Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Bizonyítékok
- 2006
Kevés egyetemi oktató mondhatja el magáról, hogy kollégái már 60 éves korában tiszteletkötettel lepték meg. Öt évvel ezelőtt Tremmel Flórián professzort Minúciák c. tanulmány csokorral köszöntöttük. Érdemes egy pillanatra áttekinteni, hogy mi is történt az ünnepelttel az elmúlt fél évtized alatt, ami ismét érdemessé tette, hogy immáron nemzetközi léptékű tiszteletkötetet nyújthassunk át részére. Mindenekelőtt folytatta vezetői tevékenységét a nevében is megújult, kettőssé vált Büntető Eljárásjogi és Kriminalisztikai Tanszéken, csakúgy mint a helyi, regionális, alkalmanként országos szintű perbeszédversenyek lelkes szervezését. Mint társvezető részt vett a „A bűnözés elleni küzdelem jogi és nem jogi eszközei” doktori alprogramban, amit kiegészített a Rendőrtiszti Főiskola doktori programjának támogatásával. Önálló, nagy lélegzetű tankönyvet jelentetett meg a századelőn „Magyar büntetőeljárás”, majd az új büntetőeljárási törvény hatályba lépését követően két docensével társszerzőségben „Új magyar büntetőeljárás” címmel. Ugyanezt tette a másik kedvelt tárgya, a kriminalisztika körében is, „Kriminalisztika tankönyv és atlasz” címmel. A tanszék nemzetközi kapcsolatainak bővítése érdekében 2002-ben kezdeményezője volt a Közép-európai Bűnügyi Együttműködés létrejöttének, melynek alapító okirata szerint a szervezet …
Tovább a műhöz
A csillagászat vagy latinosan asztronómia (ógörögül: αστρονομία, latinul: astronomia) az emberiség egyik legrégebbi tudományága. A Földön kívüli jelenségek megfigyelésével és magyarázatával foglalkozó természettudomány. Az asztrofizika a csillagászat (és a fizika) azon része, amely a fizikát alkalmazza a csillagászati megfigyelések magyarázatában. Napjainkban a csillagászat szinte minden témaköre komoly fizikai ismeretanyagot feltételez, ezért a csillagászat és az asztrofizika tudománya már-már összefonódik. Szinte meg sem lehet különböztetni, hogy hol kezdődik az egyik és hol ér véget a másik. A csillagászat egyike azon kevés tudományoknak, ahol az amatőrök (a tudománnyal nem hivatásszerűen, hanem műkedvelő módon foglalkozók) még mindig aktív szerepet játszanak, különösen a rövid ideig tartó jelenségekhez kapcsolódó felfedezések és megfigyelések terén. Az asztronómiát nem szabad összekeverni az asztrológiával, ami megpróbál az emberek sorsával kapcsolatos megállapításokat tenni az égitestek jellemzőinek megfigyelésével. Bár az asztrológiának és az asztronómiának közös történeti gyökere van, módszerüket tekintve mégis nagyon eltérőek. Míg az asztronómia a ma elfogadott természettudományos megközelítést alkalmazza, az asztrológia egyfajta kulturális hagyomány talaján áll, és nem tekinthető az akadémikus tudományok részének. Az asztronómia …
Tovább a műhöz
Globális marketing
- 1999
A 80-as évek nemzetközi üzleti sikertörténeteit a marketingelmélet a geobusiness-modell alapján magyarázta. Eszerint a multinacionális vállalatok saját céljaik és a versenyben elfoglalt helyzetük által motiválva egy olyan környezetben terjeszkednek, ahol a technológiában vagy az eltérő célpiaci adottságokban található meg a fenntartható versenyelőny forrása. Ez a multinacionális marketing fénykora. Az ilyen sokpiacos stratégia azonban annál több piacszervezési gondot okoz, minél kiterjedtebb a vállalat