Keresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Spanyolországnak egyik falujában élt hajdanában egy nemes ember, aki szerény jövedelmét szépen be tudta osztani, ugy, hogy nem vonta meg szájától a falatot, és mégis telt belőle minden évben ruhára is; egy-egy uj posztó-kabátra, bársonynadrágra és bőr-cipőre. Családjához tartoztak: unokahuga, egy szép alig tizennyolc éves leány, öreg gazdasszonya és inasa, ki fát vágott, tüzet rakott, vizet hordott, szóval mindenes volt. Abban az időben, mikor történetünk kezdődik, nemes emberünk, akit don Quichote-nek hivtak, már közel járt az ötvenhez, de azért még jó erőben volt, ami pedig ingyen sem ritt le horihorgas, szikár termetéről, halvány, beesett arcáról. — Szenvedélyes vadász volt, de amellett időtöltésül lovagregényeket is olvasott, amelyekbe lassankint annyira elmerült, hogy elfelejtett ételt, italt, vadászatot, sőt a gazdaságát is. Ez a szenvedély annyira uralkodott rajta, hogy nem egy darab földet adott el, csakhogy minél több kalandos könyvet vásárolhasson. Reggeltől éjfélig olvasott, és addig-addig olvasott, hogy végre megzavarodott az esze. Harcokról, ostromokról, kalandokról, lándzsákról, kihivásokról és sebekről álmodozott, és a sok képtelenséget szentül hitte, akárcsak
a legigazabb történeteket. Beteges képzelődésében arra a gondolatra jött, hogy semmivel sem szerezne nagyobb hirnevet magának s nagyobb dicsőséget hazájának, mintha ismét életre keltené a …
Tovább a műhöz
Hogy az ifju olvasó e művet - mint a mai kor szépirodalmi termékeitől sok tekintetben eltérőt - helyesen felfoghassa, s a világhírű regényt ezen átdolgozásban élvezhesse, néhány ismertető szóra van szükség, a mit mind a mű szerzőjéről, mind pedig e nevezetes munkájának czéljáról, irányáról e rövid s tájékozásul nyujtott előszóban kivánunk mondani. Miguel de Cervantes Saavedra, a roppant termékenységű spanyol irodalomnak egyik legismertebb nevü művelője, az 1547-dik év október havának elején született Spanyolország Alcaláde-Henares nevű városában. Első gyermekkorát szülővárosában tölté, s ugyanitt végzé első tanulmányait is, a mennyiben a Ximenes bibornok által 50 évvel azelőtt e városkában alapított egyetem az ő gyermek- és ifjukorában érte el virágzásának tetőpontját. Tanulói pályáját tovább részint Madridban, részint a salamancai egyetemen folytatta, s mindenütt oly szorgalommal és fényes sükerrel, hogy tanárai, különösen egy Lope de Hoyos nevű, Cervantes-ről mindig csak úgy emlékezett meg, mint az ő: „drága és különösen szeretett tanítványáról”. Tanulói pályája bevégeztével Aquaviva bibornok házához jutott kamarási minőségben, kit aztán rendes lakóhelyére, Rómába követett. Egy évvel utóbb azonban ezen tisztséget más pályával, nevezetesen a katonaival cserélte fel, mely pályáért mindig rajongott, melyen azonban sohasem láthatta …
Tovább a műhöz