Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 7
Összes találat megjelenítve : 7
Találatok
A pártfogó felügyeleti szolgálat valójában a közösségben végrehajtott büntetésekért felel, így infrastruktúráját, szellemi bázisát biztosítja, szakmai hátterét adja egy olyan új típusú igazságszolgáltatásnak, amelynek meg kell honosodnia nálunk is. A pártfogó felügyelő szolgálat segítségével a közösségben végrehajtott büntetéssel olyan tettest kívánunk sulytani, akinek a társadalomból való teljes kizárása nem indokolt, mert például életében először három évnél hosszabb tartamú szabadságvesztéssel nem fenyegetett bűncselekményt követett el. Főleg fiatal és fiatal felnőtt személyekről gondolkodunk. Ebben a körben bontakozhat ki az a szolgáltató jellegű igazságszolgáltatás, amelyik nem osztja, hanem ténylegesen szolgáltatja az igazságot. Mi ennek a feltétele? A bíróság a terhelttől a közösség nevében kéri
számon azt, hogy megsértette a büntetőjog által védett rendet. Ezt a mindenkor egyéniesített eljárást segíti a pártfogó felügyelő véleménye és javaslata. A pártfogó véleménye és javaslata tehát minden olyan információt kell, hogy tartalmazzon, amelyet a büntetés kiszabása során mérlegelni kell. Így például azt is, hogy adott esetben a tettesnek látványos módon szembesülnie kell tettének következményével. A legtöbb eljárásban meg kell kísérelni azt,
hogy engesztelje ki a sértettet és a megsértett közösséget. Az elkövetőt erre azonban …
Tovább a műhöz
Mindig is jelentős tudományos teher nehezedett azon kutatókra a társadalomtudományok terén, akik a „biztonság” - mint általános koncepció fogalmát - gazdasági, jogi, vagy iparági, szűk körben értelmezett szakmai szempontok alapján kívánták meghatározni. A jogtudományok területén a biztonság hiánya számos álláspont szerint egyfajta fenyegetést, veszélyt, kárt, hátrányt jelent, így maga a „biztonság” egy sajátos védelmi, konzervációs állapotot testesít meg. Így az értelmezés terén a joggyakorlatban gyakran alkalmazott ún. negatív megközelítés szolgálhat kiindulópontként tekintettel arra, hogy a biztonság fogalma legegyszerűbben annak hiányán keresztül értelmezhető. Figyelemmel a jogi értelemben vett biztonság multilaterális jellegére, ahogyan a gazdasági -, úgy szükségszerűen a jogi érdekek esetleges sérelme sem zárható ki teljes mértékben, tekintettel a fogalom relatív jellegére. Ugyanakkor az ember, mint jogalany biztonságát holisztikus megközelítéssel a személyét, valamint anyagi javait érő valamennyi fenyegetést és sérelmet figyelembe vevő, egymásra épülő megközelítés útján lehetséges értelmezni. A negyedik ipari forradalom következtében a fentiek alapján vett biztonság kérdésköre új dimenziót jelentve számottevő mértékben az online térben jelenik meg. Dinamikáját tekintve e kérdéskör - az információs-kommunikációs technológiák …
Tovább a műhöz
Dr. Ferencz Zoltán egyetemi adjunktus, kandidátus 1951. július 10-én született Pécsett egy négygyermekes család saljaként. Édesapja rendőrtiszt volt, édesanyja fiatalon hunyt el. Az általános és középiskoláit Pécsett végzete. 1969-ben jeles eredménnyel érettségizett a Janus Pannonius Gimnáziumban és még ugyanebben az évben sikeres felvételi vizsgát
tette a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karára. Joghallgatóként aktívan részt vett a Kar kulturális életében: így többek között vezette az Irodalmi Színpadot, vezéregyénisége volt a Glosszátor nevű kari diáklap
szerkesztőbizottságának, valamint amatőr filmesként és kritikusként is tevékenykedett. Társadalmi-közéleti megbízatásai mellett másodéves korától kezdve három és fél esztendőn keresztül vezette a Büntetőjogi Tudományos Diákkört. Tanulmányi eredményei alapján éveken keresztül Népköztársasági Ösztöndíjban részesült. Egyetemi tanulmányait
1975-ben fejezete be „summa cum laude” minősítéssel. 1975. március 1-jén az Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszékére került tanársegédként, ahol nagy szorgalommal készült az élethivatásul választott oktatói pálya
magas színvonalú ellátására. 1980-tól a Büntetőjogi Tanszék adjunktusává nevezték ki. Kezdetben szemináriumi foglalkozásokat vezetett büntetőjogból, majd később részt vett az előadások megtartásában. Érdeklődési …
Tovább a műhöz
Egy egyetem tekintélye, szellemisége nem a semmiből jön, azt generációk szorgos munkája teremti meg. Kimagasló személyiségek építenek bele láthatatlan és korunkban már csak nehezen azonosítható köveket, rétegeket. Így aztán a hallgató legtöbbször már nem is tudja, hogy az általa megtanult kriminológiai nézet, büntetőjogi elmélet - melyet tanárnemzedékek sora tanult, majd adott tovább, formálva ezzel gyakorló jogászok szemléletét, eszmerendszerét, világlátását - kinek az agyából pattant is ki először. Jelen sorok írója 1967-ben, büntetőjogi tanulmányainak kezdetén hallotta először néhai nagytekintélyű Losonczy István professzortól: „Mint azt nagynevű elődöm és professzor társam Irk Albert találóan jegyezte meg...”, és jött egy frappáns idézet, példa vagy megállapítás. A dolog szokatlanságával tűnt fel abban a korban, amikor a „nagynevű” megkülönböztető jelző helyett inkább a „burzsoá’, vagy finomabban szólva „polgári
gondolkodó” epiteton ornáns járta. Ki is volt tehát Irk Albert, akinek születése 120. évfordulóján emlékkötettel tisztelgünk?
