Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 1

Találatok


Ha iskoláink bútorzatát összehasonlítjuk a kávéházak, színházak avagy csak a családok lakószobáinak felszerelésével, lehetetlen, hogy azonnal föl ne tűnjék előttünk iskoláink szegényes, ízléstelen volta. Mily sajátságos! A régi, müveit népek a legszebb helyeket szemelték ki az ifjúság szellemi fejlesztésének színhelyeiül, — a mai művelt világ a legszegényesebben rendezi be a szellem templomait. — Mit hozhatunk fel e fonák helyzet mentése czéljából ? Talán az iskolák egyszerű felszerelése által egyszerűséghez akarjuk szoktatni a növendékeket, avagy tán a szigorú figyelem elősegítése lebeg szemeink előtt? Bizony sem az egyik, sem a másik mentség nem állja ki a próbát. Voltaképen úgy áll a dolog, hogy nem akarunk az iskolákra sokat költeni. Hiszen így is borzasztó sokba kerül az iskolaügy; majdnem annyit költenek a városi hatóságok az iskolákra, mint a kövezetre avagy a világításra s az államnak is majdnem annyijába kerül a népnevelés, mint a csákók a hadseregben. — Hogyan is kívánható az, hogy többet költsünk a szellemi felvilágosodásra, mint az utczák kivilágosítására s többet szánjunk a műveltségben való előmenetelre, mint a könnyű és kényelmes közlekedésre s ki látta azt, hogy az állam nagyobb gondot fordítson arra, a mi a fejben úgy is megvan, mint arra, a mit a fejre kell illeszteni ? — Ne folytassuk — messze találnánk jutni, hanem mondjuk ki …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 1