak a parlamentben volt óriási hatása, hanem a parlamenten kivül álló köröket s a napi sajtót is lelkesedésre bírván, a közvéleményt hosszabb ideig foglalkoztatta. Első pillanatra úgy hatott mint a szivárvány, melynek színeiben a jobb jövő reményének érzetével elgyönyörködünk, majd mint az enyhe eső, mely termékenyít és áldást fakaszt. Valóban nemzeti kulturánk jobb jövőjének képe bontakozik ki abból a hatalmas tervezetből, melynek vázlatát miniszterünk merész kezekkel megrajzolta, valóban csak áldás fakadhat abból társadalmi életünkre, ha ezt az önálló magyar közmívelődési rendszert, melyet beszédében kidomborított, következetesen keresztül vinnie sikerűi. Adja Isten, hogy ez a hatalmas terv minden részletére nézve sikerüljön; adja Isten, hogy az ország anyagi ereje arányban állva Wlassics Gyula alkotni akarásával és tudásával, megteremtsék az önálló, a hatalmas magyar kulturát, nemzeti életünk …
Tovább a műhöz
Öt év előtt adtam ki a gazdasági ismétlő iskola szervezetét és tantervét. Ebben az a meggyőződés vezérelt, hogy hazánk különleges viszonyai között nem elég, ha a népiskola csak az általános alapvető ismereteket hinti szét a nép milliói közé, hanem szükséges, hogy népoktatásunknak addig csaknem meddő tagozatát: az ismétlő iskolát alakítsuk át olyan intézménynyé, a mely a hat-éves elemi népiskola munkáját, a nemzeti népoktatást megszilárdítván, az ifjúságnak olyan elméleti, főleg gyakorlati ismereteket is nyújtson, a melyekre népünknek jövő életfoglalkozásában szüksége lesz.
Olyan ismereteket adjon, melyek az élet nehéz viszonyai között a nép küzdelmes munkájában megélhetését megkönnyítik, boldogulását előmozdítják. Már akkor bizton számítottam hazám derék néptanítói karának lelkes, buzgó támogatására. Meg voltam győződve, hogy a néptanítók eszmémet és czéljaimat lelkesen föl fogják karolni, nemcsak a kitűzött czél nagy jelentősége miatt, de saját jól fölfogott érdekükben is. Örömmel nyilvánítom, hogy a magyar tanítói karba helyezett bizalmam fényes igazolást nyert. A gazdasági ismétlő iskola, népoktatásunknak eme fiatal sarja, öt év alatt olyan katalmas lendületet nyert, a minőt csakis a tanítói kar lelkesedése, kitartása s a tanfelügyelői kar buzgósága volt képes megteremteni. Öt év alatt ezeknek az iskoláknak a száma közel …
Tovább a műhöz