Keresés
Összes találat megjelenítve : 7
Összes találat megjelenítve : 7
Találatok
Felszabadulásunk harmincadik évfordulójáról a Magyar Pedagógiai Társaság szakosztályai és tagozatai méltóképpen megemlékeztek. Titkárságunk javaslatára elnökségünk úgy határozott, hogy az ünnepi évben adjon ki a Társaság olyan tanulmánykötetet, mely hűen tájékoztat az elmúlt három évtized pedagógiai erőfeszítéseiről és eredményeiről. A gyűjtemény ne csak megemlékezzék azokról, akik a korszakot végigélték, hanem nyújtson eligazítást is azoknak, akik később nőttek bele, vagy most kezdik meg hivatásuk gyakorlását. A mű rendeltetésének ilyen megfogalmazása ellenére sem gondolhattunk arra, hogy felkért szerkesztőink kritikailag értékeljék az elmúlt három évtized pedagógiájának történetét, és valamennyi jelentősebb törekvés bemutatására vállalkozzanak. Lehetőségeink ismeretében és azok határai között készíthették el olyan társasági kötet tervét, melynek tanulmányozása a tiszteletreméltó múltbeli erőfeszítések jobb megértéséhez vezet, egyben további, elmélyedőbb vizsgálatokra serkent. így kezdődött meg a gyűjteménybe bekerülő tanulmányok kiválogatása olyan munkákból, amelyeket Társaságunk mai - jelenleg is élő - tagjai, mint történetileg és saját egész munkásságuk szempontjából jellemzőket ajánlottak fel. A már nem élők munkáiból a szerkesztők válogattak. A közölt - válogatott - bibliográfia további tájékozódást tesz lehetővé …
Tovább a műhöz
A család jólétéért
- 1943
Az Actio Catholica Országos Elnökségének szociális és karitatív szakosztálya 1942 végén a családvédelem szociális és gazdasági megalapozásáról ankétet tartott, amelynek során igen értékes előadások hangzottak el. Ezek az előadások, melyeknek teljes szövegét az alábbiakban közöljük, minden szempontból iparkodtak a családvédelem súlyos és sorsdöntő kérdéseit megvilágítani s azok megoldását a lehetőség határain belül megadni. A családvédelem szociális és gazdasági megalapozásának módját maga Isten jelöli meg, mikor az egész emberiséget közös ősszülőktől származtatja le és azt akarja, hogy egy nagy családot alkosson, amelynek szociális összefogó erejét a hitvestársi,1 a szülői és gyermeki,1 2 valamint általában az istenszeretet és a helyes önszeretet mértékével mérendő felebaráti szeretet alkotja, gazdasági alátámasztását pedig az az isteni intézkedés biztosítja, amellyel a növény és állatvilágot s általában az összes Földi javakat az egész emberi nem szükségleteinek kielégítésére rendelte,4 hogy ezekből mindenki abban a mértékben részesüljön, amely emberhez méltó megélhetésére, illetve a "szaporodjatok" isteni parancs teljesítésére szükséges. Ha az emberek mindig úgy megtartották volna a felebaráti szeretet törvényét, mint az első keresztények, akiknek Krisztus parancsa alapján a szeretet volt az ismertetőjelük, úgyhogy Tertulliánus …
Tovább a műhöz
*A magyar nevelés története" 1988-ban, a Tankönyvkiadó gondozásában megjelent I. kötetének folytatásaként nyújtjuk át e munkát az olvasónak. Sajnáljuk, hogy a Tan-könyvkiadó nem tudta folytatni a következő kötet megjelentetését, így csak társadalmi támogatással és szerényebb külsővel tudjuk a H. kötetet kiadni. Az 1980-as években elkezdett kutatásokat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Neveléstörténeti Kutatócsoportja továbbfolytatta, és így kerülhetett most sor a H. kötet megjelenésére. Reményeink szerint a befejező III. kötet előreláthatólag 1994-ben jut az olvasó kezébe, ha a kiadáshoz szükséges anyagi, feltételek megteremtődnek. A befejező kötet a két világháború közötti időszak, valamint az 1945 utáni változások neveléstörténeti összefüggéseit tárgyalja, figyelembe véve a történeti kutatások legújabb eredményeit. Reméljük, hegy ezt a II. kötetet a szakmai közvélemény, a pedagógus társadalom, valamint az egyetemi és főiskolai hallgatók érdeklődéssel fogadják. Az egyes fejezetek megírására a korszak legkiválóbb kutatóit nyertük meg, ez már önmagában is biztosíték a tudományosság alapvető követelményeinek érvényesítésére. A korszak, amellyel a H. kötet foglalkozik, neveléstörténeti szempontból nem a. békés fejlődés időszaka. A kiegyezés, az Eötvös utáni időszak, a polgári fejlődés jelentős reformok …
Tovább a műhöz
