Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Egy emberöltő tünt el már azon kultúrpolitikai fontosságát illetőleg első rangú időszak óta, midőn Jolin Stuart Mill hatalmas szava a «Subjection of Women»-ben erős hullámzásba hozta a már is több oldalról előkészített közvéleményt és napikérdéssé tette a nők ügyét. Ezer s ezer alakban haladt az a hullám ez idő óta a művelt világban szerteszét, sőt nyomai meglátszanak a stambuli háremekben s a keletindiai nők életében, tehát ott is, a hol vallás és hagyomány, az emberi szellem haladásának legerősebb béklyói, a nők alsóbbrendű jellegét látszólag kétségbevonhatatlanná tették. Egyes példák azt látszanak tanúsítani, mintha ez az új áram a társadalmi életet is felforgatni akarná. Ki hitte volna ugyanis kevéssel ezelőtt, hogy az elnyomott hindu nők a tanítók és orvosok kenyérkereső pályájára lépnek, hogy Svédország előkelő egyetemének mathematikai tanszékére nőt választanak, hogy itt-ott ügyvédek s papok is kerülnek ki a nők közül s lesz város és állam, melynek vezér közigazgatási állását nők töltik be ? Valóban nehéz még tiszta és igazságos ítéletet hozni e kérdésekben, mint általában minden forrongásban levő társadalmi kérdésben ; de másrészt tagadhatlan, hogy a jelen helyzet 30 évi küzdelem után legalább annyiban világos, hogv a nők műveltségi foka emelésének szüksége ma már művelt körökben vita tárgyát sem képezheti. Igen, mi …
Tovább a műhöz
Alig van vád, melyet gyakrabban hangoztatnának a modern nőnevelés íllen, mint az, hogy a leányok hivatásszerű képzését elhanyagolja. «Tanítanak a leányoknak mindent, még mértani definicziókat, csillagászatot és antropológiát is, de nem tanítják meg arra, mit neki mint nőnek, mint leendő anyának, egy háztartás vezetőjének tudnia kell.» így sóhajtozik a legtöbb író, ki a nőnevelés érdekében szavát felemeli, s kárhoztatja az iskolát, a tantervet, az emanczipáczionalis törekvéseket, az oklevélhaj hászást, melyek külön-külön és együtt odahatnak, hogy a nő idegenné válik családjában, s nem érti meg, nem méltányolja kellőképen nemes hivatását, melyre a természet és a társadalom rendje kijelölte. Meg kell változtatnunk a rendszert, új tantervet, új szervezetet kell adnunk a leányiskoláknak — fűzik tovább, de sajnos, nem mutatnak rá az átalakítás mikéntjére, pedig e nélkül ugyancsak tanácstalanul és csüggedten tekinthetünk leányiskoláink jövőjére, mert nem lehet bíznunk már abban, hogy a meglevő rendszerrel, tervezettel czélt érjünk s nem tudjuk, melyik úton induljunk, hogy a czélt megközelítsük. Megvallom, én nem tartozom a csüggedök közé. Nem mondhatom ugyan, hogy nőnevelésügyünk jelen állapota teljesen kielégít; de a tapasztalt hiányokért nem merem az iskolát felelőssé tenni. Nálunk az iskola oly zsenge korában hat a leánynövendékre, hogy későbbi …
Tovább a műhöz
«Ki mit szeret, kedves az annak!» ezzel a kétségbe vonhatlan lélektani igazsággal kezdem meg ma igénytelen kis előadásomat ; mert ennek a lélektani tételnek az előre bocsátása nélkül talán meg sem volna érthető, hogy mi bátorít fel engem arra, hogy e mélyen tisztelt egyesület tagjai előtt olyan dolgokról elmélkedjem, a melyekről annak idején a tanítóképző intézetekben is a meguná sig eleget hallhattak. Igen is ! én bízvást számítok arra, liogy a mélyen tisztelt kartársak szeretik hivatalukat, és velem együtt még