Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 9
Összes találat megjelenítve : 9
Találatok
A mindenkori közgazdasági szakirodalom jelentőségét hangsúlyozó teret szentelt a beruházásoknak, elméleti és gyakorlati kérdéseinek egyaránt. Tekintettel a beruházási kérdéskör komplexitására, mind az elméleti lapok kifejtése, mind a gyakorlati tapasztalatok rendszerezése teljes mélységében, részterületenként történhetett. Egy rövidebb dolgozat még a részterület feldolgozásának igényével sem vállalkozhat három évtized gazdag tapasztalatait sem teljességgel értékelni, sem rendszerezni. E dolgozatban a beruházások időbeli alakulását vesszük vizsgálat alá, hosszabb időszak tendenciáit alapul véve, fejlődési szabályszerűségek feltárása céljából. A hosszabb időszak gazdasági folyamatait elemző munka mentesül a rövid időszakok tendenciákat nem mutató hiányosságától, ellenben beleütközik az időbeli összehasonlítás nem kevésbé problematikus tényébe. Hosszabb időszak távlatéban bizonyára célszerűbb a tendenciák minőségi vonásaira összpontosítani a figyelmet, hiszen az 1350-es évek elejének 10 milliárdos és az 1970-68 évek elejének 100 milliárdos beruházási teljesítése sem az árszínvonal, sem a beruházási javak használati érték szerinti összetétele tekintetében nem mentes a nehézségektől, ami a reális összehasonlítást illeti, A minőségi normának hangsúlyozása nem jelenti a számszerű adatsorok jelentőségének lebecsülését, sőt kifejezetten …
Tovább a műhöz
A termelésben lekötött tartós javak értékcsökkenési leírásának módszerei, az amortizációs politika, a bruttó hozam egy részének pótlási célú visszatartása kifejezések jól ismertek és széles korban elfogadottak. Sokkal kevésbé közkeletű az a felismerés, hogy az amortizáció gyakorlata elméleti alapvetésen nyugszik. E kötet éppen az amortizációelmélet főbb tételeit és elvi alapvonalait gyűjti egybe. Az anyag felépítésében meghatározó jelentőségű források egyáltalán nem újkeletűek, többségük fél vagy csaknem háromnegyed évszázada ismert. Taylor, Hotelling, Preinreich és Lutz művei meggyőző elméleti erejük ellenére sem gyakoroltak drámai hatást az amortizáció elméletének és gyakorlatának fejlődésére. E nagyjelentőségű elméleti források felidézése és átfogó amortizációelméieti rendszerbe foglalása e gondolatkör mélyebb megismerését, az amortizáció és a tőkeelmélet kevésbé ismert kapcsolatainak feltárását célozza.
A kötet gondolatai a gyakorlatban kevésbé konvertálhatók, inkább e sokoldalú gazdaságelméleti és üzemgazdasági jelenség elméleti megalapozását szolgálják. Az amortizációelmélet kialakulása és fejlődése szempontjából oly jelentős alapmunkák részletekbe menő citálása a gondolati fejlődés korlátainak illusztrálását célozza. Preinreich fél évszázada írott munkái semmi kétséget nem hagytak afelől, hogy tökéletes …
Tovább a műhöz
Az állótőke újratermelését, benne az amortizáció szerepét az elmélet fejlődésén keresztül vizsgálhatjuk. A közgazdasági gondolkodásban a 18. század közepétől fedezhetünk fel az álló- és forgótőke elhatárolására, valamint az állótőke pótlására utaló nyomokat. Először a fiziokraták munkáiban kezdődik az üzemi forgótőke /avances annuelles/ megkülönböztetése az állandó tőkétől /avances primitives/. Marx A Tőke második kötetében lényegretörőnek minősíti Quesnay megkülönböztetését mivel ő a termelőtőke két elemének különbségét a késztermék értékébe való bekerülés eltéréseként ábrázolja.A termelő tőke bizonyos része egy év alatt, másik része pedig hosszabb idő /tíz év/ alatt térül meg. Quesnay a különbségeket magából az újratermelési folyamatból és annak szükségszerűségéiből vezette le. Ahhoz, hogy ez a folyamat folytonos legyen, az évi termék értékéből az évi előlegek értékét évente teljesen pótolni kell, a befektetett tőke értékét viszont csak apránként, úgyhogy azt csak évek során kell teljesen pótolni és ezért teljesen újratermelni. Marx ugyanitt arra is utal, hogy a későbbi fiziokraták az említett előlegeket /avances/ egyre gyakrabban tőkének nevezik. Mindazonáltal figyelemre méltó R. Meek megjegyzése a fiziokraták műveit feldolgozó munkájában. Ő az avances annuelles és avances primitives kategóriákat "annual …
