Keresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
Az élet eredete egyike a tudomány legérdekesebb és még megválaszolatlan kérdéseinek. Az élet csupán egy kémiai baleset eredménye, ami egyedülálló az Univerzumban? Vagy éppen ellenkezőleg, mélyen bele van vésve a természet törvényeibe, és fel is bukkan ott, ahol a körülmények kedvezőek? Paul Davies, a világszerte elismert tudós és több népszerű könyv szerzője ebben a művében a legújabb biogenezis-elméleteket veszi sorra. A csak nemrég felfedezett, a Föld
forró mélységeiben tanyázó „élő kövületek” és baktériumok lehetséges nyomai egy Marsról származó meteoritban alaposan felforgatták az eddigi nézeteket a legkorábbi élő szervezetekről. Az egyre gyarapodó bizonyítékok amellett szólnak, hogy az élet valahol mélyen a felszín alatt, korábban elviselhetetlennek tartott körülmények közepette született, és sziklákba zártan akár utazhatott is a Föld és Mars között, vagy talán bárhová a világűrön át. De még ha a legextrémebb környezetben is, hogyan jöhetett létre az élet az élettelen anyagból? Davies a legtöbb tudóssal szemben azt állítja, hogy a döntő lépést nem a kémiában,
hanem az első információfeldolgozó rendszerekben kell keresnünk. | 1996 augusztusában felröppent a hír, miszerint egy ősi meteorit a marsbéli életre vonatkozó bizonyítékot tartalmazhat. Maga Clinton elnök tájékoztatta a nyilvánosságot és a döbbent tudományos világot, és az …
Tovább a műhöz
PAUL DAVIES, a University of Adelaide Templeton díjas természetfilozófia professzora a Világegyetem utolsó három percének lehetséges történetével foglalkozik. Ki ne lenne kíváncsi arra, milyen sors vár a kozmikus méretekhez képest parányi bolygóra, a Földre? A történet vége is robbanásszerűen heves lesz? A Nagy Bumm a Nagy Reccsel fejeződik be? Lehet, hogy a Halál a Teremtés ára? De lesz-e egyáltalán vége a világnak? Az emberiségnek vagy leszármazottainak - akár hús-vér élőlények, akár robotok - egyszer szembe kell nézniük az Apokalipszissel, vagy van remény a túlélésre egészen az örökkévalóságig? | Az 1960-as évek elején, amikor egyetemista voltam, élénken érdeklődtünk a Világegyetem keletkezésének kérdése iránt. Az 1920-as évekből származó, de csak az 1950-es évektől kezdve komolyan vett ősrobbanás elmélet közismert volt, de korántsem meggyőző. Bizonyos körökben még mindig sokkal népszerűbb volt az állandó állapotú Világegyetem elmélete, amely teljes mértékben kikerülte a keletkezés problémáját.[1] Nemsokára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet, mert 1965-ben Arno Penzias és Robert Wilson felfedezte a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást. Ez egyértelmű bizonyítékot szolgáltatott a Világegyetem forró, heves és hirtelen születése mellett.
A kozmológusok lázasan igyekeztek kiszámítani a felfedezés következményeit. Milyen forró lehetett a …
Tovább a műhöz
A kérdés, hogy vajon az emberiség egyedül van-e a Világegyetemben, a filozófia egyik legrégebbi problémája, amelynek mélyreható következményei vannak egész világképünkre. Az utóbbi években ez a téma a tudomány számára is különösen érdekessé vált. A biokémia és a molekuláris biológia fejlődése következtében a tudomány megkezdhette felderíteni az élet eredetének titkát. A csillagászat felfedezései a figyelem középpontjába állították a Naprendszeren kívüli bolygók létezésének kérdését, beleértve azok kémiai és fizikai felépítését. Az űrprogram lehetőséget teremtett arra, hogy a szomszédos bolygókon közvetlenül kutassunk az élet nyomai után. Mindezeken túl, a közelmúltban megkezdődött egy fontos kutatási program, melynek célja, hogy felfogják a Tejútrendszerben valahol másutt élő, fejlett technikai kultúrájú civilizációk rádiójelzéseit. Éppen ezért különösen időszerű részletesen szemügyre vennünk, mit jelentene a Földön kívüli élet felfedezése önismeretünk és a Világmindenségben elfoglalt helyünk megítélése szempontjából. Meg sem próbálok teljességre törekvő áttekintést adni az exobiológiáról vagy a SETI-programokról (a SETI betűszó: a Földön kívüli értelem kutatásának rövidítése, Search for Extraterrestrial Intelligence), minthogy ezeket sok más munka kimerítően tárgyalja. Ehelyett inkább azokkal a filozófiai alapfeltevésekkel …
Tovább a műhöz