Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 1
Összes találat megjelenítve : 1
Találatok
Egész pályafutásom alatt törvény volt számomra, Hogy ne csak magyarul, hanem magyarán is szóljak. Egyenesen, mint a kaszasuhanás. Petőfivel vallom: "használni s nem ragyogni akarok". Ehhez az kell, hogy amit írok, az dekódolható legyen a szakmán túl is. Talán ebben a kötetben is megvalósult ez a szándék. (...) Igazából akkor se féltem, mikor volt féltenivalóm: foglalkozásom, fizetésem -és helyem a Parnasszuson. Vénségemre - akár az ország elszegényedtem oly nagyon, hogy már zsigeri óvatosság sem fékezi indulatom. Hiába szólnak újra rám: kuss el nem némíthat félelem. Mint rég a proletáriátus: csak láncaimat veszthetem. Hiányos becsülettel ne számíts becsülésre. Lehet, hogy a híját alig venni észre: akkor sem érvényes, csakis az egésze. A „részleges becsület” értelmezhetetlen, így hát a túlélésért nincs mivel fizetnem, ilyen áron megmaradni amúgy sincs semmi kedvem. Ladányi épnek őrizte meg viharvert becsületét, nem érdekelte, hogy ezért esetleg élete a rét. Nem fáj a széttört karrier, ha a becsület ép. Most becstelenek tobzódnak mindenütt. Te is az leszel, ha - részlegesen bár -, de lepaktálsz velük. Örült rendszer, de van benne beszéd: a képviselő kertel össze-vissza, a pap acsarkodón hirdet igét -vicsorogni birkáit megtanítja. A kormány is verbálisán igéz, tagjainak rugóra jár a szája, szökőárban is fújják: „Semmi vész! Naszádunk száll! A kontinens …
Tovább a műhöz