Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 6
Összes találat megjelenítve : 6
Találatok
Német-, branczia- és Angolországban a nőkérdésnek már gazdag irodalma van; nálunk alig foglalkozik vele egy-egy hírlapi czikk; külön könyv e tárgyról épen a ritkaságok közé tartozik. S ha az irodalom csakugyan a közélet és közszellem tükre, akkor nálunk nökérdés ügyszólván nem is létezik. Nagy tévedést rejtene magában ez a hirtelen következtetés. Nekünk is megvan a magunk nőkérdése a közéletben, csakhogy a közszellem nem ébredt még arra, hogy tüzetesen foglalkozzék vele s az irodalom — e téren legalább — igen keveset tesz a közszellem ébresztésére. A kérdésnek természetesen más az alakja nálunk, mint az említett nyugoti nemzeteknél — annyiban más, a mennyiben társadalmunk különbözik amazokétól. De azért az a törekvés, a mely a nők műveltségének emelését sürgeti s ennek alapján helyet, munkát és elismerést követel számukra a közéletben is, nem idegen tőlünk. Nem is lehet idegen, mivel ezt a törekvést korunk míveltsége élteti, melynek részesei vagyunk mi is s a melytől ha akarnék se zárhatjuk el magunkat. Hogy a nő természetes hivatása — általában szólva — addig terjed, a meddig a házi tűzhely szelíd fénye világít, nem vonja kétségbe senki; de az is bizonyos, hogy a társadalmi rend örök küzdelemben áll a természet rendjével s nem adja meg mindig azt, a mit emez követel. A társadalmi élet az érdekek harcza s ez aharcz az önfentartás körül foly. …
Tovább a műhöz
Német-, branczia- és Angolországban a nőkérdésnek már gazdag irodalma van; nálunk alig foglalkozik vele egy-egy hírlapi czikk; külön könyv e tárgyról épen a ritkaságok közé tartozik. S ha az irodalom csakugyan a közélet és közszellem tükre, akkor nálunk nökérdés ügyszólván nem is létezik. Nagy tévedést rejtene magában ez a hirtelen következtetés. Nekünk is megvan a magunk nőkérdése a közéletben, csakhogy a közszellem nem ébredt még arra, hogy tüzetesen foglalkozzék vele s az irodalom — e téren legalább — igen keveset tesz a közszellem ébresztésére. A kérdésnek természetesen más az alakja nálunk, mint az említett nyugoti nemzeteknél — annyiban más, a mennyiben társadalmunk különbözik amazokétól. De azért az a törekvés, a mely a nők műveltségének emelését sürgeti s ennek alapján helyet, munkát és elismerést követel számukra a közéletben is, nem idegen tőlünk. Nem is lehet idegen, mivel ezt a törekvést korunk míveltsége élteti, melynek részesei vagyunk mi is s a melytől ha akarnék se zárhatjuk el magunkat. Hogy a nő természetes hivatása — általában szólva — addig terjed, a meddig a házi tűzhely szelíd fénye világít, nem vonja kétségbe senki; de az is bizonyos, hogy a társadalmi rend örök küzdelemben áll a természet rendjével s nem adja meg mindig azt, a mit emez követel. A társadalmi élet az érdekek harcza s ez aharcz az önfentartás körül foly. …
Tovább a műhöz
A vallás- és közoktatásügyi miniszter ö Nagyméltósága f. évi augusztus havára egybehívta a II-dik orsz. tanítói képviseleti közgyűlést ahogy az országban létező külömböző tanítói egyleteknek képviselőik által alkalmuk legyen egymással érintkezni és ez alkalommal a népnevelés és oktatás körében felmerülő fontosabb elvi és eljárási kérdések megvitatása után véleményeiket egyeztetni és nyilvánítani. Szép alkalom nyílik tehát újra az állami költségen egybe gyülekező és tanácskozó tanító-egyesületi és tantestületi képviselőknek arra nézve, hogy egymással nemes versenyre kelve megmutassák az országnak és a világnak, hogy mit bír nemzetünk az ország néptanítóságában. Meg fog-e felelni a II-dik országos tanítói képviseleti közgyűlés azon feladatnak, a melyet számára a miniszter által helybenhagyott szabályzat kitűzött? és mit kellene tennünk, hogy a II-dik orsz. tan. képviseleti közgyűlés lehetőleg fényesen sikerüljön? E kérdések foglalkoztassanak bennünket! Szívünk mélyéből óhajtjuk, hogy a II-dik országos tanítói képviseleti közgyűlés tökéletesebben megoldja feladatát, mint az első — azonban sajnos, be kell vallanunk, hogy bizonyos aggodalommal nézünk az augusztusi nagy napok elé. Nem látjuk a Il-ik orsz. tanítói képviseleti közgyűlés sikerét biztosítva, mivel arra egyesületeink és testületeink nem készülték eléggé elő. Az …
