Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 1
Összes találat megjelenítve : 1
Találatok
Ha édes záporait április a szomjú földre önti, lenne friss, hadd kortyolhasson a mohó gyökér, s virág serkenjen : sárga, kék, fehér; ha Zephyrus fuvalma édesen szétkóborol erdőkön, réteken s bont új rügyet; ha már a zsenge nap a Kos felén túl víg erőre kap ; ha rákezdik pintyek, csízek, rigók (az éjjel nyitott szemmel aluvók) trillázva, füttyel, fuvolázva, fújva — a nép akkor megyen zarándokútra. A szentföldi pálmások messzire, járulnak híres szentek elibe; Anglia négy sarka is ontja ám Canterburybe a hivőt, ahány ! A vértanú sírját körül bolyogja, kit gyámolának tisztel csonka-bonka. Egy áprilisi nap Southwerkben ért a „Dolmány” fogadó vendégeként, szivem jámbor igékkel volt teli: zarándokútra várt Canterbury. Este zajos társaság érkezett, vagy huszonkilenc fő, kisebb sereg, sokféle rendü-rangu nép közötte, a véletlen terelte őket össze : mind Canterbury felé lovagolt; embernek, lónak jó szállása volt, zarándok annál jobbat nem talál. Nohát, mire az éjszaka leszáll, mindegyikük már régi ismerősöm, s az útra társul hozzájuk szegődöm. Megállapodtunk, hogy korán kelünk, aztán nyeregbe és »gyühé, gyerünk !« De amíg van rá időm és helyem, nem gombolyítok a történeten, hanem, a józan ész is erre int, sorra fölmondom : rend, rang s nem szerint, ez és amaz hogy ülte meg a nyerget, s külön-külön melyik miféle szerzet: az öltözetük is milyen vala. …
Tovább a műhöz