Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 1
Összes találat megjelenítve : 1
Találatok
Amint megláttam ezt a könyvet, első gondolatom az volt: bárcsak én írtam volna. Az ötlet káprázatos, a kivitelezés lenyűgöző. Sok éve már, hogy ifjú zoológusként fantasztikus lényeket eszeltem ki; lerajzoltam és megfestettem őket, s élveztem a szabadságot és felelőtlenséget, amit e játék komoly tanulmányaim kontrasztjaként jelentett. Az evolúció megfellebbezhetetlen törvényeit sutba dobva dolgozhattam ki szeszélyes magán-biológiám képtelen ötleteit. Furcsa organizmusokat és szörnyetegeket; mesebeli fenevadakat és őrjöngő burjánzást teremtettem ezer színben és formában, s hagytam fejlődni, alakulni sajátos szabályaim, törvényeim szerint, fantáziáltam gáttalanul és boldogan. Teremtményeimet „az én biomorfjaim”-nak neveztem, és semmivel sem voltak számomra kevésbé valóságosak, mint az igazi állatok és növények. Valahogy ilyesformán történhetett a dolog Dougal Dixon képzeletében is, bár lényei egészen mások, mint az enyéim. Ahelyett, hogy megkötöttségek nélkül, „tiszta lappal”, egy vadonatúj világot talált volna ki, különös feladatot szabott magának: megrajzolni saját, létező bolygónk élővilágának jövőbeni alakulását, mely—természetesen — a jelen ismert lényein, fajain alapul. Dixon varázspálcájának intésére évmilliók repülnek tova, eltűnnek jelenünk uralkodó, ismert állatfajai, s az ember velük. Helyüket Dougal Dixon képzeletvilágában ma még …
Tovább a műhöz