Tovább a műhöz
Nagyon örülnék, kedves leányom, hogyha eddigi leveleim által csak jobban megerősítettem volna benned azt a vallásos érzületet, mely nélkül még az édes anyai szeretet sem hathat áldásosán a gyermekekre ! S hiszem is, hogy a midőn magzataidra tekintesz, szívedet nemcsak az anyai szeretet fogja el, hanem az a malaszttal teljes, Isten iránt való határtalan hálaérzet is, kinek kegyelme gyermekeidben a teremtés remek müveit bízta gondjaidra; mert hisz minél jobban megismerjük az emberi testnek remek szerkezetét, s az emberi léleknek e szerkezet felett való uralmát és az emberi szellemnek a testi létben ébredező csudálatos életét, annál inkább megtelhetik szívünk a teremtő Istennek véghetetlen tiszteletével. Csak a balgatag mondhatja el az ő szívében, hogy Isten nincsen ; az értelmes ember minél többet megismer a mindenható müveiből, annál magasztosabb érzéssel gondol arra, ki e világot alkotá és önhittségre hajlandó büszke eszének gyarlóságát elismerve, mély alázatossággal közeledik a hit szárnyain a kegyelem örök forrásához. Ne is ingassa meg soha a te Istenben való hitedet és vallásos érzületedet az emberi létekről való ismeretednek gyarapodása. Tudd meg, hogy lelkünket csak annyiban ismerhetjük meg, a mennyiben annak a testben való működését és nyilvánulását gyarló eszünkkel felfoghatjuk és hogy annak teljes mivoltáról tökéletes tudomást még senki sem szerezhetett, bár …
Tovább a műhöz
Legutolsó füzetünk már elhagyta a sajtót, mikor Rudolf trónörökös szörnyű halála mélységes gyászba borította a felséges uralkodó családot és a nemzetet. Azóta hetek múltak el s az idő megenyhítette fájdalmunkat : szívünkben gyászolva nem a halottat siratjuk már, hanem a halhatatlan szellemet dicsőítjük. Halhatatlan 0 ránk hagyott öröksége: ragyogó példája által, mely fölött nincs hatalma a múlandóságnak. Méltó fia volt a legnemesebb emberi és fejedelmi erényekkel ékeskedő felséges apának. Az első magyar trónörökös, a ki magyarúl érzett, gondolkodott és írt s a kit büszkén vallottunk magunkénak, mert munkás részt vett nemzetünk életében. Nemcsak ismerte, meg is értette múltunkat s lelkében hordta zálogát egy szebb jövőnek, melytől a magyar nemzet régi nagy idők megújulását várta. Elhagyott bennünket, mielőtt a felséges személyéhez kötött reményeket beváltotta volna. De a sír csak azt fogadta magába, a mi benne múlandó volt: emléke, mely fölött a nemzeti kegyelet virraszt, örök és életének példája hatni és gyümölcsözni fog minden időkig. Az iskola működésének két főiránya van: egyik a nevelés, másik a tanítás, bárha a kettő között szigorú határt vonni, a kettőt egymástól mereven elválasztani akarva sem lehet. A tanítást, az ismeretek közlését, egy bizonyos korban, rendszerint egészen az iskola végzi; ellenben a nevelésre, az akaratnak és …
Tovább a műhöz
Midőn a mai füzet egybeállításával a "Nemzeti Nőnevelés» szerkesztését átvettem, tudom, hogy nagy feladatra vállalkoztam. A nőnevelés érdekeit szolgáló lapot szerkeszteni hazánkban, hol a nőnevelés ügye iránt való érdeklődés épen nem mondható általánosnak : kétszeresen nehéz. De az én feladatomat megkönnyíti az, hogy nem kell úttörő munkát végeznem, járt úton haladhatok. A «Nemzeti Nőnevelés"-nek nem csak a jobbak elismerése által kisért 10 éves pályafutása van, hanem pontosan megállapított irányelvekkel, rendes munkatársakkal és olvasó közönséggel bír. Tudom, hogy folyóiratunk és az általa szolgált ügy érdekében cselekszem, ha a szerkesztésben szilárdan ragaszkodom a 10 éves gyakorlat által szentesített programmhoz, ha arra törekszem: hogy folyóiratunk ezután is figyelemmel kisérje és támogassa a hazai nőnevelési mozgalmakat; hogy felemelje szavát a fontosabb nőnevelési és általános pedagógiai kérdésekben, s hogy míg az ide vonatkozó tanulságos közleményeivel a szülőket és kezdő tanítókat hivatásukban támogatni igyekszik, az ügybarátoknak s a gyakorlottabb tanítóknak eszmecserére szolgáltasson alkalmat, s összekötő kapcsot képezzen így a különböző fokú nőnevelési intézetek és a nőneveléssel foglalkozó egyének között. Nem zajütés, hanem a nőnevelés érdekeiért buzgólkodó csöndes munkálkodás lesz jövőben is a folyóirat feladata. S én …
Tovább a műhöz