Tovább a műhöz
Az értekezés alapgondolata is lehetne ez a kétségeket ébresztő megállapítás, amely jó háromnegyed évszázad múltán sem sokat vesztett aktualitásából. A közgazdasági gondolkodás és a vállalkozói gyakorlat eme örökzöld jelensége egyre újabb szerzőket késztet számtalanszor definiált tételek és konklúziók újrafogalmazására, illetve arra, hogy a mindenkori, "új viszonyok" közepette vizsgáljuk meg az amortizáció funkcióit és jelentőségét. Nem kis rezignáltsággal azt is mondhatnánk,
hogy az amortizációval foglalkozó szerzők semmiben nem egyeznek meg egymással, ha csak abban nem, hogy a másik vagy a többi szerző valamiben téved a tárggyal összefüggésben. Egyvalamiben csaknem teljes egyetértés nyilvánult meg a legkorábbi időktől kezdve, nevezetesen abban, hogy a normál amortizáció olyan kalkulációs elem a vállalkozás számára, amelyet a profit meghatározása előtt kell számításba venni. Csaknem egy évszázada íródnak a legkülönfélébb célzattal szakmunkák az amortizáció tárgyában, ennek ellenére mindmáig tartja magát a kételkedés, hogy mily keveset is tudunk az igazi amortizációról, az "economic depreciation"-ról. A közgazdaságtan kézi- és tankönyvei az amortizációt a leggyakrabban a számvitel gondolatkörében tárgyalják, de sokszor nem kevés alappal feltételezik, hogy e kategóriának igazán nem is fontosak az elméleti vonatkozásai. Munkánk e közkeletű …
Tovább a műhöz
Privatizáció
- Bélyácz Iván
- 1993
A hazánkban zajló gazdasági rendszerváltás szervezeti és intézményi konzekvenciái láthatóbbak és egyértelműbbek, mint a gazdasági hatékonyság javulásának jelei. A vállalatok tömeges társasággá alakulása vagy a tulajdonviszonyok átrendeződése számszerűen is megragadható, a minőségi változások irányát kétségtelenül a termelő javak és vállalkozások tulajdonosváltása jelenti a magántulajdon részarányának érezhető növekedésével. Napjainkban a legtöbb figyelmet és vitát is a privatizáció folyamata vonzza, amit a tulajdon szerkezet átalakításának tétje önmagában is magyaráz. A politikai rendszerváltás körül kibontakozott spontán privatizáció után, két és fél évvel ezelőtt, törvényekkel szabályozott mederbe került a tulajdonrendszer átformálása. A tulajdonviszonyok valamennyi lényeges vonatkozását hosszabb távon is megnyugtatóan rendezni képes tulajdon-törvény hiányában e bonyolult és sokágú gazdasági-politikai-társadalmi-szodális problematika hatékony kezelése komoly akadályokba ütközött. A tulajdon kérdését a maga komplexitásában megragadni képes törvény helyett egy-egy részkérdést szabályozó rendelkezések születtek, s a szilárd törvényi bázis hiányában a privatizáció stratégiája, gazdaságfilozófiája, célja, iránya az elmúlt viszonylag rövid idő alatt is számos alkalommal változott. A kormányzati törekvések eredményeként a …
Tovább a műhöz
A Janus Pannonius Egyetemi Kiadó először 1991-ben jelentette meg a szerző "Vállalati tőkefinanszírozás" című munkáját. Az a kötet a vállalati tőkegazdálkodás alapvető fejezeteit tekintette át. Többek között szó volt benne a tőkeköltségvetés készítés alapjairól, a tőkeértékelési eljárásokról, a
kockázat és megtérülés kapcsolatairól, a működési és finanszírozási áttételről, valamint a forgótőkegazdálkodás alapelemeiről. A most közreadott munka az előző kötet folytatása. Az ott tárgyalt alapismeretekre támaszkodva a vállalati tőkefinanszírozás olyan fejezeteit tárgyalja, amelyek elengedhetetlenül fontosak a tőkeberuházási és finanszírozási döntések megalapozásához. A szerző kifejezett szándéka volt olyan témakörök bemutatása, amelyek megértéséhez és alkalmazásához a korábbi kötet ismeretei előfeltételként szolgálnak. Az újabb fejezetek ráépülése a korábbiakra a könnyebb tanulhatóságot is célozza. E kötet a vállalati tőkefínanszírozás gondolatvilágában inkább az elméleti alapvetést segíti, bizonyos fejezeteiben azonban a gyakorlati megfontolások dominálnak. A tananyag olyan oktatási koncepció kereteibe illeszkedik, ahol a tantárgyi előadás, s természetesen a gyakorlat, is az alkalmazás problémáira koncentrálhat. A tőkegazdálkodás témakörében írt újabb kötet először bemutatja a tőkeberuházási és finanszírozási döntések …