nemzetközi hálózata. A 90-es években növekvő számban jelennek meg a globális piacokat kiszolgálni akaró cégek. A globalizálódás mint a nemzetköziesedés legmagasabb foka azt jelenti, hogy a vállalat működése során általában véve figyelmen kívül hagyja a nemzeti határokat, kivéve az olyan műveleteket, amelyekben a helyi sajátosságokhoz való alkalmazkodás egyértelműen kedvezőbb. A globális stratégia alapvető előnye az a működési rugalmasság, ami a források áramoltatásából ered a multinacionális hálózatban. | „A gazdaság globalizációja, korunk feltarthatatlanul teret nyerő jelensége, a nemzetgazdaságok számára meghatározó tényező. Ahhoz, hogy a magyar vállalatok versenyképesen vehessenek részt a globális folyamatokban, alapvető jelentőségű, hogy ismerjék a nemzetközi piacokat és azokat az eszközöket, amelyekkel e piacokat és az elérhető eredményeket …
Tovább a műhöz
1994 nyarán72%-os parlamenti többséggel új koalíciós kormány alakult Magyarországon. A politikai rendszerváltozást követő második általános választás eredményei alapján egy szocialista-liberális kormány szerveződött. A napi politika szintjén egy sor új kérdés fogalmazódott meg. De kérdés az is, amit Michel Foucault tett föl: „Hogyan képes valaki egyáltalán fontosságot tulajdonítani a politikai szerkezeteknek, ha a történelmet úgy tekinti, mint zavarosan definiált csoportok obskúrus gesztusainak eredményét?” Bár e kötet szerzői nem vallanak egységes álláspontot sem a történelemről, sem a politikai aktorokról, sem magáról Michel Foucault elméleti munkásságáról vagy epizodikus politikai szerepléséről, igencsak tisztában vannak annak elméleti buktatóival, ha teoretikusan is jelentőséget tulajdonítanak egy hivatali működését éppen csak megkezdett kormány minősítésének. Szerzőink azonban vállalták ezt a kockázatot a Korridor Politikai Kutatások Központja kérésére, s most az irgalmas olvasó bírálata elé tárják eredményeiket. Nem kívánjuk azonban eltúlozni nehézségeinket, a működő kormány minősítésében rejlő kockázatokat. Tudjuk, hogy kormányozni - bármely országban bármiféle kormánynak - nemcsak más, mint a kormányzati munkáról írni, hanem emberileg minden bizonnyal nehezebb is. Ennek megengedő elfogadása azonban nem ment fel bennünket az alól, hogy …
Tovább a műhöz
Ezen év egyik nagyunk, a halhatatlan Széchenyi iránti kegyeletünk éve. Csoportosulni fogunk érczszobra körűl; illő, hogy szavait is a szokottnál nagyobb nyomatékkal újítsuk fel emlékezetünkben. Önöket első sorban az fogja érdekelni, vajon a nagy államférfi gondolkodott-e a nemzeti köznevelés ügyéről is? s minők voltak e tekintetben nézetei ? Előre is föltehetjük, hogy igenis gondolkodott; s hogy nézetei itt is emelkedettek és eredetiek lehettek. Nem is volt soha törvényhozó, nem igazi államférfi, kinek gondoskodását az, a mi minden jóllétnek, minden tökéletesbülésnek első alapja, kikerülhette volna. Hát még, a ki, mint Széchenyi, oly mélyen érezte nemzete sülyedését, s nemcsak, mint mások, egy két reformkérdést vetett fel, melynek szerencsés megoldásához kösse nevének minden dicsőségét; hanem, a ki népe megváltója, űjjá-teremtője akart lenni, s ki merte mondani a nagy szót: Magyarország nem volt, Magyarország még lesz!... A dicső elhunytnak naplói, mik nemzeti közkincscsé váltak, •egynél több lapot tartalmaznak, mely a köznevelés, különösen magyar népünk akkori neveltetésének hiányai s óhajtandó átalakítása feletti elmélkedésekkel van teli írva. Lássunk belőlök csak egynehányat. 1819-ben, Messinában, ezeket irja. «Ha egy nemzetet önvédelemre képessé, becsvágyóvá, dicsövé akarunk tenni, első, hogy legalább nagyobb részének kellő neveltetéséről …
