Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
E kötet azzal a céllal készült, hogy egy hatalmas és egyre bővülő témán keresztül megmutassa, mekkora a jelentősége a múltnak a jelenben. Ezt a célt a történelemnek a médiakutatásba, illetve a médiának a történelembe való bevonásával igyekszik megvalósítani. Esetünkben a médium megválasztása határozott optimizmusunkat tükrözi a könyv jövőjéről, amely, úgy hisszük, a kommunikáció újabb formái mellett is megtalálja majd a helyét a médiumok közötti újfajta munkamegosztásban - ahogy az a kézzel írt művekkel történt a könyvnyomtatás korában. Ami a kötet szerzői közötti munkamegosztást illeti, az első három fejezet Peter Burke, a másik öt Asa Briggs munkája. A szöveg ellenőrzését a szerzők közösen végezték személyes találkozásaik alkalmával és telefonon folytatott beszélgetések során. A 21. század történésze számára érdekes lehet, hogy a szöveget részben kézírással, részben személyi számítógépen írta két olyan tudós, akiknek az autóvezetéssel, illetve az e-mail használatával szembeni ellenállása semmi esetre sem összeegyeztethetetlen a jelen, a jövő és a múlt technikai, valamint társadalmi változásai iránti érdeklődésével. Szeretnénk köszönetét mondani Amleto Lorenzininek, aki először hozott össze bennünket egy kommunikációtörténeti projektbe, és John Thompson-nak, aki megbízott e kötet megírásával. Emellett Asa Briggs részéről …
Tovább a műhöz
Elviselhetetlenül fülledt, izzasztó augusztusi nap volt New Yorkban, ami megfekszi az emberek kedélyét. A szállodámba igyekeztem, s amikor felszálltam egy buszra a Madison sugárúton, meghökkentett a sofőr - a középkorú fekete férfi széles mosollyal, barátságosan köszöntött: .Jó napot! Hogy bírja?" Valamennyi felszállót így fogadta, miközben a kocsi a sűrű belvárosi forgalomban araszolt, s a többi utas éppúgy meglepődött, mint én, ám zömük bedunsztolódott aznapi rossz hangulatába, és kevesen méltatták válaszra. De míg a busz a városból kifelé zötyögött velünk az utcaháló akadályain át, lassú, szinte varázslatos átalakulás ment végbe. A sofőr lankadatlanul monologizált szórakoztatásunkra, élénken ecsetelte az útba eső vidéket: fantasztikus árleszállítás ott az áruházban, gyönyörű kiállítás itt a múzeumban, hallották már, micsoda új filmet ad a mozi az utca végén? A város gazdag választéka iránti lelkesedése ragályosnak bizonyult. Mire eljött a leszállás ideje, minden utas levetkőzte a rosszkedvét, és a sofőr búcsúzását - „Viszlát, minden jót!” - egytől egyig mosollyal nyugtázták. Húsz év óta nem megy ki a fejemből ez az eset. A Madison sugárúti buszozás idején doktoráltam pszichológiából - de akkoriban a lélektan nemigen érdeklődött az ilyen hangulatváltások mikéntje iránt. A pszichológia alig vett tudomást az érzelmi működésekről. …
Tovább a műhöz
Felkértek, írjak bevezetést e könyv, első könyvem elé, s így segítsek megemlékezni eleven létezésének harmincötödik évfordulójáról. Észre kellett azonban vennem, hogy a könyv már tartalmaz két előszót, egyet az első, 1950-es, egy másikat a második, 1963-as kiadáshoz, és hogy valamennyi nagyobb fejezetnek van formális bevezetése. Ez annak a jele, hogy szerettem olvasómat előkészíteni - legalábbis harmincöt évvel ezelőtt - arra, amit olvasni fog; most pedig úgy ünneplem a múltat, hogy összefoglalom mindazt, ami eddig történt. Utolsó könyvem (1982-ből) úgyis azt a némileg kérkedően összefoglaló címet viseli, hogy The Life Cycle Completed (A teljes életciklus), ami megerősíti, hogy egy nyolcvanas éveiben járó ember (évtizedeim szinte egybeesnek a századéival) szívesen néz vissza és szívesen foglalja össze, hogy az életút közepéig milyen igények, remények és félelmek bírtak jelentőséggel számára. Idős korára az ember valamiféle történeti, voltaképpen „élettörténeti” azonosságra tesz szert, amely visszatükrözi azokat a sajátos időket és tereket, amelyekben számára fontos társaival osztozott, egyszersmind kifejleszti az arra irányuló -olykor kétségbeesett - szükségletet is, hogy valamifajta, saját egyedi létezését magában foglaló egzisztenciális azonosságot éljen át. Azt, amit negyvenes éveimben megkíséreltem összefoglalni a gyermekkorra vonatkozó, …
Tovább a műhöz