Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 1

Találatok


Soha nem akartam tényleg megölni. Igazából. Viccnek indult az egész. Két nő beszélgetett egy kávézóban a katasztrofális expasikról. De amikor Carlton neve előkerült, úgy belém hasított a fájdalom, szó szerint a mellembe, hogy gyorsan odanéztem, nem szúrt-e belém egy kést valaki. Akkor közöltem a legjobb barátnőmmel, Heatherrel, hogy meg akarom ölni Carltont. - Majd elrejtem a hulláját - válaszolta, és negédesen belekortyolt a capuccinójába. Mind a ketten felvihogtunk, mint az iskoláslányok. De aztán Heather csinált valamit, amit azelőtt soha. A vállamra tette a kezét, és a szemembe nézett. Amolyan sajnálkozó pillantással. Ahogy a sebesült kutyára nézünk, mielőtt az állatorvos elaltatja. Még a szemöldökét is összevonta, és azt mondta: - Légy erős, Maddy. Akkor jöttem rá, hogy tényleg meg akarom ölni a pasit. Egy órával később, miután Heather és én elváltunk, már a Half Price Books kertészkedés részlegén keresgéltem. Egy könyvet a mérgekről. Leárazottat. Dühös voltam. Dühös, akár egy tornádó. Vad, örvénylő és kiszámíthatatlan. Valamiért, talán a stressz miatt, a szemem rángatózni kezdett. Megdörzsöltem a szemhéjamat, és tovább ólálkodtam a könyvespolcok között. A könyvborítón, amit kiszedtem az egyik sorból, egy patkány volt. Képzeletben a patkány testére illesztettem Carlton arcát. Aztán egy pillanatra elképzeltem Carlton valódi testét, miközben a …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 1