Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 2

Találatok


Mintegy harminc évvel ezelőtt a huntingdoni Maria Ward kisasszonyt, akinek a vagyona nem volt több hétezer fontnál, az a nagy szerencse érte, hogy sikerült elnyernie Sir Thomas Bertram vonzalmát, aki Northampton grófságban a mansfieldi kastélyt birtokolta; s így a lady rangra emelkedve megkapta mindazt a kényelmet és kellemességet, amit egy szép, nagy ház nyújthat, ha tekintélyes jövedelem is járul hozzá. Egész Huntingdont elképesztette a nagyszerű frigy, amelyről a kisasszony ügyvéd nagybátyja maga is elismerte, hogy csakis akkor lett volna méltányos, ha unokahúga legalább háromezer fonttal gazdagabb. Az új ladynek volt két leánytestvére, s ők is sokat remélhettek nővérük felemelkedésétől; azok az ismerőseik, akik a nagyobbik Ward kisasszonyt és Frances kisasszonyt semmivel sem tartották Maria kisasszonynál kevésbé csinosnak, bátran megjósolták, hogy mindkettő csaknem éppoly előnyös házasságra számíthat. Csakhogy a világon mindig kevesebb a gazdag ember, mint a csinos nő, aki megérdemelné, hogy a felesége legyen. A nagyobbik Ward kisasszony öt-hat év múltán azon vette észre magát, hogy el van jegyezve Norris nagytiszteletű úrral, sógora egyik barátjával, akinek alig volt magánvagyona, Frances kisasszony pedig még ennél is rosszabbul járt. Igaz, a nagyobbik lány házasságát, amikor végül létrejött, nem kellett éppen lebecsülni; Sir Thomasnak ugyanis szerencsére módjában állott, …
Tovább a műhöz
A Dashwood família már réges-régen Sussexben élt. Uradalmuk hatalmas volt, székhelyük, a norlandi kastély, birtokuk közepén emelkedett. Családjuk sok-sok nemzedékének tisztes életmódja kivívta a környékbeli ismerősök jó véleményét. Az uradalom néhai birtokosa agglegény volt, hajlott kort élt meg; élete hosszú esztendeinek osztályosa, házának gazdaasszonya a nővére volt. A hölgy halála, amely a gazdáét vagy tíz évvel előzte meg, nagy változást idézett elő a házban; veszteségét pótolandó, a birtok ura házába hívta családostul az unokaöccsét, Henry Dashwood urat, a norlandi uradalom törvény szerinti várományosát, akire az idős birtokos minden javát hagyni szándékozott. Unokaöccse és a családja társaságában kellemesen teltek az idős úriember napjai. Szeretete napról napra fokozódott irántuk. Henry Dashwood úr és a felesége lesték az öregúr minden kívánságát, nem érdekből, hanem szívbéli jóságból, és ez a birtok urának megadta azt a megnyugtató kényelmet, amelyet kora jogán elvárhatott; gyermekeik vidámsága pedig örömmel tetézte életét. Előző házasságából Henry Dashwood úrnak egy fia született: második feleségétől három leánya. Fia, megállapodott, tiszteletre méltó fiatal férfi, jómódban élt anyja tekintélyes vagyona révén, amelynek fele rászállt, amikor elérte nagykorúságát. Hamarosan ezután megházasodott, s házassága is csak gyarapította …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 2