Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 4

Találatok


Felszabadulás és örökség. Harc az iskola demokratikus reformjáért 1945 tavasza népünk történetének legnagyobb fordulatát hozta meg: a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat a német fasiszták uralma alól, és megsemmisítette a kizsákmányoló osztályok fegyveres erőit, államhatalmát. Az ellenforradalmi rendszer összeomlásával megnyílt előttünk a független, szabad fejlődés útja. Népünk a munkásosztály élcsapatának vezetésével, a Szovjetunió baráti támogatásával néhány esztendő harcainak, forradalmi átalakulásainak eredményeképpen a szocializmus építésének útjára lépett. Az új magyar állam megteremtésével, az ország társadalmi és gazdasági rendjének népi demokratikus átszervezésével nagyarányú kultúrforradalom bontakozott ki, melynek során megváltozott köznevelésünk tartalma és szervezeti formája. A negyedszázados ellenforradalmi rendszer uralkodó kultúráját a népellenesség, a sovinizmus és revizionizmus, a nemzeti fennhéjázás („kultúrfölény” hirdetése és fajelmélet), a klerikalizmus szelleme, a marxizmus elleni harc jellemezte. A köznevelés intézményeit is ez hatolta át, meghatározva a burzsoá-fasiszta nevelés célját, feladatait, tartalmát — ifjúságunk tudatát és magatartását. A Horthy-Magyarország nevelésügye is, mint az osztályharc intenzív területe, az uralkodó rend megszilárdítását szolgálta. Az eötvösi hagyományt, a liberális …
Tovább a műhöz
Hetvenedik születésnapján a Magyar Pedagógiai Társaság pedagógiai publikációinak bibliográfiájával kedveskedett elnökének, Kiss Árpádnak. Derűs mosollyal vette át a több mint harmadfélszáz írást lajstromozó füzetet. Fáradhatatlan cselekvési vággyal, a pedagógia lényegéből fakadó optimizmussal köszönte a gesztust, beszélt terveiről abban a tudatban, hogy mindenre van még ideje, mindent el tud mondani... Elhittük neki, mert a pedagógia volt az élete, s ez az élet a nevelés társadalmi felelősségévé nemesült, s elhittük, hogy évtizedek töretlen alkotó munkájával ki lehet játszani a halált. A mestert köszöntő bibliográfia hamarosan egy nekrológ dokumentumává vált. Egy életmű lezárult: Kiss Árpád 1979. szeptember 29-én váratlanul eltávozott az élők sorából. Tehetsége, műveltsége, széles látóköre, nyelvtudása bármely pályán rangos előmenetelt biztosított volna számára. Szerencse vagy véletlen, hogy a mi hivatásunkat választotta? Most már egyre megy! Élet, pálya és hivatás, ha már életművé áll össze, megmásíthatatlan. Nincs már mód a legilletékesebb megkérdezésére. Maradnak a tények, a tanúk, a művek, az életrajzi adatok, a filológiai hitelesség. Életrajzi adatai híven tükrözik, hogyan lett számára a pedagóguspálya hivatás, az embernevelés lét- és életforma s számunkra példakép. 1907. április 21-én született a Brassó megyei Csernátfaluban. …
Tovább a műhöz
Jelen dokumentumkiadvány első kísérletnek tekinthető az 1919—1931-ig terjedő időszak — a magyarországi fehérterror, a bethleni konszolidáció és felbomlása — neveléspolitikájának bemutatására. A pedagógiatörténeti kutatás — a feltételeknek megfelelően — lassabban halad előre, mint a történettudomány. Vonatkozik ez az olyan fontos, a pedagógusok többsége emlékezetében még elevenen élő időszakra is, mint a Horthy-ellenforradalom. Bár a Pedagógiai Tudományos Intézet éppen ennek az időszaknak neveléstörténeti feltárására hozza a legtöbb anyagi áldozatot, és kutatói közül is többen ennek az időszaknak pedagógiai feltárásával foglalkoznak, a történettudomány hasonlíthatatlanul előnyösebb helyzetével, személyi és anyagi feltételeivel mégsem vehetjük fel a versenyt. A kutatásnak ezek a korlátai, bizonyos kezdeti helyzete, a pedagógia tudomány sajátosságai, de az a körülmény is, hogy kötetünk terjedelme meglehetősen szűkreszabott, eredményezik, hogy kiadványunk anyagában megközelítően sem tekinthető teljesnek. Ezen a hiányosságon úgy igyekeztünk enyhíteni, hogy dokumentumainkat a lehető legtágabb területekről vettük; ügyeltünk arra, hogy a jogszabályoktól a tantervekig és utasításokig, a pedagógiai folyóiratoktól és összefoglaló „standard" elméleti művektől a levéltári forrásokig lehetőség szerint belekerüljön mindaz, ami tipikus és jellemző a …
Tovább a műhöz
A kötet a hazai neveléstörténet-írás első kísérleteinek egyike, hogy nyomtatásban mutassa be népi demokratikus nevelésügyünk húszéves fejlődését. A marxista-leninista történetírás fontos feladatának tekinti a közvetlen múlt vizsgálatát. A nevelésügy — ha késve és egyenetlenül is —, de követte a politikai, gazdasági fejlődés, a szocialista építés ütemét s egészében megfelel a szocializmus teljes felépítésén fáradozó társadalmunk követelményeinek. A szocializmus alapjainak lerakása, mint egy rendkívül jelentős periódus határköve, a neveléstörténelem számára is lehetővé, egyben szükségessé teszi a fejlődés legáltalánosabb törvényeinek, azok sajátosságainak felvázolását és tudományos elemzését. A jelen alkalommal nem is került sor a nevelésügy valamennyi területének, a pedagógiai gyakorlatnak problématörténeti feldolgozására, s a felsőoktatással is csak egy tanulmány foglalkozik, mégis úgy érezzük, hogy a 12 tanulmány együtt és egészében bemutatja a neveléstörténeti folyamat fő vonásait, azt az utat, amelyet a felszabadulás óta a demokratikus köznevelésért, majd a szocialista pedagógia kialakítása érdekében megtettünk. A tanulmányok jelen formájukig hosszas előkészület után jutottak el. A kutatások már 1959 őszén, a Pedagógiai Tudományos Intézet irányításával megkezdődtek, majd az Országos Pedagógiai Intézet támogatásával …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 4