Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 7
Összes találat megjelenítve : 7
Találatok
„A magyar büntetőeljárás” (2001) és „Az új magyar büntetőeljárás” (2004) című pécsi tankönyvektől jelentős mértékben eltér ez a legújabb pécsi tankönyv: „A büntető eljárásjog elmélete” (2012). Legrövidebben, legtalálóbban ez az eltérés a német filozófiai irodalomban elteijedt „Aufhebung” - megszüntetve megőrzés - fogalmába sűríthető. Ami a megszüntetés körébe tartozik: a tanszék feladja azt a követelményt, hogy a tankönyv önmagában feldolgozza, tanulhatóvá tegye az összes büntető eljárásjogi szigorlati kérdést. Ennek fő oka a gyakori jogszabályváltozás. Az eredeti, 606 §-ból álló 1998. évi XIX. törvényt az alig eltelt tizenöt év alatt több mint félszáz Be. novella módosította! Ezeket a módosításokat egy-egy új (kiegészítő) fejezet elkészítésével, publikálásával igyekeztünk követhetővé tenni. Ehelyett a jövőben az éppen aktuális módosításokat könnyebben elkészithető, közzé tehető jegyzet formájában foglaljuk össze, ideértve nemcsak az egyes intézményekre vonatkozó törvényi részletrendelkezéseket, hanem a végrehajtási jogszabályok tartalmát és a joggyakorlat tendenciáit is. A jövőben tehát a szigorlati anyag dichotomikus jellegű mű lesz: hagyományos tankönyv - „A büntető eljárásjog elmélete” - foglalja össze a viszonylag lassan változó (változtatható) súlyponti kérdéseket. Ezzel szemben az akár évenként is …
Tovább a műhöz
A mű egymás mellé állítva ismerteti és teszi részletes vizsgálat tárgyává a francia és az olasz büntető eljárásjog alapintézményeit. Minden egyes fejezeten és alcímen beül előbb a francia szabályozást, majd azt követően annak olasz párhuzamát veszi górcső alá. Ennek a módszernek az alkalmazásával a szerző lehetőséget ad arra, hogy a két ország büntető eljárásjoga iránt érdeklődő olvasó – azon felül, hogy alapvető ismeretekre tegyen szert a témában – minél könnyebben felismerhesse, mind a közös európai jogfejlődésben gyökerező párhuzamokat, mind a külön utakat bejáró nemzeti büntető eljárásjogok eltérő szabályait, megoldásait.
Tovább a műhöz
A mű egymás mellé állítva ismerteti és teszi részletes vizsgálat tárgyává a német és az angol büntető eljárásjog alapintézményeit. Minden egyes fejezeten és alcímen beül előbb a német szabályozást, majd azt követően annak angol párhuzamát veszi górcső alá. Ennek a módszernek az alkalmazásával a szerző lehetőséget ad arra, hogy a két ország büntető eljárásjoga iránt érdeklődő olvasó – azon felül, hogy alapvető ismeretekre tegyen szert a témában – minél könnyebben felismerhesse, mind a közös európai jogfejlődésben gyökerező párhuzamokat, mind a külön utakat bejáró nemzeti büntető eljárásjogok eltérő szabályait, megoldásait.
