Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 2

Találatok


Mint nemzeti történelmünk legrégibb kora, úgy hazai történetírásunk kezdete is homályba van burkolva. Hazai történetírásunk atyjának még csak nevét sem ismerjük. A legelső magyar ember által írott magyar történelmi munkát a névtelen jegyző munkájának, röviden Anonymus munkájának szoktuk nevezni. E munka «A magyarok tetteit» czímét viseli s tárgyát a honfoglalás története képezi. Bár hazafias lelkesedéssel, nagy nemzeti önérzettel van írva s krónikáink közül az egyetlen, mely a honfoglalás történelmével részletesen foglalkozik, nem volt elterjedve s csak egyetlen, a XIII. század végéről vagy a XIV. század elejéről származó kézirata maradt ránk, mely jelenleg a bécsi cs. és kir. udvari könyvtárban őriztetik. A mint azonban a mult században ismeretessé lett, egyszerre a magyar történetírás bibliájává emelték. Elbeszélése a honfoglalásról átment a jelen század első felében irott összes történelmi műveinkbe. Csak miután a század közepétől fogva többen — hazai és külföldi történetírók egyaránt — éles bírálat alá vették s elbeszélésének nagy tévedéseit, mondhatnók meseszerűségét kimutatták, vesztette el hitelét, mint elsőrangú kútfője a magyar honfoglalásnak. De értékét mint hazai történetírásunk legrégibb és kiváló emléke s mint történelmünk egyik becses forrása igen is megtartotta. Mint történelmi mű egységes, kerekded …
Tovább a műhöz
A Gesta Hungarorum (Magyarok tettei) egyetlen fennmaradt középkori kézirata. Az első, levakart oldalról kiderült, hogy az egyébként is ismert első oldalt kezdték el rajta, de a már megírt szöveget levakarták. A kódex sem a szerzőt, sem a címet nem nevezi meg. A betűtévesztések, a rövidítések alkalmankénti rossz feloldásának ténye arra utal, hogy a kézirat nem autográf, de másolója a magyar szavak biztos másolása alapján magyar anyanyelvű volt. Az írástörténeti párhuzamok alapján kéziratunk a 13. század közepére, de mindenképpen IV. Béla halálának 1270. événél korábbra helyezendő. Az 1v oldal vörös-zöld „P” tollrajzos iniciáléja valószínűleg a szöveget másoló kéz műve. A kódexben bejegyzések nincsenek, későbbi sorsa követhetetlen, a 13–14. században Kézai Simon, majd a Magyar Krónika szerkesztője bizonyosan használta, s talán 1500 körül is hozzáférhető volt. A bevezetőben említett „boldog emlékezetű”, azaz elhunyt Béla király belső tartalmi érvek alapján leginkább III. Bélával azonosítható. A szerző a korabeli egyetemlátogatási gyakorlat jegyében többfelé megfordult külföldön, s utána lépett udvari szolgálatba, ahol címei: „notarius” és „magister”. A korból azonban csak kisszámú oklevél maradt fenn, ebből következően minden kétséget kizáró bizonyossággal nem is lehetséges a szerző azonosítása a felmerülő „jelöltekkel”. A …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 2