a pihenésre szánt órákban is szívesen és teljes odaadással foglalkoznak szent hivatalunk körébe vágó kérdések fejtegetésével. Ugyan ki is ne szeretné azt a hivatalt, a melyben az a feladat jut nekünk osztályrészül, hogy a föld porából alkotott, emberi testbe lehelt szellemet, felébredésre késztessük, kifejlődésében gyá-molítsuk és képessé tegyük arra, hogy önönmaga is folytathassa azt a munkát, a mely által a föld gyermekéből, a teremtő Isten képére és hasonlatosságára alkotott és az egek egéig fölemelkedni tudó, müveit emberi lény válhatik. így állván a dolog, nagyon természetesnek látszik előttem, és igen biztató reám nézve az a tény, hogy mivel minden egyes valamire való tanító és nevelő szereti s méltán szeretheti is az ő hivatalát, tehát jól is eshetik és tényleg jól is esik mindnyájunk lelkének az oly kérdések fejtegetése, a melyek …
Tovább a műhöz
A mai ünnep hivatalos gyászünnep. Megtartásának kötelezettsége legfelső hatóságunk rendeletéből származik. De talán soha semmiféle hivatalos gyász sem fakadt annyira a szívből, mint a mai. Nem csak a hivatalos rendeletnek, szivünk benső ösztönének, a legigazabb hódolat és kegyelet érzésének teszünk eleget, midőn Erzsébet királyné áldott emlékezetét a mai napon nevének ünnepén — hálás szívvel felujítjuk. Erzsébet királyné emléke különben is ott él kitörülhetet-lenül, elfeledhetetlenül mindnyájunk lelkében. Nem érezzük-e mindnyájan, hogy nevének említésénél imádság kél a szívben, áldás fakad az ajkon? Nem alakult-e az ő képe mindnyájunk előtt egy szentelt fogalommá ? mely sok nehéz órában felemel és megvigasztal, az emberiség nemesebb, jobb természetébe vetett bizalmat erősítve meg bennünk. Hisz a legkisebb is közületek kisleányok, ha mesebeli szép királynéra, jó királynéra akar gondolni, csak azokat a kedves emlékképeket idézi fel képzeletében, melyekkel előtte Erzsébet királynét magasztalták s melyeket róla annyi szeretettel őrzött meg szívében. Mert csakugyan mesébe illő szép és jó királyné volt ő, kinél szebbet, nemesebbet a költő képzelete sem alkothatott. S ha történetírásunk tanúságot nem tenne róla, a jövő nemzedék az ő megdicsőült alakját valóban a költői fantázia teremtésének tarthatná: hisz költők soha több szeretettel …
Tovább a műhöz
A nyári szünet csendjét riasztó hír verte fel. Beszélték, hogy a vall. és közoktatási miniszter rendeletet adott ki, mellyel a nők egyetemre bocsátásának feltételeit rendkívül megszigorította. A napilapok is hozzá szólottak e kérdéshez s a legtöbb sajnálkozással emelte ki a jogtalan sérelmet, melyet a rendelet következtében a tudományos pályákra törekvő nőknek szenvedniök kell s Berzeviczy Albert vall. és közokt. minisztert úgy tüntették fel, mint a nők tudományos képzésének ellenesét. Az egyetemre felvételért jelentkező fiatal leányok tényleg akadályokba ütköztek. Az elégséges érettségi bizonyítvánnyal jelentkezőket elutasították s a többinek felvételét is miniszteri rendelettől tették függővé. A tanulásra törekvő ifjú leányok seregében (kik nem is tudták, hogy eddig is miniszteri engedélytől függött a felvétel, ez az akadály érthető rémületet keltett. Tanácskoztak, gyűléseztek s közösen folyamodtak a miniszterhez, a rendelet hatályon kívül helyezése, illetve rendes egyetemi hall-gatókul leendő felvételük tárgyában. Itt, a miniszteri audiencián tünt ki, hogy nyílt ajtót döngettek, mert Berzeviczy Albert ügyüket teljes jóakarattal karolja fel s kibocsátott rendeletével csak rendezte, de szigorúbbá — a szó betűszerinti értelmében — nem tette a nők egyetemre való beiratkozásának feltételeit. A kérelmezők ügyét is kedvezően intézte el, amennyiben …