Tovább a műhöz
Az 1859-dik évben junius 24-dikén véres ütközet volt Sol-ferinonál. Az osztrák hadsereg rémítő vereséget szenvedett. A midőn a nap leáldoztával a csatának vége szakadt, ezer meg ezer halott és tízezernél is több sebesült hevert szanaszét a csatatéren. Borzasztó éjszaka várt a sebesültekre; segélykiáltásaikra csak a haldokló áldozatok hörgése szolgált rémséges válaszúi. Bármily nemes önfeláldozással és buzgó serénységgel végezte is tisztét, mégis csak keveseknek nyújthatott vigasztalást és segítséget a tábori orvosok és papok kisded csapata. A felkelő nap is munkában találta a tábor ezen hivatalos szamaritánusait, kik megdöbbenve győződtek meg a nap világánál, hogy a szerencsétleneknek tizedrészén sem segíthettek még. Megkettőztetett buzgósággal látott tehát a szent munkához mindegyik: de mit végezhetett a kevés, kimerült kéz az ily borzasztó helyzetben?! A sebesültek nagyobb részének kínszenvedése egyre tartott, egyre fokozódott a nap égető heve mellett. Nem egy hős magyar ifjú két hosszú napnál is tovább ott maradt hol elesett, a nélkül, hogy valaki segítséget nyújtott volna neki, a nélkül, hogy egy ital vízzel enyhitette volna epesztő szomját, egy falat étellel csillapította volna marczangoló, éhségét. Mily kinos megdöbbenéssel vehették észre e szerencsétlen áldozatok, hogy körülöttük miképen szaporodnak a halottak, hogy mikép terjed jobban-jobban …
Tovább a műhöz
E költemény nem tartozik azok közé, melyeket az első olvasásra egészben s részleteiben könnyen felfogunk s élvezhetünk. Egyike ez Arany J. nehezebben érthető költeményeinek, melyeket bizony megillet egy kis magyarázat. S még a magyarázat után is marad sok gondolkodni valónk, midőn a költő lelkének magas röptét fölérni próbálgatjuk. Némelyek talán, épen ezért, azt mondhatnák, hogy e darab nem való iskolába. Ugyde e felfogás szerint irodalmunknak épen legkitűnőbb termékeit zárnók ki az iskolai (t. i. közép iskolai) oktatásból s csak olyanok maradnának rendelkezésünkre, melyek a növendék szellemi látáskörét nem igen tágítanák, érzelemvilágát nem szélesbítenék s lelkére emelő hatást kevésbbé gyakorolnának. Arany ezen ódájának kimerítő, alapos magyarázata igen sok haszonnal jár az iskolában. Megösmerkednek a tanulók költői irodalmunk egyik remekével; a költői felfogás fényében látják maguk előtt a ((legnagyobb magyar# alakját : buzdítást nyernek a tevékeny, okos hazaszeretetre. Nagyon sok anyagot kellett a költőnek az óda szűk körébe szorítani, midőn az ihlet Széchenyi érdemeinek fölsorolására ösztönözte. Hisz Széchenyi kora tettekben, még pedig nagyszerű hazafias tettekben leggazdagabb szakasza hazánk történetének, s e tetteknek mozgatója Széchenyi István volt. Innen van, hogy e költemény előadásmódja tömött, kevés szóval sokat kifejezni akaró. …
Tovább a műhöz
