Keresés
Összes találat megjelenítve : 1
Összes találat megjelenítve : 1
Találatok
Kisgyermekkorom óta orvosnak készültem, annak ellenére, hogy nem volt orvos sem a szűk családban, sem a rokonságban. Hároméves koromban, amikor a szomszéd néni megkérdezte, hogy mi leszek, ha nagy leszek, gondolkodás nélkül rávágtam, hogy orvos. Ki is tartottam emellett (ha nem orvos, akkor kötélláncos), nem is igazán volt más alternatívám. Általános iskola alsó tagozatában egy osztálytársam édesanyja meghalt rákban. Ez a '80-as években történt, abban az időben ez nem volt gyakori vagy ismert betegség. De nekem a fejembe ült a gondolat, hogy rákosokat akarok gyógyítani, mert az nem lehet, hogy kicsi gyerekek veszítsék el az édesanyjukat egy ilyen betegségben. Persze én abban az időben semmit sem tudtam . i rákról, csak jött egy belső indíttatás. Később, amikor 2. osztályos (ez a mai 10. osztálynak felel meg) gimnazista voltam, egy általános iskolai volt osztálytársam 16 évesen meghalt leukémiában. Többször is meglátogattam, amíg kórházban volt, és újra előjött az érzés, bár ekkor már tudatosan készültem az orvosi egyetemre 1999-ben Szegeden végeztem az egyetemen, majd éveken keresztül két fő területen dolgoztam: az egyik a sürgősségi, . i másik pedig a Honvédkórház onkológia osztálya volt. Az onkológiát nem én választottam, hanem a véletlen szülte - persze tudjuk, hogy nincsenek véletlenek. Még hatodéves egyetemistaként, a szigorló évben oda kerültem gyakorlatra, majd …
Tovább a műhöz

Magyar
English