Tovább a műhöz
Nem régen egy magánlevélbe volt alkalmam bepillantani, mely reám oly nagy hatást gyakorolt, hogy legnagyobb részét lemásoltam, s nagyon örülnék, ha szélesebb körben ismertethetném. E levélnek annál nagyobb súlya van, mert írója, ki nagy tapasztalatait és érdemeit a tanítónői pályán szerezte, nem is gondolta, hogy sorai valamikor nyilvánosságra jutnak. Egy ismerősének írta levelét, ki egy nagy lelkű hölgy azon tervét közölte vele, hogy Magyarországon művelt nők számára ápolónői iskolát szándékozik teremteni. A kérdéses levélben a következőket olvashatjuk: «Igazán nagy jótétemény volna, ha a betegápolónői intézmény nálunk is rendeződnék, mert tény, hogy a betegápolónői hivatás színvonalát csak akkor lehetne emelni, ha művelt hölgyek is mennének erre a pályára. Nálunk azonban minden nehezebben megy, mint máshol, aminek oka a mi sajátlagos társadalmi viszonyainkban rejlik. Magyarországon még mindig sokkal nagyobb szerepe van a külsőségeknek, mint a munkának. Kevesen állanak azon erkölcsi és szellemi magaslaton és kevesen birnak oly tág látókörrel, hogy a munka ideálizmusát fel tudják fogni, s azt meg tudják látni a sok üres külsőség mellett, melynek fénye a szemeket elvakítja. A mi társadalmunk igen gyakran több elismerést és tekintélyt ad annak, aki nem dolgozik, de külsőleg fényes életet él (igen gyakran adósságra), mint annak, ki munkájával egy szép …
Tovább a műhöz
Tisztelt hölgyeim és uraim ! Talán egy kicsinyt a kor szokását követem, amikor paradoxommal kezdem el mondani valómat. A békéről, a béke nagy műveltségi motívumairól beszélvén, a háborúval kezdem. Az 1878-iki hadjáratról szólok, amely háborúnak véres eseményeiből nem akarok semmit elmondani, csak utalni akarok a háborúnak egyik epidzódjára. E háború után még jó ideig benn maradtunk az új tartományban és azzal foglalkoztunk, hogy lassanként lecsillapítsuk a lakosságot, amelynek körében folytonos idegesság uralkodott. Természetes, hogy ez az idegesség többet jelentett, mint a mai, mert ott az lövésekkel is járt és néha emberhalállal. Ezen idegesség alatt kisebb-nagyobb csapatok jártak a hegyek között, községrőlközségre iparkodtak békességgel lecsillapítani a lakosságot. Egy ilyen csapat élén jártam én is be a hegyeket. Bosznia közepén voltunk, egy vad lakossággal bíró községben, ahol a legszebb férfiakkal találkoztam, akiket valaha láttam; hatalmas oszlop-szerű emberek, erős mellel, éles nézéssel, bátrak, akik a medvével és a farkassal puszta kézzel küzdelembe szállottak. Amikor ebbe a veszedelmes községbe fegyveresen bevonultunk, a biró, az ottani muktar, szívesen fogadott bennünket, de a szemeiből láttam, hogy nagyon gyanúsan nézdegélt fegyvereink felé. Én elértettem ezt és mielőtt bementünk volna a számunkra kijelölt lakásokba, időt adtunk nekik arra, hogy az …
Tovább a műhöz