A neveléstörténeti írásoknak - ritka kivétellel - jellemző vonása, hogy mintegy megállnak az iskola, a különböző oktatási-nevelési intézmények. kapujánál. Bemutatják a kort jellemző társadalmi-gazdasági körülményeket, az oktató-nevelő munkát meghatározó eszmetörténeti mozzanatokat, vázolják a követelményeket, amelyeket különböző társadalmi erők az intézmények elé állítanak, de a falakon belül folyó élet bemutatására ritkán és akkor is inkább epizodikusán térnek ki. Nagyjában-egészében hasonló a helyzet óvodatörténeti irodalmunkban is, jóllehet a legelső hazai kezdemények sem nyúlnak másfél évszázadnál sokkal távolabbi múltba. Budán a Krisztinavárosban, édesanyja Mikó utcai házában 1828. június 1-én nyitotta meg csendben Brunszvik Mária Terézia grófnő első, kisgyermekeknek szánt nevelőintézményét, ahogy a neveléstörténet számon tartja, az első magyarországi óvodát. 1829. március 9-én kezdte meg működését a következő hasonló rendeltetésű intézmény a budai Felsővárosban, immár előkelő közönség részvételével. Tíz nappal később került sor a lipótvárosi, majd június 13-án a vízivárosi intézet megnyitására. A vidéki városok közül Besztercebánya és Pozsony után 1832. november 1-én Nagyszombat követte a példát. A neveléstörténet helyesen ítél. Valóban új, jelentőségében máig növekvő nevelőintézmény, az óvoda …
Tovább a műhöz
I. Szöveggyűjtemény
- 1996
Nyugat-Európában az óvoda azoknak a társadalmi változásoknak a szülötte, amelyek a XVIII. és XIX. század fordulója táján már igen erőteljesen jelentkeztek. A nagyipar fejlődése, a kapitalizmus térhódítása nemcsak a társadalom egészének, hanem a családnak a szerkezetében és életében is fontos változásokat idézett elő. Az anya a családi otthonon kívül is munkára kényszerült, s a nők tömeges munkába állása maga után vonta, hogy kisgyermekek sokasága maradt felügyelet nélkül, gondozásuk, nevelésük megoldatlanná vált. Az első magyarországi óvoda létrejötte megelőzné hazánkban a kapitalizmus kialakulását, de összefügg a kapitalista fejlődés kezdetével, a sajátos magyar gazdasági és politikai helyzetnek megfelelően. Az első magyar óvoda óvoda alapításinak ideje 1828. a reformkor kezdete, amikor a lassan meginduló polgári,„átalakulásért folyó 'harccal együtt küzdelem kezdődött az ország kulturális felemelkedéséért, a köznevelés, á népoktatás fejlesztéséért, az ország haladásáért. E történelmi kor eleién kezdte meg Brunszvik Teréz munkásságát, aki saját költségén létrehozta az 1828, június 1-én Budán, a mai Mikó utcában Magyarország első óvodáját. A magyar kisdedóvásról méltán emlékezhetünk, hiszen hazánk határain túl is elismeréssel adóztak iránta. Az 1867-es és az 1900-as Párizsi Világkiállításon a magyar óvodák munkáját …
Tovább a műhöz
A középiskola tanterve és a hozzávaló utasítások általában egyaránt vonatkoznak fiúgimnáziumokra és leánygimnáziumokra. Külsőleg különbség csak ott mutatkozik, ahol kifejezetten leányoknak való tantárgyakról van szó. Hasonlóképen egyezik a két középiskolában alkalmazott módszer és nagyrészben egyezneka nevelési elvek is. Ha eltérésről beszélünk, leghelyesebben úgy járunk el, ha alapul vesszük a tantervet és az utasításokat és azokat a szempontokat emeljük ki, amelyek a leányok oktatásánál és nevelésénél merülnek fel. Ebből következik, hogy tárgyalásunk folyamán elsősorban a leányok nevelésénél fölmerülő eltérések fognak szerepelni, s a fiúknál mutatkozó különbségek csak annyiban kerülnek szóba, amennyiben az eltérés nagysága azok kiemelését szükségessé teszi.
A tárgyalás keretét és terjedelmét, pontosan megszabja az a körülmény, hogy középiskolai leánytanulók neveléséről és oktatásáról van szó. A középiskola célja, az odajáró leányok életkora és a középiskola megszabott tananyaga meghatározzák a tárgyalás keretét és szempontjait is. A nőnevelés egyetemes célja minden időben az volt, hogy a leányokból jó háziasszonyok és jó anyák váljanak. Ennek megfelelően mindig arra törekedtek a nőnevelésben, hogy a női és anyai sajátosságokat a lehető legtökéletesebben kifejlesszék. A jó és alkalmas élettárs, és a gyermekeknek jó …
Tovább a műhöz
A középiskola arra törekszik, hogy a tanulók testi és lelki életét a lehető legharmónikusabban kifejlessze, értelmi és erkölcsi erőiket minél jobban kibontakoztassa. Ezen nevelési tevékenységével a tanulók egyéni értékét emeli, életlehetőségét előmozdítja és alkalmassá teszi őket arra, hogy a közösség szolgálatára egyénileg hasznosan felkészüljenek. Hogy ez a szolgálat valóban bekövetkezzék, s úgy valósuljon meg, hogy a felnőtt egyén minden tőle telhetőt odaadjon, amire a közönségnek szüksége van anélkül, hogy egyéni értelmi és erkölcsi erői meg ne semmisüljenek, hogy egyénisége el ne vesszen, erre a tanulókat külön is rá kell nevelnünk. A nevelésnek ezt az ágát szociális nevelésnek mondjuk. Minden iskola folytatja a család szociális nevelését. Egyik, sem vonhatja ki magát ezen feladat alól, mert mindegyiknek az a célja, hogy tanulóit úgy nevelje, hogy a magyar társadalomban nekik jutó helyet teljes vértezettel és kellő komolysággal betölthessék. Fokozottan áll ez a követelmény a középiskolára. Tanítványainak fokozottabb mértékben akar nyújtani erkölcsi tartalmat, magasabb műveltséget és szélesebb látókört. Ebben a követelményben van a kötelességteljesítésnek és az áldozatvállalásnak a magasabb foka is azzal a magyar társadalommal szemben, amelynek a vezetésében a középiskolát végzett egyének később részt akarnak venni. Az egyén és a …
Tovább a műhöz