Tovább a műhöz
A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) jelentősen megváltoztatta a büntetőeljárást mind szerkezeti, mind tartalmi szempontból. Míg az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: régi Be.) a korábbi (szocialista) büntetőeljárási törvények rendszerét követte (alapkoncepciójával ellentétesen), így a hagyományos nyomozás (közbenső eljárás) - bírósági eljárás rendszerben szabályozta a büntetőeljárást, addig a hatályos törvény jóval tágabb teret enged a megállapodás alapján folytatott büntetőeljárásnak, illetőleg a terhelt beismerése (tényállás elfogadása) számos egyszerűsítést tesz lehetővé. Ezáltal a büntetőeljárás menete (lehetséges végkimenetele) jóval bonyolultabb, szerteágazóbb, mint a korábban lineáris ábrával leírható eljárásé. A Be. felépítése a korábbi törvényekhez hasonló, azaz (az első nyolc Részben lévő) statikus rendelkezéseket követik a dinamikus szabályok (a Kilencedik Résztől): Első Rész: Általános rendelkezések (1-10. §) Második Rész: A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság (11-36. §) Harmadik Rész: A büntetőeljárásban részt vevő személyek (37-73. §) Negyedik Rész: Az eljárási cselekményekre vonatkozó általános rendelkezések (74-162. §) Ötödik Rész: A bizonyítás (163-213. §) Hatodik Rész: Leplezett eszközök (214-260. §)
Hetedik Rész: Adatszerző tevékenység (261-270. §) …
Tovább a műhöz
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Büntető Eljárásjogi és Kriminalisztikai Tanszéke a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX.
törvény (Be.) 2003. július 1-jei hatályba lépése óta is kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a büntető eljárásjog című tantárgyat mindig a hatályos joganyagon alapuló
tananyag közreadása mellett oktassa. Itt kell említeni Fenyvesi Csaba egyetemi docens, Herke Csongor egyetemi docens és Tremmel Flórián egyetemi tanár által írt Új magyar büntetőeljárás (2004) c. egyetemi tankönyvet, amelynek célja az volt, hogy a jogász alapképzésben részt vevő hallgatóknak a szigorlati vizsga letételéhez nyújtson elméleti és gyakorlati ismereteket. Herke Csongor a jogi szakvizsgázók számára írt Büntető eljárásjog című jogi szakvizsga jegyzetet (legutóbbi kiadása 2010-ben), valamint Hautzinger Zoltán egyetemi adjunktus és Herke Csongor társszerzőségében megjelent az Új magyar büntetőeljárás dióhéjban, később A magyar büntető eljárásjog alapvonásai című tansegédlet. Ennek a folyamatnak következő lépcsőjét jelenti ez az egyetemi jegyzet, amely a jogi szakokleveles hallgatók, jogi asszisztensképzésben részt vevők, valamint az igazságügyi főiskolások részére a 2012. január 1-jétől hatályos Be. alapján készült.
Az említett képzésekben - különös tekintettel az egyetemi alapképzéshez képest rendkívül alacsony óraszámra - a …
Tovább a műhöz
A megállapodások tárgyával, a konszenzus-orientált eljárási beszélgetésekkel kapcsolatban különböző felfogások alakultak ki. A büntetőeljárási törvényben számos olyan előírást találunk, amelyek az eljárás résztvevői közötti hozzájárulásokra, beleegyezésekre, egyezségek, megállapodások kötésére vonatkozó elemeket tartalmaznak. A mű az ezekkel kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdésekre próbál választ adni.
Tovább a műhöz
A hatályos büntetőeljárási jogban a súlyosítási tilalom megtalálható a másodfokú
eljárásban, a harmadfokú eljárásban, a megismételt eljárásban, a rendkívüli perorvoslatok
során, sőt egyes különeljárásokban is. A büntetőeljáráson kívül a reformatio in peius
tilalmáról beszélhetünk a szabálysértési jogban is. A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX.
törvény 92. § (4) bekezdése szerint a bíróság az eljárás alá vont személy terhére a
szabálysértési hatóság határozatában megállapított rendelkezéseknél hátrányosabb
rendelkezést csak akkor hozhat, ha a tárgyaláson új bizonyíték merül fel, és ennek alapján a
bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minősítést kell alkalmazni,
vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni. Ahogyan KENGYEL is említi, a
polgári eljárásjogban is érvényesül a ne ultra petitum elve. Az 1952. évi III. törvény (Pp.) 253.
§ (3) bekezdésének elsőmondata szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak
a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között
(247. §) változtathatja meg, e korlátok között azonban a perben érvényesített jog, illetőleg az
azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat,
amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg nem …
Tovább a műhöz