Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Könyvem egyenesen tanítási czélra készült. Ezért adtam neki a nálunk nem igen népszerű s a gyakorlati jogászok által sokszor félreértett "tankönyv" nevet. Valamely jogágat megismerni s abban otthonosságot szerezni, kivált kezdő jogásznak, csak rendszeres s főleg az alapelvek beható tanulmányozása által lehet. A magyar büntetőjog ily rendszeres és az alapelvek beható megismerésére, megtanulására óhajtottam segédeszközt nyújtani tankönyvem kiadásával, különösen a joghallgató és a joggyakorló ifjabb jogásznemzedék számára. E czélból nem követtem az anyag berendezésében a Büntető Törvénykönyv beosztását, a mely rendszeres ugyan, de nem tanító (didacticai) rendszerű. Kommentár nem a kezdők, vagy tanulni vágyók, hanem a gyakorlott s az alapelvekkel és fogalmakkal ismerős jogászok számára való. Rendszerem azonban egyenesen a Büntető Törvénykönyvre épült. A büntetőjog tételes jog s ezért főfeladatom épen a Büntető Törvénykönyv megismertetése volt. Ugyancsak a fentebbi czél lebegett szemeim mv.i, általános részt bővebben dolgoztam ki, mint a különöset, jóllehet ez utóbbinak a törvényben nagyobb anyaga van. Az alapelvek beható ismerete, a mit az általános rész tartalmaz, fontosabb a tanulmányozóra, mint az aprólékos részletek és gyakorlati eshetőségek, a mikre az alapelvek ismerete után, könnyen és biztosan felelhet is. Ugyané szempontból a bírói gyakorlatot, …
Tovább a műhöz
Egyik kolozsvári volt kedves hallgatóm, majd egyetemi tanártársam és jó barátom önzetlen buzgalma folytán 1935-ben — 40 évi irodalmi munkásságom emlékére — engemet is megtiszteltek jóbarátaím egy Emlékkötettel. Ilyen kitüntetésben rendszerint csak a „nagy" professzorokat szokták részesíteni tanártársaik és hallgatóik. Én álmaimban sem soroztam magamat e nagyok közé s nem ábrándoztam ilyen megtiszteltetésről, már csak azért sem, mert 30 évi jogtanári működésem után, a jó Isten különös rendeléséből — a világháború utáni összeomlásunk zűrzavarai folytán — el kellett hagynom tanári katedrámat s így megszakadt a közvetlen kapcsolatom egyetemi kartársaimmal és az ifjúsággal.
Hogy mégis régi kedves tanártársaim, volt hallgatóim és az igazságügyi szolgálatomban kedves új kartársaim megadták nekem is ezt a kivételes nagy kitüntetést, ezt az ő túláradó jóindulatuk és figyelmességük mellett kénytelen vagyok arra is magyarázni, hogy hosszú tanárkodásom és igazságügyi szolgálatom alatt talán végeztem valamit, amiért ezek a nagyjóakaróim érdemesnek ítéltek arra, hogy tőlem, mint pályája végéhez közeledő társuktól, ilyen gazdag s engemet valóban boldoggá tett emlékkötettel búcsúzzanak el. Most, amikor 70-ik életévem betöltése folytán a közszolgálattól megváltam és nyugalomba vonultam, kötelességemnek érzem, hogy én is nyilvánosan, maradandóbb …
Tovább a műhöz