Kedves leányom ! Azon kérelemmel fordulsz hozzám : fejteném ki előtted azon elveket, melyeket gyermekeid nevelésénél az első években követned kell, hogy megvethesd boldogságuk biztos alapjait? El voltam készülve, sőt mi több, biztosan vártam e kérelmedre és mégis oly nehéznek és kényesnek tartom e kívánság teljesítését, hogy addig munkához sem kezdhetek, míg föl nem vetem ezt a kérdést: Megvan-e benned az igazi anyai szeretet? Mert, ha hiányzik belőled ez a magasztos anyai érzés, melyben egyesülnek a szerelemnek és az értelemnek azon csirái, a melyeket a nyugodt és okos létezés alapjáúl lehet elismernünk, akkor az elvek, melyeket veled közölni akarok, érthetetlenek és megfoghatatlanok, kivihetetlenek és hiába valók maradnak reád nézve; a szó, melyet veled közölnöm lehet, csak akkor érhet előtted valamit, sokat, ha megvan benned az igazi anyai szeretet! Ne vedd rósz néven, hogy ezt a kérdést is intézzem hozzád: Igazi anya vagy-e ? Lásd, oly gyakran találkozunk anyákkal, kik nem ismerik az igazi anyai érzetet. — Lehetetlenségnek tartod ezen szomorú tényt ? Nézz csak körül! Hányan vannak, kik gyermekeik között unatkoznak, pedig a kit gyermekei között megtalál az unalom, abban anyai szeretet nincs; nem lehet. Ki másra bizza gyermekét, pótolhatatlan csorbát ejt gyermekének boldogságán; mert ki képes megragadóbban, maradandóbban hatni a gyermekre az anyánál? Hisz ő áll hozzá …
Tovább a műhöz
Régi mondás az a francziákról, hogy magasabban énekelnek, mint a hogy hangjegyeik jelzik, s máskép beszélnek, mint a hogy írnak és éreznek. Ily formán jellemezhetnök mi is röviden nőnevelésünket. A magániskolákban (s pedig ezekben tanul leányaink háromnegyedrésze) sokkal magasabb hangú Ígéreteket tesznek, mint a mennyit beválthatnak, s a nyilvános intézetek (polgári iskolák, felső leányiskolák, tanítónő-nevelőintézetek) legalább is egy oktávával magasabb fokon kezdik az oktatást, mint a hogy növendékeik előkészültsége kívánná. Az eredmény eléggé is végzetes értelmileg, erkölcsileg és fizikailag egyiránt. A magán intézetek karakter nélküli nevelése árasztotta el társadalmunkat oly nőkkel, kik állhatatlanok, mint a víz; első tekintetre mindenben hisznek és még sem hisznek semmiben, azaz hogy csak jelen érzékleteikben hisznek. Az ily nő rohanó emóczióira bízza magát s ezek — legyenek finomak vagy durvák — az ő szelleme szabályozói és mozgatói. Innen nálok általában az a rövidlátás, mely csak a jelent bírj a szemügyre venni, a múlttal nem gondol, és a jövővel nem törődik. A szolid, logikai, morális alap nélkül való oktatás szomorú eredménye a mindenben való fölületesség. Rajonganak a zenéért, szépirodalomért: de egyiket sem szellemi tápláléknak tekintik, hanem izgató szernek, mely idegrendszerüknek soha nyugtot nem hagy. A házi és magánintézeti ily …
Tovább a műhöz
A györmegyei kir. tanfelügyelő által a minap megindított «Győrmegyei Tanügy» czímü lap 3-dik számában egy vezérczikk jelent meg azon czim alatt, melyet mi is e czikk elejére tettünk. Ezen czikkben a nőnevelés ügyéről többféle mondatik el, helyes is és olyan is, a mit mi helyesnek nem tartunk. Ez utóbbiakra kívánjuk észrevételeinket megtenni. Nevezetesen, czikkiró szerint: a) a közoktatási minisztérium meggondolatlanul és elhirtelenkedve állított fel alkotmányos életünk kezdetén hat tanítónő-képezdét, a mennyire szükség nem volt. Ebből folyólag b) «egyszer csak ott lettünk — e czikk szerint — hogy a hat állami tanítónőképezdéből mintegy 250 tanképesített tanítónő került vala ki évenként. Hová teszi vala(!) ezeket az állam? A kínálat roppant nagy lett, a kereslet lanyha». c) A