Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Tisztelt olvasó! E könyv, amelynek olvasásához éppen most kezdenek hozzá, egy óriási hibára hívja fel a figyelmet. Arra, hogy a történelmi török-magyar kapcsolatokat általában oszmán-keresztény ellentétre leegyszerűsítve szokás értékelni.
Annak a részletes elbeszélése e mű, hogy a mohácsi tragédiát előidéző körülmények, árulások és titkos egyezkedések 400 évvel később hogyan vezettek a Trianoni Békeszerződéshez, amely során Magyarország lakosságának és területének kétharmadát elveszítette. A szerző a feltett és fel nem tett, de a tudatunkban ott lapuló kérdésekre történelmi válaszokat ad. Ki akarta, hogy Magyarország független királyság maradjon? És ki nem akarta ezt? Kik törekedtek arra, hogy az ország Ausztria és a német tartományok védelme érdekében évszázadokra csatatérré változzon? Melyik volt az egyetlen nemzet, amelyik keblére ölelte a magyar függetlenségi mozgalmak vezetőit, Thököly Imrét, II. Rákóczi Ferencet és Kossuth Lajost?
E kérdésekre a szerző részletes történelmi elemzésekkel válaszol. Végül pedig a törökök és magyarok közötti ősi rokonság tudatához útmutatásért fordulva az utolsó és legfontosabb kérdést ő maga teszi fel, bár a választ az olvasóra bízza:
Valódi nemzeti érdekeinket mikor fogjuk megvédeni? Elmondhatatlan öröm és nagy megtiszteltetés számomra, hogy kedves bátyám, Cey-bert Róbert Gyula - akinek "Attila, a hun …
Tovább a műhöz
Ha lenne a magyar irodalomban egy Shakespeare-méretű drámaírónk, akkor bizony bőven találna témát a rejtélyes királydrámáihoz a mi történelmünk bonyolult, gyakran homályos eseményeiben is. Azokat ugyanis vagy rosszul, esetleg hiányosan, vagy félreértve ismerjük, s így van ez már a legendás honfoglalónk, Árpád személyével is.
O ugyan nem volt királyunk, de azért vezető fejedelemként is kimagasló alakja volt nemzetünk korai időszakának, és az ő nevéhez is történelmi rejtélyek sora kapcsolódik. Személyéhez ugyanis nem csupán a honfoglalásnak korfordulót jelentő hatalmas tette, hanem ezt követően a győztes csatáknak egész sorozata is fűződik. A honszerzés nem egyszerűen egy egyedi-egyszeri bevonulást jelentett mai hazánk területére, hanem még hosszadalmas harcok után került csak birtokunkba a teljes Kárpát-medence. A harcok alatt ugyanakkor nem szabad nagyléptékű hadműveleteket értenünk, hiszen éppen az itt megtelepedett, jószerivel rokonnépeknek minősíthető ittlakók általában mindenféle nagyobb fegyveres ellenállás nélkül, a közös ősnek tartott Atilla hun nagykirály örököseinek tartották a Kárpát-medencébe hazát kereső, s a régi/új hazát megtaláló magyarságot. Ezekről a korszakos jelentőségű eseményekről sajnos, korabeli, teljeskörű írott forrással nem rendelkezünk, jószerivel Anonymusnak a megközelítően háromszáz évvel későbbi Gesta Hungarorum-a …
Tovább a műhöz