Egy rövidre szabott előszóban persze képtelenség egy nagy ívű, sok évtizeddel korábban lefutott pályát felvázolni, de szükségképpen sommásan megállapíthatjuk, hogy Irk Albert nagysága már szakmai életútjának kezdetén megfigyelhető, amikor 1910-11-ben korának legértékesebb szellemi műhelyéből, …
Tovább a műhöz
A volt tanítvány és munkatárs tiszteletével emlékezem meg Karunk egykori neves professzoráról, Losonczy Istvánról. A még életben levő diákjai és tanártársai gondolatában még élénken él a 32 éves korában, 1940-ben egyetemi tanárrá kinevezett, szép karrier előtt álló fiatal oktató szigorú tekintetű, de érzékeny lelkületű alakja. Rendkívüli tehetsége a jogfilozófia és az anyagi büntetőjog tudomány alkotó továbbfejlesztésében mutatkozott meg. Az 1937-ben kiadott „A mulasztás okozatossága” ma is mértékadónak tekintett mű, amelyet a hazai és a külföldi jogtudósok azóta is hivatkozási alapnak tekintenek. „A tettesség és részesség a büntetőjog rendszerében” c. monográfiája (1966) 40 év eltelte után is példája a fegyelmezett gondolkodásnak, a tudományos alaposságnak és a szigorú, következetes logikai módszer alkalmazásának. Jogfilozófiai munkásságának érdemeit a 2002-ben Karunkon szervezett tudományos rendezvény jelenlevői elismeréssel méltatták. Ebből az alkalomból jelentette meg a Szent István Társulat Losonczy István „Jogfilozófiai előadások vázlata” című posthumus írását, amely egyben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hivatalos tankönyve. Tudományos karrierjét a II. világháború utáni hazai rendszerváltozás kettétörte. Újkantiánus szellemi tájékozottsága lehetetlenné tette, hogy a mraxista-leninista …
Tovább a műhöz
PhD tanulmányok 15.
- 2021
A gyónási titok egy rendkívül érzékeny és sokszínű kérdéskör, amely összeköti az egyházi és a világi jogot. Számos olyan kérdést vet fel, amelyeket interdiszciplináris megközelítésben kell vizsgálni. Ahhoz, hogy pontos képet kapjunk róla, hogy valójában mi is az a gyónási titok, egyszerre kell világi jogi, egyház jogi és filozófiai oldalról is vizsgálni. A jog és az egyház mást ért jelen esetben igazság szó alatt. Miért fontos, hogy mit jelent az igazság? Mert az egyházi jog szerint az egyházi igazság az elsődleges és a követendő. Vele szemben áll a jogi igazság, a jogszabályoknak való megfelelés. Valójában mindkét tudományterület rendelkezik a saját igazságával, amely a saját szabályrendszerén belül elfogadott és követendő. A probléma akkor merül fel, amikor ez a két igazság eltér egymástól. Véleményem szerint meg kell találni azokat a külső társadalmi körülményeket, amelyek indokolják az egyik vagy másik igazságnak a privilégiumát. Mindig komplexitásában kell vizsgálni az egyedi eseteket is. A gyónási titok a legnagyobb egyházi szentség, a bűnbánó megtisztulni vágyó embert vallomása. A célja pedig a feloldozás elnyerése. Joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan viszonyul ehhez a világi jog és a társadalmi értékrendszer. További kérdésként merül fel, hogy hol van az a határ, amikor a jogi és a társadalmi érdek erősebb, mint az egyházi titok …
Tovább a műhöz
Dr. Bodnár Imre (1947-1997) | Ha egy emlékkötetet a kezünkbe veszünk és lapozgatunk óhatatlanul eszünkbe jutnak,
visszaidéződnek emlékeink az Ünnepekről, amelyek előtt tisztelegnek az utódok. A kortársak saját emlékeikre támaszkodhatnak. Emlékképé formálhatók a múltba vesző foszlányok, felelevenednek a közös múlt még el nem feledett eseményei, élményei. Az emlékek a memóriába történő bevésése és reprodukciója során, - ahogy tanítjuk a bűnügyi
stúdiumokban - torzulhatnak, szelektálódhatnak, ritkulnak. Sajnos, az idő előre haladtával az Ünnepekről őrzött képek, emlékek halványulnak. Ha egy emlékkötetben, az életrajzban szükségszerűen szereplő számokra tekintünk, - amelyek
rendkívül ridegek, különösen az olvasó életkora miatt felrémlik, - sokszor tényleg rémképként - a könyörtelen elmúlás. Az elmúlás, amely egy életpályát lezárja, helyesebben kettétöri, annak idejétől függetlenül. Egy olyan életét tör meg, amely másnak, másoknak már csak a személyes jelenlét okán is kimondhatatlanul fontos, továbbá olyan pályáét, amely minden
bizonnyal további személyes, szakmai örömök, sikerek lehetőségét tartotta magában. Noha életünk sosem lehet teljes, legfeljebb teljesebb, de a korai és egyben értelmetlen halál, e lehetőségektől idő előtt megfosztja az elhunytat.
Ha egy emlékkötetbe előszót kívánunk írni, kollégaként, de mégis csak …
Tovább a műhöz