Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
"Jó néhány” évvel ezelőtt volt (kimondani sem szeretem, pontosan mennyivel), hogy elkezdtem kutatásmódszertant tanítani. Kurzusomon főként a survey-módszerekkel (a kérdőíves felvételekkel) foglalkoztam, és az első szemeszterben mindössze hat hallgatóm volt. A félév előrehaladtával egyre kevésbé feszélyezett az oktatói helyzet, s az órákat hamarosan már a szobámban tartottam, hogy szükség esetén a saját könyvtáramból adhassak kölcsön egy-egy fontosabb könyvet.
Meglehetősen zavart azonban a kurzus idején az, hogy nem találtam jó tankönyvet a kérdőíves felvételek módszertanáról. Ismereteim alapján úgy tűnt, kétféle tankönyv létezik. Az egyik fajta olyan elvontan fogalmazta meg a kutatás-módszertan elméleti logikáját, hogy attól tartottam, a diákok nem tudják majd az általános elveket átültetni a gyakorlatba, a kutatás valódi világába. A másik csoportba tartozó - gyakran „szakácskönyveként aposztrofált - munkák pedig, épp ellenkezőleg, egészen részletes, lépésről lépésre vezető utasításokban adták meg, hogyan kell egy surveyt elvégezni. Ezek a munkák azonban, sajnálatos módon, csak a szerzők által ismertetettekhez rendkívül hasonló felvételek elvégzésére készítették fel a diákokat. Úgy tűnt, hogy sem az elvont, sem a szakácskönyvszerű megközelítés nem igazán alkalmas a hallgatók vagy a tanáraik számára. Egy szép napon azon kaptam magam, hogy egy …
Tovább a műhöz
1968-ban tanítottam először kutatásmódszertant, a Hawaii Egyetemen. A kurzus főként a survey-módszerekkel (a kérdőíves felvételekkel) foglalkozott; ebben az első szemeszterben mindössze hat hallgatóm volt. Ekkor próbálkoztam első ízben oktatással, és a kis létszám sem tartott vissza attól, hogy a nagy előadóteremben szétszóródó hallgatósággal szemben a katedrán álló asztal mögé üljek. A félév előrehaladtával már kevésbé feszélyezett az oktatói helyzet, megkedveltem diákjaimat, ők is megbarátkoztak velem, végül a katedráról le is költöztem közéjük. Nemsokára már az én szobámban gyűltünk össze, hogy szükség esetén, a saját könyvtáramból adhassak egy-egy könyvet kölcsön. (Apropó, ha az első hat diákom esetleg olvassa ezeket a sorokat, lennének szívesek a könyveimet visszahozni?) Meglehetősen zavart azonban a kurzus idején az, hogy a kérdőíves felvételek módszertanáról nem találtam jó tankönyvet. Végül egy angol kutató munkáját választottam, de ennek jellegzetesen angol nyelvezete sok gondot okozott a diákoknak, míg engem az szomorított el, ahogyan bizonyos témákkal foglalkozott, és ahogy fásokat elhanyagolt. könyvek olyan elvontan fogalmazták meg a kutatásmódszertan elméleti logikáját, hogy attól tartottam, a diákok nem tudják majd az általános elveket átültetni a gyakorlatba, a kutatás valódi világába. A másik csoportba tartozó - gyakran …
Tovább a műhöz