Tovább a műhöz
Az e kötettel közreadott "Tőkefmanszírozási számítások" című anyag folytatása a korábban megjelent "Vállalati tőkefinanszírozás" és a "Tőkeberuházási és finanszírozási döntések" c. tananyagnak. A vállalati finanszírozás tárgykörében íródott könyvek felölelik a vállalati befektetések alapösszefüggéseit, meghatározó súlyt adva az elméleti ismereteknek A tőkefinanszírozási témakörök könnyebb értése és feldolgozása szükségessé tette egy olyan tananyag kidolgozását, amely a számításokra, példaszerű illusztrációkra támaszkodva közelebb visz a befektetési döntéshozatal világához. A "Tőkefinanszírozási számításokéban az elméleti ismeretek mérsékeltebb súlyával szemben kisebb példáktól egybefüggő döntési esetek bemutatásáig sokféle számítási
változat megtalálható. E könyvben egyrészt olyan számítások szerepelnek, amelyek elméleti alapjait a korábbi anyagok tárgyalják, másrészt bekerültek olyan fejezetek is, amelyek az előző anyagokban még nem kaptak helyet. Ilyen új tárgykörnek tekinthető a beruházási projektek kockázati analízise, a tőkeadagolás, illetve a tőkeköltség számítása. A három anyag szoros tartalmi kapcsolata avval magyarázható, hogy meg-megújuló kísérletekkel törekednünk kell a vállalati tőkefinanszírozási terület lehető legteljesebb lefedésére. E gyors fejlődésben levő szakterületen gyakran tapasztalható egy-egy …
Tovább a műhöz
Az utóbbi három év korszakos változások kezdeteiként vonul majd be a gazdaságtörténetbe. Gazdasági rendszerváltás kezdődött, amely az állam által irányított gazdasági mechanizmusból vegyestulajdonú szociális piacgazdaságot tervez felépíteni. Egyidejűleg és történelmi léptékkel igen rövid idő alatt több síkon folyó átrendeződésről van szó. Végbe kell menni a piaci mechanizmusok teljeskörűvé válásának, vállalati modellváltásnak, a tulajdonrendszer reformjának, valamint a nemzetgazdaság világgazdaságba integrálódásának. Az elmúlt három év legjelentősebb fordulata e folyamatok gazdaságjogi hátterének kétségbevonhatatlan fejlődése, valamint a már jóval korábban megkezdett eszköz- és intézményteremtő folyamatok folytatása a piacgazdaság vázrendszerének megszilárdítása érdekében. Mindaz ami eddig történt, de az is, ami nem történt meg, a gazdaságjogi feltételek kimunkálása kapcsán, egyszerre minősíti és determinálja a
gazdasági rendszerváltás hatásosságát. E rövid időszak páratlanul gyors változások sorát hozta a gazdaság politikai
kezelésével összefüggésben, s a politikai miliő látványos átváltozásai olyan cselekvési kényszerrel párosultak, hogy napjainkban éppen emiatt nem rendelkezhetünk konzisztens gazdaságjogi bázissal a gazdasági rendszerváltás vezérléséhez. Az itt közreadott tanulmányok a változások tanújának és részesének …
Tovább a műhöz
A vállalati cél megközelítésekor alapvető kérdés, hogy milyen indítékok mozgatják a vállalati gazdálkodást. A modern vállalkozások felépítésénél abból kell kiindulni, hogy személyében és intézményesen elválik egymástól a tőke tulajdonosa
és működtetése. Piacgazdaságban az a legáltalánosabban elfogadott cél, hogy a vállalati vezetés a vállalat értékének növelésére törekszik, azaz a tulajdonosok-részvénycsek jövedelmét igyekeznek maximálni. Az említeti vállalati cél előtérbe kerülését a profitmaximálás korlátái magyarázzák. A mikroökonómiai döntéshozatal marginális szabályai alapvető célnak a profitmaximalizálást tartják. Bizonyos döntési problémák megoldására kétségtelenül alkalmas a profitmaximalizálási kritérium, de mint döntő cél aligha képzelhető el, korlátái nyilvánvalóak. CD A mikroökonómia profitmaximalizálási elve alapvetően statikus, nem veszi figyelembe az idődimenziót. Ez a kritérium nem biztosít alapot a rövidés hosszútávú profit összehasonlítására. A tőkekiadásoknak centrális szerepük van a finanszírozási döntésekben s e költségek hosszútávú kihatása egyértelmű. A vállalat pénzügyi vezetése köteles állandóan vizsgálni a rövid- és hosszútávú profit közötti kapcsolatot a vállalat hosszútávú döntéseivel összefüggésben. ED A második korlát a profit meghatározásához kapcsolódik. Kérdéses, hogy a profil …
Tovább a műhöz