végzett tanítónők, a kik állomást nem kaptak, semmi egyébre nem valók, nem tudnak semmi női dolgot, a legegyszerűbb ételt sem tudják megfőzni; lesznek női elégedetlen proletárok. — d) Az idegen nevelőnőket a vagyonosabb családoknál nem pótolhatják és nem szoríthatják ki ezek a női proletárok; mert sem nyelveket, sem zenét nem tudnak; sőt még a legközönségesebb illemi, tehát míveltségi fogalmakkal sem bírnak. No hát ezek bizony elég fontos és különös állítások egy kir. tanfelügyelő lapjában arra, hogy folyóiratunkban is épen szó nélkül ne hagyjuk. A mi az a) alatti pontot …
Tovább a műhöz
A történet a jelen tanítója; megtanít arra mit kerüljünk és mihez ragaszkodjunk ; a régiek hibáira ós előítéleteire figyelmesé tesz és haladásra buzdít. Vessünk csak egy pillantást az emberiség történetére, intézzünk e tárgyban is kérdést hozzá. Kérdezzük, hogy miért alkalmaztak a szülök a régi időben botot, korbácsot és más kemény testi büntetéseket gyermekeik nevelésénél? Azt találjuk, hogy ez nem a bölcseségnek, hanem a durvább, vadabb erkölcsnek kifolyása volt. Akkor még nem tudták a gyermekeket szép nemes példa, nyájas, szeretetteljes szoktatás és érdekes oktatás által nevelni. Nem tudták a kellő tekintélyt szellemi felsőbbség által kivívni, azért testi felsőbbségüket, fizikai erejüket éreztették a gyermekekkel. De épen ezért a gyermekek engedetlenség és ellenszegülés által atyjuk haragját csak fokozták, s ez ingerült állapotában mind erősebb-erősebb testi büntetéshez nyúlt. Néhány vad népnél a gyermekeket ma is iitik-verik, perzselik ós szurkálják, hogy a fájdalom iránt érzéketlenekké váljanak. Az indusok közül sokan örülnek, ha a gyermek anyját megveri. A tunguzoknál az apa és fiú gyakran párbajt vív, mely nem ritkán a két fél közül egyiknek halálával végződik. Elijesztő példák, de mindenikből az látszik, hogy durvaság, harag, boszuvágy voltak a testi büntetés alkalmazásánál az első okok és nem a pedagógiai belátás. A későbbi …
Tovább a műhöz
Egy emberöltő tünt el már azon kultúrpolitikai fontosságát illetőleg első rangú időszak óta, midőn Jolin Stuart Mill hatalmas szava a «Subjection of Women»-ben erős hullámzásba hozta a már is több oldalról előkészített közvéleményt és napikérdéssé tette a nők ügyét. Ezer s ezer alakban haladt az a hullám ez idő óta a művelt világban szerteszét, sőt nyomai meglátszanak a stambuli háremekben s a keletindiai nők életében, tehát ott is, a hol vallás és hagyomány, az emberi szellem haladásának legerősebb béklyói, a nők alsóbbrendű jellegét látszólag kétségbevonhatatlanná tették. Egyes példák azt látszanak tanúsítani, mintha ez az új áram a társadalmi életet is felforgatni akarná. Ki hitte volna ugyanis kevéssel ezelőtt, hogy az elnyomott hindu nők a tanítók és orvosok kenyérkereső pályájára lépnek, hogy Svédország előkelő egyetemének mathematikai tanszékére nőt választanak, hogy itt-ott ügyvédek s papok is kerülnek ki a nők közül s lesz város és állam, melynek vezér közigazgatási állását nők töltik be ? Valóban nehéz még tiszta és igazságos ítéletet hozni e kérdésekben, mint általában minden forrongásban levő társadalmi kérdésben ; de másrészt tagadhatlan, hogy a jelen helyzet 30 évi küzdelem után legalább annyiban világos, hogv a nők műveltségi foka emelésének szüksége ma már művelt körökben vita tárgyát sem képezheti. Igen, mi …
Tovább a műhöz