A teremtő fantázia nem tud olyan megrendítő tragédiákat kigondolni, mint aminővel az élet az emberi szivet megremegteti, bánatba dönti. Ezt éreztük mindnyájan a «nagy mesemondó» ravatalánál, az Akadémia komor gyászban pompázó oszlopcsarnokában alig 14 nappal azután, hogy örömtől és büszkeségtől dobogó szívvel «dallal és virággal» ünnepeltük őt a fővárosi Vigadó dísztermében tartott fényes jubileumi ünnepen. Dallal és virággal köszöntöttük akkor, midőn Kozma Andor gyönyörű költeménye nyitotta meg s a magyar asszonyok babérágas hódolata fejezte be a legnépszerűbb magyar író meleg, őszinte szeretetet sugárzó ünneplését, melyben a koronás királytól, — aki a Szent István-rend kiskeresztjét adományozta — az egyszerű munkásemberig, — aki a lakatosműhelyek üdvözletét hozta el — osztozott a nemzet minden rétege s melynek visszhangja az őszinte öröm érzésében rezgett át az egész magyar hazán. Csaknem egy esztendeig készült a magyar nemzet erre az ünnepre. Készült olyan igaz lelkesedéssel, mely az ország minden részében, minden irodalmi vagy közművelődési egyesületben kiváltott, már a Kisfaludy-Társaság május 16-án tartott országos nagy ünnepe előtt is, egy egész sereg helyi «Mikszáth-ünnepet», melyek mind jobban és jobban élesztették és fejlesztették a lelkesedés közös szent érzését. így történt, hogy a pünkösdhétfői jubileum fényét és …
Tovább a műhöz
Midőn ma folyóiratunk harmincnegyedik évfolyamát lezárjuk, a köszönet meleg szavaival fordulunk mindazokhoz, akik minket e hosszú, küzdelmekben és eredményekben gazdag idő alatt munkájukkal és érdeklődésükkel, tanácsaikkal és bátorításukkal, anyagi és szellemi javaikkal támogattak, megsegítettek.
Akkor indítottuk meg folyóiratunkat, mikor a nőnevelés ügyének, a folyóiratunk köré csoportosuló kicsiny társaságon kívül, más irodalmi művelője még nem volt, s mikor a nő-kérdésnek sem volt rajtunk kívül egyetlenegy sajtóorganuma, sem. Nőnevelésügyi folyóiratunk ma sincs több, noha a nőnevelésügy irodalmát művelők száma azóta örvendetesen megnövekedett. Örömmel és büszkeséggel mutathatunk rá, hogy nő-nevelésügyünk eme munkásai közül nem csak azok maradtak hívek hozzánk, kik kezdettől fogva mellénk állottak — itt csak az elmúlás okozott pótolhatatlan veszteségeket, — hanem a fiatalabb tanítói és írói nemzedék is velünk van, és megszólaltatja hasábjainkon a nőnevelés legújabb, legmodernebb eszméit is, újabb, eddig műveletlen irányokai jelölve meg a nemzeti munkára.
A nőnevelés ügye mellett gondosan figyelemmel kiséri ma is folyóiratunk a nőkérdés és nőmozgalom újabb törekvéseit is, noha itt a jelentékenyen megnövekedett munkát a később keletkezett folyóiratokkal már megoszthatja. Ha új irányokat folyóiratunk e részben nem is tör, rajta van, hogy …
Tovább a műhöz
A világháború nemcsak a hősöknek, hanem a hősnőknek is korszaka. Sok-sok ismeretlent avatott hősökké a nagy idők
küzdelme s ragyogó üstökösökké gyullasztotta ki különben igénytelen, de nagy áldozatokra kész lelküket. Vannak vitézségi
éremmel kitüntetett leányaink, távirda-hivatalnoknőink, kik, mikor az ellenséges gránátok beütöttek a telegráf- és telefon-állomások mellett, úgy, hogy a férfihivatalnokok távoztak, kitartottak helyükön s csak akkor vonultak vissza, mikor megkapták a felváltási parancsot. Vannak 15 éves Jenoch Rózáink, kik az ütközetekben, mikor a sebesültek ápolása szünetelt, szüntelen a tűzvonalban forogtak, hogy katonáinkat legalább vízhez juttassák. Vannak, kik férjük oldalán fegyvert viselnek s mint közkatonák küzdenek s mindezeket bátran nagy kötelességek önkénteseinek hívhatom, kik mind azért bátrak s hősök, mert nagyon szeretnek. A szerető és áldozatkész hősiesség ez idejébe — mondhatnám a maga idejébe — esik egy hőslelkű asszonynak halála, kinek emlékét ma üljük; de ki nem üstökösként jött s ment, hanem biztató csillagként sokáig ragyogott a hősies s áldozatkész szeretetnek egén, kit nem nagy szenvedélyek eruptiv hatalma, hanem a «szeretet, az erő s a fegyelem lelke» emelt fel oda, kinek lelke nem faji ösztönök világégéséből kipattant szikra gyanánt égett el, hanem hosszú évek kitartó munkájában s nagy kötelességek …
Tovább a műhöz
Jelen kötet az 1987-ben megjelent kézikönyv rövidített és javított kiadása. A kezdeti cél az volt, hogy az elsőéves történészhallgatók által már évek óta használt jegyzet alapján egy közérthető társadalomtörténeti bevezetést adjunk ki. A kötet azóta bebizonyította létjogosultságát. A második kiadást főképp úgy módosítottuk, hogy a társadalomtörténeti részeket gazdaságtörténeti elemekkel bővítettük ki. Ezenkívül pedig az eddigi gyakorlati tapasztalatok alapján áttekinthetőbbé tettük a kötetet. A módosításokat a szerzők és más egyetemi és középiskolai intézményekben dolgozó kollégák tapasztalatai alapján hajtottuk végre. A bevezető fejezetet a könyv többi részének módosításaihoz igazítottuk. Különösen a két demográfiával foglalkozó fejezetet (az új kiadás szerinti 2. és 5. fejezetet) rövidítettük le és írtuk át. Hasonlóképp javítottunk a 3. és a 4. fejezeten is. Az előző kiadás 5. fejezetét elhagytuk, csakúgy, mint a 7. fejezettől a 9. fejezetig terjedő részt is. Két új szerző — dr. B. M. A. de Vries és dr. J. Th. Lindblad - írta az új 6. fejezetet, amely az 1750-től napjainkig tartó gazdasági fejlődést tárgyalja. De Vries főképp a második világháborúig tartó részt, Lindblad pedig az azóta eltelt időszakot dolgozta fel. A szerzők a fejezetben a gazdasági növekedés kérdését kifejezetten a közgazdasági elmélet szempontjából …
Tovább a műhöz
A Büntető Eljárásjogi és Kriminalisztikai tanszék - a Pécsi Igazságügyi Orvostani Intézettel karöltve - mély tisztelettel adózik Dr.iur.dr.med Dezső László kandidátus, címzetes egyetemi docens emlékének halálának első évfordulóján. Még kezdő oktatói beosztásban voltam, amikor Dezső László tíz éven át - rendszeresen vállalva a Pécsre autózást Zalaegerszegről - közreműködött a kriminalisztika oktatásában. Minden héten nagyon vártam érkezését, mert az együtt töltött órák folyamatos szakmai beszélgetéssekkel teltek, nem ritkán éjszakába nyúlóan. Ő volt a tanszéki szemléltető anyag leglelkesebb és legeredményesebb gyarapítója. Ő volt az, aki szinte hetente hozott hírt olyan ügyekről, amelyek már önmagukban is esettanulmányt érdemeltek volna. Dezső László érdemeit a tudományos konferencia résztvevői is kiemelték. Nagyon örülök annak, hogy a gondolat felmerülése után ilyen sokan - köztük külföldiek is! - igent mondtak az emlékülésre, amelynek végső címe: „Orvosok és jogászok a büntető igazságszolgáltatásban" önmagában is jelzi Dezső László sui generis életművét, a két nagyon távolinak tetsző tudomány - az orvostudomány és a jogtudomány - szoros
kapcsolatát, egymásra utaltságát. Azzal a reménnyel bocsátom a Tisztelt Olvasók rendelkezésére a Dezső László
tiszteletére rendezett konferencián elhangzott előadásokat tartalmazó kötetet, hogy …
Tovább a műhöz